2013. november 30., szombat

Hol volt, hol nem volt… 7

A szerkesztő előszava: Attila barátunk legutóbb egy olyan hosszú cikket írt, hogy jobbnak láttam folytatásban leközölni. Annál is inkább, mert rengeteg képet találtam, amelyeket meg szeretnék itt osztani. Így történt, hogy ez a mai szöveg kicsit tömörebb, viszont a képek azt hiszem, magukért beszélnek…

Lehár emlékműsor

Erdélyiné A. Gabriella, Tóth Pista
 1994. március 21-én, a Kármán Napok keretében a Vigadóban mutattuk be azt a Lehár-estet, amelyet Lehár Ferenc utolsó losonci koncertjének 100. évfordulója alkalmából tanultunk be. Az est rendezője Jankovits Jenő és Böszörményi István.

Balázs Ildikó, Erdélyi Gábor

Tóth Pista, B. Vámos Anikó és a zenészek

Természetesen mind-mind Lehár Ferenc operettjeiből előadott dalokkal. A dolog érdekessége, hogy Lehár itt, a Vigadó színpadán tartotta utolsó koncertjét.
 
Csák Istvánné - Etus
Csaszlovszky János, B. Vámos Anikó, Erdélyi Attila, Csíkány Andrea
 Az estünk záróakkordja – Lehár Losonci Indulója – a Traditional band előadásában külön „balzsamként” hatott a jelenlévőkre. 


 A „rettentő” melléfogás

 S hogy az 1994-es év tavasza ne csak lityi-lötyi legyen, betanultunk egy újabb darabot: Mihail Bulgakov „Iván a rettentő”-jét. A bemutató április 27-én zajlott szintén a Vigadóban.

Csák Pista, Erdélyiné A. Gabriella
A darab 1936-ban íródott, sajátos a humora, van benne egy feltaláló az időgépével, s kísérletei során IV. Iván cár a „rettentő”, átkerül a 20. századba, a feltaláló lakásába. Itt természetesen nem ért semmit a szituból, ráadásul nagyon hasonlít a házmesterre, ami kisebb bonyodalmat okoz. A színmű jellem-, és helyzetkomikumával nemcsak az akkori orosz világot karikírozza, hanem tükröt tart mindannyiunk gyarlóságának bemutatására is.

Bene Győző, Ivanics Pista, Csák Pista, Erdélyi Attila
A mi verziónkban érdekességnek számított, hogy a cárt és a házmestert külön két szereplő játszotta, nem egy. Néhány itteni akkori újságcikkből kitűnik, hogy az előadás tetszett a közönségnek, a szereplők sem voltak rosszak, a nézők kuncogtak is, csak… Volt egy nagy-nagy bibi, ami azután Komáromban derült ki a Jókai Napokon, tudniillik a darabnak nem volt rendezője.  Szabó Árpi ugyan elkezdte velünk a munkát, de két héten belül vissza kellett lépnie egészségi okokból, s így nem tudtunk hirtelenjében mit csinálni, mint saját magunk „megrendezni”  a darabot. Ez állt a plakáton is…

Erdélyi Attila, Tóth Pista
A komáromi zsűritől azután kaptunk bőven  hideget-meleget, de nem tudták „személyesíteni” a cseszegetést, mert nem volt rendezőnk. Végül ezt tartották a legnagyobb hiányosságnak, hogy nem volt, aki összefogta volna a munkát, kívülről saját rálátással megrendezte volna az előadást. Természetesen nem kaptunk semmilyen díjat. Szegény E. Gábor akkor volt elsőfesztiválos, s mint ilyen, elvörösödve vitába szállt a zsűrivel a kiértékelésen. Mi „öreg rókák” inkább bölcsen hallgattunk. Nos, igen a darab nagy bukta lett, csak mintegy öt előadást ért meg, és igyekeznünk kellett tanulni belőle.

Tóth Pista, Csák Pista
Viszont az 1994-es Jókai Napok zsűrijében ült az a Vlado Sadílek is, aki már akkor felfigyelt ránk, zsűritagként sajátos leveleket írt Csák Pistának a Visszhangba (a Jókai Napok fesztivállapja), és a következő évben azután „nagyot durrant” a közös munkánk eredménye. De erről majd legközelebb…

Az Iván a rettentő csapata

Aki nem hiszi, járjon utána…

(Szöveg: Erdélyi Attila, fotók a csoport archívumából; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)

2013. november 29., péntek

Színházi archívum 6

Kérem szépen, a mai archívumi betekintést nagy izgalmak előzték meg, ugyanis kiderült, hogy A kaktusz virága című előadásról a fotókon kívül senkinél semmilyen írott anyag nem maradt meg. Végül Anné Marika, a darab egykori ügyelője mentette meg a csapat becsületét, ő ugyanis megőrizte az utókornak a darab plakátját. Köszönjük szépen!
Íme a plakát ("élőben" zöldes színű, nem tudom miért lett ilyen fakó):


Holnap ismét Erdélyi Attila visszaemlékezései következnek, vasárnap pedig a december havi előzetes programajánló és új, Adventi játékunk első fordulója (csupa izgalom az élet!).

2013. november 27., szerda

Könyvajánló 8

Közeledik a karácsony, lassan itt az ideje kitalálni az idei ünnepi menüt, ebben nyújt segítséget a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikvárium mai könyvajánlója. (A bolt megnevezésére kattintva nyílik annak fb oldala, ahol más szakácskönyvekre is felhívják a figyelmet!)

Vasárnap az asztalon II.


A könyvről

A jó étel ajándék, a jó recept KINCS a Vasárnap családi hetilap legendás receptkönyve idei évre szóló bestsellere végre MEGJELENT - benne a legjobb receptekkel, ételleírásokkal. Kipróbált, rafinált és mégis könnyen elkészíthető csodás gasztrobombákat ajánl Önnek a Vasárnap Desszertrovatának szerkesztősége. Süssön-főzzön Ön is - próbálja ki a legjobb, legtitkosabb, ezerszer kipróbált családi recepteket!

A könyv a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikváriumban megvásárolható, ára: 13,90€

2013. november 26., kedd

A Városháza és a Sárkány vendéglő

A Kubinyi tér és a Herz utca sarkán álló épület az egykori Városháza „a régi Csonka-féle kúria” helyén épült. A kivitelezésére 1892. december 28-án meghirdetett pályázat győztese a budapesti Nagy Virgil és Kolbenheyer Viktor építészek által elkészített pályamű lett.


Először a régi városháza épületét bontották le. Az új épület alapkövét 1893. július 12-én tették le, amelyről a  Losoncz és Vidéke így tudósított:  „A régi városháza romjai körül már d.e. 10 óra tájban nagy közönség gyűlt össze …A város képviselő testülete, városi, állami tisztviselők és más érdeklődők a kaszinó termeiben gyülekeztek nagy számban, a hol egy kisebb ívre mindenki ráírta a nevét. Ennek befejeztével a városház építésére vonatkozó összes határozatokat, az építési szerződés egy példányát, a jelenlévők névsorát tartalmazó ívet, az ünnepi beszédet, régi pénzeket (Bódog Zsigmond úr ajándéka), a forgalomban lévő s új pénzeket (a város adománya) egy üvegdobozba zárták el. A szépen kifaragott és az üvegdoboz számára kivájt alapkő előtt a város polgármestere mondott beszédet.”


A munkálatok gyorsan haladtak. A falak elkészültével a bokréta ünnepélyt október 7-én tartották meg, melyen jelen voltak a tervező építészek, Bartholomaedesz Gyula városi főmérnök, Kovács Károly építész, Bernthaler Károly munkavezető. A feldíszített homlokzatnál Zámpory Ferencz, kőműves mondta el a felköszöntőt.
A  Városi Képviselő testület 1894. szeptember 5-i ülése határozatot fogadott el arról is, hogy márvány emléktáblát készítenek az alábbi felirattal: „A város közönsége emelte 1894-ik évben Török Zoltán polgármestersége alatt”.


 Az épületet 1894. szeptember 29-én avatták fel. Az ünnepségen részt vett Degenfeld Lajos gr. főispán és Scitovszky János alispán, Szontágh Pál, a királyi főrendiház tagja. Az épület kulcsait Kujnis Gyula, városi tanácsnok nyújtotta át a polgármesternek. Ezt követően Török Zoltán, polgármester, Ambrus Mór, városi képviselő, Kovács Ferencz, városi tanácsnok mondtak beszédet.
A épület késői reneszánsz-barokk stílusban épült. Bejárati részét hosszú, plasztikus neobarokk homlokzat jellemzi, melyek felett domborművek és a város címere található. A városi címer egy másik ábrázolása a Kubinyi térre néző homlokzatára is felkerült. Az épület emeleti és a mai Hercz (akkor Sugár) utcai része a városi hivatalt szolgálta, a térre néző földszinti részen pedig üzletek kaptak helyet.


Az 1930-as években az épületben nyert ideiglenes elhelyezést az állami rendőrbiztosság. A Városháza Hercz utcai szárnyának végén a Tűzoltó Egyesület őrszobája és szertárai kaptak helyet, s ott vannak mind a mai napig. A mai Phoenix könyvesbolt helyén 1954 és 1997 között volt az Állami Levéltár. Az épületet az 1990-es években részben restaurálták, hivatalai a Nógrádi utcai „Fehér házba” költöztek át. Azóta üresen áll, felújítását évek óta tervezik, de a gondolat megfogalmazástól eddig tovább nem jutottak.


 A város 1849-es Városházával szemben, a Kubinyi téren, kb. a Nógrád vitéze szobor és a Vigadó épület közötti részen állt egykor a Sárkány vendéglő, amelyről jelentősége miatt meg kell emlékezni. A megmaradt visszaemlékezések és leírások szerint ez volt az akkori ifjúság egyik legfőbb találkozóhelye.
Az egyik beszámolóban többek között ezt olvashatjuk: „A piactéren egyesek épületei között a város magas vendéglője mögött a városháza áll. A kávéház elhagyatottan hever, s kevesektől látogattatik. Ugyanezen épületben táncterme van a városnak, melynek nyugati oldalán emelkedett hely látszik, olykor színpadul szolgáló, míg a szoros értelemben vett tánctér nézőtérré változik!”


Az épület talán legjelentősebb eseményére 1840. március 24-én került sor, amikor a Casinó Club és a Kubinyi-család meghívására Ráday Gedeon, Vörösmarty Mihály és Gaál József jártak a városban. A vendéglő színpadán Gyürki Franciska színjátszó csoportja a jelenlétükben mutatta be Gaál József Peleskei nótárius c. színdarabját. Bevételét a Pesti Magyar Színház támogatására ajánlották fel.
A neves költőt Pajor István az akkor Losoncon tanuló jogászhallgató, író és közéleti személyiség köszöntötte fel: „midőn Vörösmarty egyszer Kubinyi Ferenczczel Losonczon megjelent, czélja lévén a karancsaljai nótákat a helyszínen s különösen az akkor jóhírű Bunkó bandájától is eljátszva hallani, jogásztársaim önként vezetésem alá sorakozva, engem szólítottak fel a magyar költő fejedelmének felköszöntésére, a mit a nagynevű író, a cassinóból lejöve, szépen meg is köszönt.”.
 A Sárkány vendéglő az 1849-es tűzvészben elpusztult, maradványait a tér rendezése során távolították el.

(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)

2013. november 25., hétfő

Nyerj belépőjegyeket – EREDMÉNYHIRDETÉS

Mivel lejárt a játék határideje, nem is húzom tovább az időt, sorsoltam!
A blogon négyen, a közösségi oldalon ketten kapcsolódtak be a játékba, mindenki jó megfejtést írt, a krimi komédia is teljesen rendjén van.

Ismét a random sorsolóprogramot hívtam segítségül, mely az alábbi megfejtők közül sorsolta ki a nyertest:

1.    Rozy – bűnügyi komédia
2.    Shoony – bűnügyi krimi komédia  
3.    Névtelen (Cs.P.?) – bűnügyi komédia
4.    Stella Princová – bűnügyi komédia
5.    Szabó Klára – krimi komédia (fb-n)
6.    Lélfai Szilárd – bűnügyi komédia (fb-n)

A nyertes pedig: Shoony, gratulálok!
A nyertes a belépőjegyeket előadás előtt a helyszínen, vagy korábbi napokon a losonci Magyar Központban (Artézi kutak tere) veheti át.

2013. november 24., vasárnap

Programajánló november 25-30

 
A Szabó Gyula Emlékház meghívója szerdára
Elérkezett november utolsó hete is, vasárnap már december 1, amikor majd egész havi programajánlóval és izgalmas adventi játékunkkal érkezünk, addig is lássuk, miképp lehet a héten Losoncon „kulturálódni”.





November 26-án, kedden még mindig az Őszi Színházi Napok keretében az eperjesi Jonáš Záborský Színház látogat Losoncra, hogy előadja Neil LaBute: Tučné prasa című komédiáját, mely napjaink Amerikájában játszódik. A színház honlapja szerint ez a darab 18-as karikával jelölt. Kezdés 18.00 órakor, belépődíj: 7€

November 27-én, szerdán 16.00 órakor a Szabó Gyula Emlékházban nyílik egy új kiállítás TÁJKÉPFESTÉSZET címen, mindenkit szeretettel várnak! A kiállítás 2014. március 25-ig látogatható csütörtökönként 14-17 óra között, más napokon előzetes bejelentkezést követően.

November 29-én pénteken Rimaszombatba látogat a közismert magyarországi tévés műsorvezető, riporter Vujity Tvrtko, ahol filmvetítéssel egybekötött közönségtalálkozót tart az Angyali és pokoli történeteiből a Városi Művelődési Központban 18.00 órakor. Aki még nem vásárolta meg blogunkon is ajánlott legújabb kötetét, azt a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikváriumban megteheti, és viheti új szerzeményét dedikáltatni Rimaszombatba...

November 30-án, szombaton több rendezvény is lesz városunkban, hogy a Fülekre látogató Dumaszínházat már ne is említsem! Reggel 9-től délután 15 óráig várják a losonci kultúrházba mindazokat, akik meg szeretnének szabadulni feleslegessé vált dolgaiktól. A „Pénzmentes övezet”-ben most ezt megtehetik, mindenkit szívesen látnak, lehet vinni ruhát, játékokat, szóval bármit, ami esetleg egy másik embernek még örömet okozhat.

Szintén november 30-án a Kassai Thália Színház látogat el városunkba, Robert Thomas: Nyolc nő című bűnügyi komédiáját láthatjuk 18.00 órai kezdettel. Belépőjegy még hétfő délig itt a blogon is nyerhető, különben megvásárolható: elővételben 8 euró, az előadás napján 10 euró.

Ugyanaznap, november 30-án a Kármán József Alapiskola és Óvoda mellett működő szülői szövetség a losonci Hviezda étterem bankett termében bált rendez, aki színházjeggyel érkezik kap tombolajegyet és a vacsorával is megvárják.

A Nógrádi Múzeum és Galériában még vasárnapig megtekinthető a Vakok és Gyengénlátók Szövetsége által szervezett fotókiállítás, mely a Fény útja (Cesta svetla) címet viseli.

És változatlanul tessék az eget fürkészni, mert az ISON üstökös közeledik!

Kellemes hetet mindenkinek!
(A színessel jelölt szavak hivatkozásokat rejtenek, rájuk kattintva bővebb információk olvashatók)

2013. november 23., szombat

Hol volt, hol nem volt… 6

Kaktusz a Vigadóban

Akkor tán folytatnám az 1993-as évet… Augusztusban ismét részt vettünk a színházi táborban Tarnamérán, ahol a fő téma lényegében „A kaktusz virága” volt, amelynek kiválasztása már áprilisban megtörtént.  A csoport itt kezdte el a mű részletesebb betanulását Jankovits Jenő rendezésében, miközben néhányan (jómagamat is beleértve) nekifutottunk a lassan közeledő ötéves jubileumunk szervezésének. Az elkövetkező pár hónap igencsak sűrűre sikeredett: október 2-10, III. Őszi Színházi Napok, melynek szervezése (lásd a programot) sok erőnket „elszívta”, viszont az eddigi évadokból a legsikeresebbnek bizonyult. No nem azért, mert a záróműsort mi adtuk...

Tóth Pista, Balázs Ildikó

Ekkor kezdődött Losoncon a kultúra terén egy új korszak. Az ősz folyamán megnyílt az újjáépített – renovált Vigadó, ahonnan (pontosabban a Lehár kávéház megnyitójáról) – a kötelező pár pohár pezsgő és néhány nóta után – a színházi napok utolsó napján megkezdtük kosztümös felvonulásunkat  a városon át a Traditional band zenei kíséretében, egészen az Európa kultúrházig, ahol azután bemutattuk az ötéves jubileumi műsorunkat. A díszlet nem lett egészen „hagyományos”, hiszen szerepelt benne néhány rozsdás fémhordó is a Biedermannból… Szegény Agócs Valika (R.I.P) az est műsorvezetőjeként kissé feszélyezetten érezte magát nagyestélyiben a rozsdás hordók mellett.

Tóth Pista, Gerő Ervin, B. Vámos Anikó
 Na mindegy, az est végül is lezajlott, elbúcsúztak a csoporttól Leszák József (Miri bácsi) és Csaszlovszky János (Dzsoni bácsi), az egészségükre hivatkozva nem vállalták a további munkát, a színkörünk az „Örökös tag” címmel honorálta odaadó munkájukat.

Erdélyi Gábor, Balázs Ildikó

 Most akkor végre visszatérnék a „kaktusz”-ra: A darab kiváló francia vígjáték, nemigen részletezem, biztosan sokan ismerik a filmbéli verzióját Walter Matthau főszereplésével. A központban egy nőtlen igen csapodár fogorvos (Julien) áll, aki viszont azt hazudja barátnőjének (Antónia), hogy nős és három gyermek atyja. Antóniának ez rendkívül imponál, ám egyre követelődzőbbé válik. A fogorvos asszisztensnőjét (Stephanie) kéri fel, mint „feleséget”, hogy húzza ki a csávából. Sok-sok bonyodalom után végül mindenki megtalálja a maga párját. A darab magyar verziója teli van Nádas Gábor – Szenes Iván slágereivel, hogy csak a „Let kiss”- t, vagy a „Jamaikai trombitás”-t említsem. Biztosan látták egy páran Bodrogi Gyula és Voith Ági előadásában. A lényeg, hogy a „Kaktusz” premierje ismét nagy közönségsiker lett (ezt követően még 36-szor játszottuk szerteszét a környéken, valamint Magyarországon), főként hogy a Vigadó nagytermében mutattuk be. Ezt óriási megtiszteltetésnek vettük, hiszen 30 év után színkörünk szereplői voltak az elsők, akik a bálterem nagyszínpadán játszhattak…

Bene Győző, Tóth Pista
Ezzel a darabbal is volt „egy-két” élményünk, pl. az egyik előadáson mindjárt az elején nem nyílt ki, csak a függöny fele… a női szereplőnk (B. Ildikó) hiába várta a végszót E. Gábortól, akinek csak a függöny széthúzása után kellett megszólalnia, viszont ő az ágyon fekve csak a nem szétmenő függönyrészt látta. Végül azért csak elkezdték valahogy… Vagy egy vidéki fellépésen az egyik elektromos biztosíték  nem bírta a „gyűrődést” és folyton kikapcsolt, megszakítva ezzel az áramforrást a zenéhez ill. a fényhez…  Nos, mit volt mit tenni, a mindig éppen szabad szereplő tartotta a biztosíték gombját előadás végéig. Szerencsére nem keletkezett se tűz, se nem ért senkit áramütés.

B. Vámos Anikó, Balázs Ildikó
A Vigadót felújító Avant cég ezután fő támogatónkká, a Vigadó épülete – színpada pedig úgymond „második otthonunkká” vált. Csák Pista elvállalta a Vigadó kulturális életének szervezését, melyben természetesen jelentős szerepet játszott csoportunk is. Ilyen volt például  A Vállalkozók I. Nógrádi Bálja az Avant céggel a losonci és a salgótarjáni Ipari Kamarával  közösen szervezve, vagy az I. Nemzetközi borverseny és borkóstoló, stb.

B. Vámos Anikó, Tóth Pista
Az ősz folyamán újjáalakult az 1833-ban létrejött losonci Kaszinó. Ez nem hazárdjátékon alapult, hanem a város értelmiségének egy részét tömörítette, melynek célja Losonc fejlődésének elősegítése volt. Nagy megtiszteltetésnek számított, hogy az eléggé szigorú belépési feltételek ellenére csoportunkból Puntigán József és Csák István tagokká váltak. Színkörünk készítette el a kaszinó által szervezett „A  losonciak I. találkozója”  kétnapos rendezvényének műsorát.

Aki nem hiszi, járjon utána…

(Szöveg: Erdélyi Attila, fotók archívum; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)

2013. november 22., péntek

Színházi archívum 5

Legutóbb Erdélyi Attila többek között Max Frish: Biedermann és a gyújtogatók című előadásra emlékezett vissza, érdemes visszalapozni a megjegyzésekhez is, ahol a csoport vezetője (Csák Pista) és a csoport tagjai is megírták visszaemlékezéseiket. 
Ma a darab műsorfüzetét mutatom meg, sok érdekes információt tartalmaz, érdekes olvasnivaló az is. (A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)

Kellemes nosztalgiázást!

2013. november 21., csütörtök

Színházba járók figyelem!

November 25-ig (hétfő), déli 12.00 óráig lehet még itt a blogon megjegyzésben, vagy a facebookon hozzászólásban megírni a Kassai Thália Színház Nyolc nő című előadásának műfaji megjelölését – a helyes megfejtők között 2 db belépőjegyet sorsolunk ki.

Azok, akik aznap este a Szülői Szövetség báljába is készülnek, a színházjegyért a bálban tombolajegyet kapnak és a vacsorával is megvárják őket.
A sorsolás eredményéről legkésőbb november 26-án számolunk be, a nyertes a belépőjegyeket előadás előtt a helyszínen, vagy korábbi napokon a losonci Magyar Központban (Artézi kutak tere) veheti át.
Aki nem nyer, az se búsuljon, jegyek elővételben 8 euróért, az előadás napján 10 euróért kaphatók!
Szóval várjuk a helyes megfejtéseket!

2013. november 20., szerda

Könyvajánló 7

E héten a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikvárium egy egészen friss könyvet ajánl, úgy vélem nem csak a szalagfűzése miatt érdekes ez a könyv:


Szomolai Tibor

Felvidéki Saga 

(2013)

„Nehéz a Felvidéken magyarnak lenni?”

Valóságos legendává, meseszálakon táncoló „szágává” szövődik a mátyusföldi Angyal-család egymást követő nemzedékeinek története… A regényes felvidéki családtörténet a magyar földhözragaszkodás, a becsület, a hagyomány és az élet iránti rettenthetetlen szenvedély jelképének is tekinthető, s az ő történetük által bemutatja a felvidéki magyarság sorsának csaknem 100 éves alakulását, s talán közelebb kerülünk mi, olvasók is – az igazsághoz…

A könyv a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikváriumban megvásárolható, ára: 15 €

Itt pedig egy videó a könyvről és írójáról:

2013. november 19., kedd

Az egykori Városi Polgári Leányiskola épülete

Ha beletekintünk a 19. század társadalmi életébe, akkor hamar láthatóvá válik, hogy abban a férfiak játszották a meghatározó szerepet. A nők közszereplése, de hosszú ideig a tanításuk sem képezte érdemi viták, meggondolások témáját. E tekintetben „fehér hollós” kivételt képez Kubinyi Franciska, aki nem kis mértékben élvezve férje  Kubinyi Ferenc jelentős közéleti befolyását, ki mert lépni a szürke háttérből, s a losonci közélet emlegetett és elismert szereplője, több területen (kisdedóvás, színjátszás) az irányítója lett.


Nem kisebb érdemei vannak az ugyancsak nógrádi születésű (Terbeléd-Lázi) Veres Pálnénak, szül. Beniczky Herminának, aki leánya Veres Szilárda megszületése (1841) után a felnevelésével párhuzamosan országos szinten először fogalmazta meg a nők tanításának fontosságát, s annak élharcosa lett. Ehhez az „utolsó indíttatást” Madách Imre (akihez szoros barátság fűzte) Akadémia székfoglalóján elmondott beszéde adta meg: „A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut, könnyebben felfog és tanul, de teremtő géniusz hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli, s innen, míg a dilettantizmus legkedvesebb kontingensét szolgálja, a művészetet és tudományt előre nem viszi. A nő alárendelt, testi és lelki ereje védelmet, ápolást keres, az erősebb férfiú lelkében éppoly érzéseket költ, mint az elhagyott gyermek, a hervadó virág, megdermedt madár." 
Hosszas és korántsem akadálymentes harcok után Pesten, Deák Ferenc támogatásával és Eötvös József, közoktatásügyi miniszter ellenzésével 1869. október 17-én nyitotta meg az első iskolát, amely a nők szellemi fejlődését, magasabb ismeretek megszerzésének lehetőségét tűzte ki céljául. Tantervét is maga készítette, mert tapasztalnia kellett, hogy törekvéseit „férfi társai” nem támogatják és nem is segítik.


Ezzel csaknem párhuzamosan Losoncon Kovárcz-Hasper Alvína nevéhez fűződik az első, leányokat oktató intézmény létrehozása. Magániskolájában, az ún. Kovárcz-féle intézetben 1866-tól fogadta és tanította leányokat.  Ez az iskola adta meg az alapját a losonci – városi támogatású és államilag segélyezett – leányiskola megnyitásának, amely 1890. szeptember 10-én nyílt meg 80 tanulóval, 4 osztállyal az említett intézet tantermeiben.
 Első igazgatónője Péchy Erzsébet lett. A gondolat már jóval előbb 1878. június 6-án megszületett, amikor a város akkori polgármester Pokorny Sándor által vezetett értekezleten memorandum íródott a nőnevelés érdekében. Az azután eltelt 12 évet jó jellemzi a Losoncz és Vidéke egyik ezzel kapcsolatos írásának gondolata: „… ha akkor a memorandum alapján a tevékenység terére lép a város, ma nem polgári leányiskolánk, hanem felsőbb leányiskolánk van”.


Valamivel több, mint egy évet kellet várni arra, hogy az iskola az akkor ideiglenesnek tekintett otthonából a Polgári Leányiskola újonnan felépített épületébe költözhessen.
Az új iskolai épület felépítésének gondolata már az év végén megfogalmazódott és 1891 első felében konkrét tervekké érett. Építési bizottság alakult, amely meghatározta és felügyelte a munkálatok menetét. Az építés helyéül a „kaszinó-kert piaczi arczvonalát” jelölte ki. A többször közzétett pályázati hirdetésben olvasható: ”Építendő lesz egy 1 emeletes iskolai épület. A szükséges föld- és építési munkálatok a költségvetési árak szerint 30.000 frt azaz harmincezer forintot tesznek ki”. A beérkezett pályázatok közül a Városi testület rendkívüli közgyűlése Kertész Antal és Pápay Mihály, gyöngyösi lakosok ajánlatát fogadta el. A leányiskolának 1891 augusztusában Winkler Anna személyében új igazgatónője lett. Mivel az építkezés a vártnál lassabban haladt, a Városi Közgyűlés szeptember elején úgy határozott, hogy a Leányiskola az új, 1891/92-es tanévet október 1-én kezdi meg. Ez az időpont is szenvedett némi késedelmet, mert az épületet csak október 11-én adták át a küldetésének. Az ünnepi pillanat alkalmából írta a Losoncz és Vidéke: „Ezen egyszerűségében is díszes épületre méltó örömmel s büszkeséggel tekinthet nemcsak Losoncz városnak minden öntudatosan gondolkodó polgára, hanem minden magyar ember, kinek szívén fekszik a magyar szellemű nőnevelés ügye, hiszen ez iskolaépülettel Losoncz város egygyel szaporította számát a magyar művelődés templomainak.” Az ünnepi beszédeket Farkas Károly, iskolaszéki elnök és Winkler Anna, igazgatónő mondták el.


Az épületet 1905-ben részben átépítették, a város az államilag segélyezett leányiskolát az I. Világháború befejezéséig fenntartotta. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után 1919. szeptember 1-i hatállyal Božena Franzová, Csehországból származó (Kráľové Město) tanítónőt nevezték ki igazgatónak (akkori vezetőjét Szlávy Arankát 1919. december 1-én elbocsátották az állásából).
Az iskolát a város saját költségvetéséből nem tudta fenntartani, azért a Városi Képviselő Testület javaslatot tett annak államosítására, amely szerződést komoly viták után 1925. december 14-én hagyták jóvá, és 1924. március 1-i visszamenőleges hatállyal írták alá.
Mivel az iskola folyamatosan helyhiánnyal küszködött, a tanítás két műszakban folyt. Ezért állami támogatással 1936-ban újabb emeletet építettek rá. Masaryk köztársasági elnök  1930 szeptemberében tett nógrádi és losonci látogatása után az iskola felvette a nevét.


Az 1938-as bécsi döntés után megszüntették a szlovák osztályokat, az a magyar iskolarendszerre áttérve ismét négyosztályos lett. 1938-40 között igazgatója Nagy Erzsébet volt, 1940/41-től pedig Kerezsy Géza lett, aki az 1918-ban abbamaradt szellemiségben próbálta azt irányítani. Gondot okozott a magas létszám, az osztályokban átlagosan több mint 40 tanuló tanult. Sokan jártak be vidékről, főleg Fülekről. Az iskola keretében 1942-ben az igazgató vezetésével községi fiú és női kereskedelmi szaktanfolyam nyílt meg, ahol kereskedelmi ismereteket, könyvvitelt, gyors- és gépírást valamint német nyelvet tanítottak. Az iskola 1944-ben szűnt meg.


Az iskolában koedukált szlovák tannyelvű polgári iskola is működött Svoreň János, igazgató vezetésével, melynek 4 osztályában 1939/40-ben 45, 1944/45-ben 47 tanulója volt. Az iskola épületében ma szlovák tannyelvű általános iskola működik.

(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)

2013. november 17., vasárnap

Programajánló november 18-24

Puntigán József egészen friss felvétele
A múlt heti gazdag program után alig találtam Losoncon programot, amit ajánlani tudnék. Csendben jegyzem meg, hogy a szombati helytörténeti séta jól sikerült, a csapat kicsi volt, de annál érdeklődőbb, sok érdekes dolgot megtudtunk és igen, érdemes felemelt fejjel járni Losoncon is!
Akkor nézzük a teliholddal induló következő hetet:

November 18-án, hétfőn délelőtt 10.00 órakor a besztercebányai Divadlo Hotel Mária színház mutatja be Macher című előadását Losoncon a Timrava Színházban, a darabról bővebben a polgári társulásként működő színház honlapján itt olvashatunk. Belépődíj: 2 €

November 21-én, csütörtökön a nagykürtösi szlovák nyelven játszó Divadlo bez groša adja elő Július Barč Ivan: Matka című drámáját a losonci Timrava Színházban 18.00 órai kezdettel. Belépődíj: 2 € 

November 22-én, pénteken Füleken 18.00 órakor a Városi Művelődési Központban a RAKONCA néptáncegyüttes és vendégei adnak műsort, többek között a salgótarjáni Dobroda zenekarral, akik Mindenki örömére című lemezbemutató koncertjüket is megtartják, 21.00 órától pedig táncházba várják az érdeklődőket a Magyar Közösségi Házba. Belépődíj: 1 €

November 23-án, szombaton Ipolytarnócon az IKSZT-ben délután 14.00 17.00 órai kezdettel kézműves foglalkozásra várják az érdeklődőket, a terítéken hímzés és gobelin készítés lesz.

Továbbra is tart a JÁTÉK, melyen 2 belépőjegy nyerhető a Kassai Thália Színház Nyolc nő című darabjára, melyet november 30-án láthatunk Losoncon, és fontos tudnivaló, hogy azok, akik a Kármán József Alapiskola és Óvoda mellett működő szülői szövetség BÁLJÁRA is készülnek, a színházjegyért tombolajegyet kapnak!

Kellemes holdvilágos hetet mindenkinek!

2013. november 16., szombat

Hol volt, hol nem volt… 5

„Ó jaj, háromszor is ó, jaj…”   (A Kar)

Gyújtogatók Losoncon…
Akkor folytatnám az 1992-es évet. Akkoriban még igencsak bőven elfoglaltuk magunkat (a rákövetkező 1993, 1994-as évekkel egyetemben). Hiába, fiatalok voltunk és szépek, teli elszántsággal és tettrekészséggel. (- Ma már csak „szépek” vagyunk.) Nos, 1992 nyarán a Gyöngyösi  Mátra Művelődési Központ és a Gyöngyösi Játékszín egyhetes színházi szakmai táborozást szervezett nekünk Tarnamérán. Ez egy kisebb község Gyöngyöstől nem messze, termálvízzel és üdülőtáborral, valamint nem mellékesen itt található Magyarország egyetlen rendőrmúzeuma. A tábor gyümölcsözőnek bizonyult, szakmai szempontból továbbfejlesztettük a drámaelemzés és a színpadi mozgás alapjait, valamint különböző relaxációs gyakorlatokba  is belekóstolhattunk. Természetesen emellett strandoltunk és más módon is „relaxáltunk”.

Csák Pista, Erdélyi Attila, Rákos József

Itt választottuk ki következő darabunkat, amelyet azután íziben el is kezdtünk elemezni. A darab Max Frish: Biedermann és a gyújtogatók c. drámája volt, melyet ismét Szabó Árpi rendezett. A premiert szeptemberre terveztük, de végül különböző okok miatt október 9-én került bemutatásra a következő losonci Őszi Színházi Napok keretében. A darab tragikomédia, ahol a főszereplő Biedermann tipikus nyárspolgárként saját hírneve és vagyona megmentése érdekében gondolkodás nélkül feláldozza városát, amely a lángok martalékává válik. A rendezés ismét sajátos (Szabó Árpis), multifunkcionális díszlet (ezúttal konténerek helyett 200 literes fémhordók), teli fény és hangeffektusokkal, s gyújtogatásról lévén szó nem hiányoztak a petárdák és a bő színpadi füst sem. Ezt néha túlzásba is vittük, és a nézők „itták meg a levét” pl. Füleken, ahol ki kellett szünetben szellőztetni a nézőteret... A dráma klasszikus görög vonalát szerkezetileg a „Kar” szerepe jelentette, amit hat színészünk  mint  tűzoltó  jelenített meg a parancsnokukkal (Tóth Pista) egyetemben.

(Aki tudja írja meg, ki ez) végül Tóth Pistában egyeztünk ki :-)
Hozzátartozik még tevékenységünkhöz az 1992 júniusában bemutatott „A kíváncsi királykisasszony” c. mesejáték, melyet a losonci pedagógiai iskola diákjaiból álló „diákszínpadunk” adott elő, s melyet – rendes magyar tanárhoz méltón, Csák Pista rendezett Szabó Árpival közösen. A diákcsoport nem esett szét, sőt szűk egy éven belül folytatásként Farkas Imre: Iglói diákok c. darabját adták elő 1993 áprilisában, ezúttal a salgótarjáni T. Pataki László (R.I.P) és Patakiné Kerner Edit rendezésében. Velük azután még sokáig együttműködtünk, sőt Editke ma is színházunk aktív tagja.
Az 1992-es Őszi Színházi Napokhoz még annyi hozzátartozik, hogy itt fogadhattuk fellépőkként pl. a Gyöngyösi Játékszínt, vagy a pezinoki Mesélő Színházat, amely a Hamletet adta elő, igencsak érdekes változatban mintegy 50 percben, mozgásszínházként tálalva, Vlado Sadílek rendezésében. Igen, itt vettük fel a kapcsolatot azzal a Vlado Sadílekkel, aki a későbbiekben nagy hatással lett munkásságunkra, és több monumentális rendezése csoportunkkal igencsak megmozgatta nemcsak a szakma, hanem a nézők fantáziáját is. Egyik komáromi újságíró jó pár éve a „Mágus” becenevet adta neki, de erről majd a későbbiekben. Egyébként Vlado is losonci születésű, jelenleg Pozsonyban élő szabadúszó színész-rendező (tőle kunyeráltunk ki akkor ősszel egy egész csomag filmfüst alapanyagot a Biedermannhoz), s mint ilyen természetesen ismerte Árpit, hiszen a hetvenes években már együtt dolgoztak nem egy darabban.

Erdélyiné A. Gabriella, Rákos József
1992 decemberében sor került még Tóth István önálló estjének bemutatására Rákos József rendezésében, majd 1993 januárjában egy meghívásnak eleget téve Balassagyarmaton mutattuk be a Biedermann és a gyújtogatókat, mégpedig a Magyar Nyelvű Színjátszók és Versmondók I. Nemzetközi fesztiválján. A zsűri alaposan „szétszedte” az előadást (kiderült, hogy a zsűrielnök vizsgadarabja volt az egyetemen), de végül pozitív volt a végkicsengés. Pedig ott fordult elő, hogy a főszereplő saját magát szólította meg a színpadon... Ezután megfogadtuk a zsűri egy-két tanácsát a darab tempóját és a játékidejét illetően .
1993 áprilisában „nekimentünk” egy újabb zenés darabnak, Pierre Barrlett – Jean Pierre Grédy: A kaktusz virága címmel. A rendező a gyöngyösi Jankovits Jenő. Újabb tagokkal bővült csoportunk (Erdélyi Gábor, Vas Norbi, Bene Győző, stb.), így pl. szerény személyem Csák Pistával együtt ezúttal „pihentünk” és csak a technikusok szerepét vállaltuk az előadásban. Mivel az azévi Jókai Napokra „nem mertünk” újabb zenés darabbal nevezni (sic.), ezért a premiert csak őszre terveztük be. A témára később még visszatérek.

Csák Lídia, Rákos József
1993 májusában – hogy ne felejtsük el a diákokat – újabb bemutatóra került sor, mégpedig  „Jelenetek” címmel , amely előadás Shakespeare Rómeó és Júliájából lett „kiszemezgetve”. A picit avantgarde, néhány részletében „filmesített”  előadás üde színfoltja lehetett volna a Jókai Napoknak, sajnos a bemutató időpontja a jelentkezési határidő lejárta utánra esett, így nem került el a fesztiválra. A szereplők közül okvetlenül meg kell említenem György Norbertet - akkori diákot -, aki a darab szerzőjeként és eszmei atyjaként végül mégis egészen az előadásig végigvitte az ügyet. Ha homályos emlékeim nem csalnak, Norbi ma is a művészet körül „ügyeskedik”, s költőként már megjelent egy-két verseskötete. De hogy ne unatkozzunk, májustól a Színkör támogatást nyújtott az akkor alakuló „Traditional Band” – nek , amely fiatalokból álló klasszikus jazzt játszó losonci zenekar volt, és rendelkezésükre bocsátottuk próbatermünket a Csemadok épületében. A zenekar a későbbiekben sok rendezvényünkön lépett fel, illetve pár év múlva már önállósodva számos jazzfesztiválon vett részt Európa-szerte.

A "Kar": Nagy Kati, Csíkány Andi, György Zsófi, Csák Évi
 Ami csoportunkat illeti, Komáromba végül a Biedermann és a gyújtogatókkal mentünk, felemás sikerrel.  Habár a zsűri egyik tagja megdicsérte a darabon elvégzett változtatásokat (a játékidőt lecsökkentettük, két felvonás helyett egyben ment le az előadás), a kiértékelés főleg „cseszegetéssel” ért véget (miért ez játszotta azt a szerepet, miért nem az, stb.). Ez nem ingatott meg minket, hiszen végül Szabó Árpi megkapta a legjobb rendezés díját, Csák Pista pedig színészi alakításáért különdíjban részesült.
A darabot végeredményben csak mintegy ötször játszottuk, de így is megérte, hiszen újabb elemekkel bővítettük látókörünket és színpadi tapasztalatainkat.
Ami az 1993-as évet illeti: folyt. köv.

Aki nem hiszi, járjon utána…

(Szöveg: Erdélyi Attila, fotók a Biedermann és a gyújtogatók c. darab archívuma)

2013. november 15., péntek

Színházi archívum 4

A legutóbbi szombaton E. Attila a Charley nénje című előadásra emlékezett vissza, ennek plakátját szeretném most megmutatni a szereposztással. (A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)


Sajnos ennek a műsorfüzetével nem találkoztam, ha véletlenül lenne otthon valakinek olyanja, kérem jelezze, jó lenne beszkennelni azt is.
Találtam még néhány megfakult képet, íme:

Tóth Pista, Lakatos Feri

Ivanics Pista

Gerő Ervin, Csák Évike

1992 márciusában mutatta be a csapat a Meredek út című irodalmi összeállítást is Radnóti Miklós verseiből.  


Holnap Attila a gyümölcsöző 1992-es esztendő további eseményeire emlékszik vissza, de érdemes visszalapozni az eddigi színházi cikkekhez is, a csapat tagjai azóta gazdagon megkommentálták a dolgokat, lehet mazsolázni...

Frissítés Csák Pista jóvoltából (nov. 19.):  egy kép a próbáról, bővebben a megjegyzésben...