2014. július 8., kedd

A városi kórház

Losonc betegellátásának kezdetei a 19. század elejére vezethetőek vissza. Az első városi szegényházat és kórházat a mai Kármán József utcában rendezték be. Az egy épületben lévő két intézményt a város hosszú ideig a saját jövedelméből tartotta fenn. Alaptőkéjét Avakumics János, losonci kereskedő 1815. december 11-én 294 forintos adománya alapozta meg. Az épület az ún. „városi kis korcsma” mellett (nem tudom a helyét) az országútba beszögellve volt. Az „ispotály” kezdetlegesen volt berendezve, nem örvendett nagy népszerűségnek.


Tomatti 1842-ből származó losonci leírásában írja: „…van-e Losoncznak kórháza? Felelet: nincs; (igen.) egy rossz faháza, melyben csak fejére roskadásától remegő egy pár koldus lakhatik. Ki Losonczon meg akar halni, az csak a kórházba menjen, annak gőze s tisztátlansága bizonyosan hamar véget vet unott életének. És mégis ez azon düledéképület, melly Losoncznak majd legszebb utczáját rutitja el, mely annak közepére épült, s szennyesség mellett az utczarendet sem tartja meg.”
A város vezetése részben az 1830-as években egy rendes kórházi épületre kezdeményezett gyűjtés hatására úgy döntött, hogy az épületet „utczatágítási szempontból lerontja” és az intézményt  a mai Nógrádi (Novohradská) utcába  helyezte át. Az utca korabeli elnevezése Kórház utca volt.


Kubinyi Ferencné Gyürky Franciska másfél évtizedes alapítványi pénzgyűjtése eredményeként (színházi előadások, táncmulatságok tiszta jövedelméből) az 1830-as évek végén épült fel itt a kórház új épülete. A már idézett Tomatti írja erről: „…hogy abban a betegek és munkára képtelen, helybeli illetőségű lakosok nemre való elkülönözés mellett gyógyítást, ápolást, lakást és élelmezést nyerjenek.” Az épület a város 1849. augusztusi felégetésekor elpusztult. Két éven keresztül a városnak nem is volt ilyen szolgáltatása.


A megye e célra a leégett katonai épületek közül az ún. kapitány-lakot hozta rendbe 1852-ben s azt a város „kór- és szegényház” céljaira bérbe vette A kórháznak ritkán volt betege, a szegény látogatók száma alig érte el a 10-et. Adományokból tartották fenn, melyből az étkeztetést biztosították. A fűtéshez szükséges fát a város ingyen biztosította. Ruháról, ágyneműről mindenkinek magának kellett gondoskodnia. A megye 1859-ben felmondta a bérleti szerződést és a kórházat a bőrgyár egykori épületébe helyezték át.  A gyár a mai kórház területén működött


A régi kórházi épületek egyike a 19. sz. végén a Herz utca és a P. J. Šafárik utca sarkán állt. Az épületet és telket 1900-ban 11963 koronáért eladták.  A kórház az ún. Fischer-féle telken nyert elhelyezést.  Majd innen költözött a Tugár téren felépített épületbe (a mai nyugdíjas otthon), amely az 1. világháború után használhatatlanná vált. Igazgatója Mezey Kornél, kénytelen volt új épületet keresni. Erre a mai kórházi terület középső és alsó részén található katonai kórház épületeit jelölte meg. 1920-ban ideiglenes jelleggel a későbbi „fertőző osztály” épületébe költözött át. A Pénzügyminisztérium (100 000 K) és a Herzog és Kohn adományából (30 000 K) készült el egyszerű vízvezetéke.


Az egészségügyi minisztérium határozatával 1923. március 1-vel a kórház irányítása állami hatáskörbe került. Vagyonának és épületeinek államosítása 1925. szeptember 24-én fejeződött be. A kórház a kezdeti években rendkívül rossz körülmények között működött. Épületeit 1924-ben javították ki. Megoldva a vízellátását is – a ligeti halastóból kiépített vezetéken keresztül, ami lehetővé tette fürdőszobák és WC-k kialakítását. Addig a vizet hordókban hozták, s ugyanígy vitték el a fekáliát is.


1925-ben 81 ágya volt, első mentőautóját 1925-ben vásárolták meg. Ez részben enyhítette kritikus helyzetét. 1928-ban csak a sebészeti osztályára vettek fel betegeket. Számuk túllépte a kórház kapacitását és két egymás mellé tolt ágyon 3 beteg is feküdt. A város által megfogalmazott korszerűsítésre vonatkozó kérésekkel a minisztérium nem foglalkozott. Egy újabb bővítés tervei már 1928-ban elkészültek, de csak 1948-ban valósult meg 8 millió Kčs költséggel. A fertőző betegségek és a gyermekbetegségek pavilonját 1948. május 16-án adták át. A gyermekosztálynak 60, a fertőző osztálynak 48 ágya volt. A szolgálatot civilek és irgalmas nővérek látták el. Utóbbiak a főépület és a pavilon közötti épületben voltak elszállásolva, ahol egy kis kápolna is a rendelkezésükre állt. Az itt tartott istentiszteletekre a környékbeli lakosok is eljártak.


A sebészeti pavilon 1952-ben készült el, ahol a szülészet, a szemészeti, a fülbetegségek osztálya is helyet kapott. A kórháznak 1959-ben 420 ágya volt és 25 orvos végezte a betegek gyógyítását. Az újabb kórházi épületrész az 1970-es években épült fel. A modern sebészeti pavilon építését 1985-ben kezdték meg, de csak tíz évvel később 1995-ben fejezték be. 
A gyermekpavilon teljes felújítása 2000-ben fejeződött be, amely az akkori legkiválóbb minőségű műszaki berendezésekkel és inkubátorokkal lett ellátva.


A kórház területén található Ján Daniš, orvos emléktáblája (Városi Kórház, sebészeti pavilon épülete, a bejárat bal oldalán), aki a losonci sebészeti osztály orvosa volt.

A fényképeket néhai Hermel Ödön és Kelemen László bocsátották a rendelkezésemre.
(Szöveg: Puntigán József. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)

1 megjegyzés: