Nem is gondoltam volna, hogy épp a novemberi sétánk lesz majd ilyen népszerű, most voltunk talán a legtöbben. Ez annál is inkább óriási öröm, mert egy évvel ezelőtt, az első ilyen sétánkon a sétát vezető Puntigán Józseffel együtt összesen 6-an voltunk. Íme a beharangozója. Mondjuk akkor sokkal, de sokkal hidegebb volt… és sokkal, de sokkal kevesebben olvasták az anzikszot!
 |
| A református templomban |
 |
| Miklós István református lelkész |
Megtudtuk tőle például azt, hogy a templom az 1849-es tűz idején leégett, harangja is megolvadt. Annak maradékából (is) készült a torony mai harangja. A falakat Wagner János pesti építőmester tervei alapján építették újra. Az építkezés előkészítő munkálatai során a templom közepén egy sírboltra találtak, benne a csontokon kívül gyűrűket, boglárokat, láncokat és ezüst koporsószögeket leltek…
 |
| A bal oldali "kupac" a sírbolt teteje, ahol a kincset találták |
Mi is lementünk a járószint alá, és megnéztük az egykori alapokat, illetve a kriptát, ahol a losonci kincset találták, melyet 1850 óta a budapesti Nemzeti Múzeumban őriznek. Az ember fel se fogja, mit kerülget éveken át az utcát járva…
 |
| A karzaton |
A „pince” után felmentünk a „padlásra”. Közben megálltunk a karzaton, ahonnan hiányzik az orgona, cserébe nagyon jól áttekinthető a templom belseje. Onnan indultunk szépen libasorban fel a toronyba, először a csigavonalban haladó lépcsőkön, később az óraszerkezet körül létrákon, ill. fa lépcsőzeteken. Mit mondjak – nagy élmény volt!
 |
| Ez még csak a kezdet... |
Az odavezető út pókhálós és szűkös tereiért kárpótolt a csodás kilátás: a várost szinte a tenyerünkbe kaptuk, hirtelen minden olyan közelinek tűnt… Néha nem árt új szemszögből is megszemlélni a dolgokat!
Miután mindenki elkészítette a toronyból a megismételhetetlen fényképfelvételeit, útra keltünk a városban.
 |
| Épp a Chevra Kadischát nézzük |
Először a Bég utcán sétáltunk le az Alapiskola bejáratához, ott Puntigán József mesélt nekünk röviden az iskola történetéről, majd a Kármán utcán visszatértünk a Kubinyi térre, onnan következett a Városháza, álldogáltunk egy kicsit a szemközti üres parkolóban is, ahová anno a losonci színházat tervezték felépíteni, majd folytattuk utunkat a bíróság felé.
 |
| Itt nem áll színház Losoncon |
Ott szó esett a malomról, a Bagolyvárról, a felújított Komensky utcáról, meg egyebekről. Kezdett ránk sötétedni, így megszavaztuk, hogy rövidítünk, és minél hamarább eljutunk a Lehár kávézóba pihenni és felfrissülni egy kicsit. Ott aztán úgy belejöttünk a beszélgetésbe, ötletelésbe, hogy bizony vacsoraidőre értem haza… De jó volt, nagyon jó!
 |
| Kellemes feltöltődés |
Remélem, aki velünk tartott nem bánta meg! Miklós István lelkész úr felajánlotta, hogy máskor is szíves rendelkezésünkre áll, csak időben kell szólni! Ezúton is szeretném neki megköszönni a lehetőséget és a szíves fogadtatást!
 |
| A Phoenix Könyvesboltban kapható! |
Aki ennél többet szeretne tudni a református templomról, annak szíves figyelmébe ajánlom a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikváriumban kapható füzetecskét, melynek szerzője Böszörményi István.
És mielőtt bárki úgy gondolná, hogy idén már többet nem sétálunk közösen: már most jelzem, hogy nagy valószínűséggel december 28-án, vasárnap járunk egyet a losonci parkban, arról is rengeteg mesélnivalója akad Puntigán barátunknak. Gondolom utána betérünk felfrissülni és melegedni valahova, a helyet még pontosítjuk. Karácsony után Szilveszter előtt egy kis mozgás a friss levegőn? Nos?
(Szöveg: Éva, fotók: Puntigán József)
Fotóalbum további képekkel ITT látható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése