Novemberi sétánk – összefoglaló

Most már egészen biztos, hogy minket nagyon szeretnek odafönn, ugyanis a november 9-i sétánk idején fantasztikus tavaszi időben volt részünk! Megjegyzem, az nem is ártott, hiszen a vasárnap délutánból csaknem egy órát a meglehetősen hűvös levegőjű losonci református templomban töltöttünk. Bent, odalent meg odafent is!
Nem is gondoltam volna, hogy épp a novemberi sétánk lesz majd ilyen népszerű, most voltunk talán a legtöbben. Ez annál is inkább óriási öröm, mert egy évvel ezelőtt, az első ilyen sétánkon a sétát vezető Puntigán Józseffel együtt összesen 6-an voltunk. Íme a beharangozója. Mondjuk akkor sokkal, de sokkal hidegebb volt… és sokkal, de sokkal kevesebben olvasták az anzikszot!

A református templomban

 Szóval most vasárnap megrohamoztuk a református templomot, ahol nagy szeretettel fogadott bennünket Miklós István református lelkész. Rögtön át is vette a szót, és elmesélte a templom korai és újabb kori történetét is. Olyan részletes tudásanyaggal rendelkezik, hogy biztos még órákig lett volna mesélnivalója, de igyekeznünk kellett, hiszen még a városban is akartunk nézelődni…

Miklós István református lelkész

Megtudtuk tőle például azt, hogy a templom az 1849-es tűz idején leégett, harangja is megolvadt. Annak maradékából (is) készült a torony mai harangja. A falakat Wagner János pesti építőmester tervei alapján építették újra. Az építkezés előkészítő munkálatai során a templom közepén egy sírboltra találtak, benne a csontokon kívül gyűrűket, boglárokat, láncokat és ezüst koporsószögeket leltek…

A bal oldali "kupac" a sírbolt teteje, ahol a kincset találták

Mi is lementünk a járószint alá, és megnéztük az egykori alapokat, illetve a kriptát, ahol a losonci kincset találták, melyet 1850 óta a budapesti Nemzeti Múzeumban őriznek. Az ember fel se fogja, mit kerülget éveken át az utcát járva…

A karzaton

A „pince” után felmentünk a „padlásra”. Közben megálltunk a karzaton, ahonnan hiányzik az orgona, cserébe nagyon jól áttekinthető a templom belseje. Onnan indultunk szépen libasorban fel a toronyba, először a csigavonalban haladó lépcsőkön, később az óraszerkezet körül létrákon, ill. fa lépcsőzeteken. Mit mondjak – nagy élmény volt!

Ez még csak a kezdet...

Az odavezető út pókhálós és szűkös tereiért kárpótolt a csodás kilátás: a várost szinte a tenyerünkbe kaptuk, hirtelen minden olyan közelinek tűnt… Néha nem árt új szemszögből is megszemlélni a dolgokat!
Miután mindenki elkészítette a toronyból a megismételhetetlen fényképfelvételeit, útra keltünk a városban.

Épp a Chevra Kadischát nézzük

Először a Bég utcán sétáltunk le az Alapiskola bejáratához, ott Puntigán József mesélt nekünk röviden az iskola történetéről, majd a Kármán utcán visszatértünk a Kubinyi térre, onnan következett a Városháza, álldogáltunk egy kicsit a szemközti üres parkolóban is, ahová anno a losonci színházat tervezték felépíteni, majd folytattuk utunkat a bíróság felé.

Itt nem áll színház Losoncon

Ott szó esett a malomról, a Bagolyvárról, a felújított Komensky utcáról, meg egyebekről. Kezdett ránk sötétedni, így megszavaztuk, hogy rövidítünk, és minél hamarább eljutunk a Lehár kávézóba pihenni és felfrissülni egy kicsit. Ott aztán úgy belejöttünk a beszélgetésbe, ötletelésbe, hogy bizony vacsoraidőre értem haza… De jó volt, nagyon jó!

Kellemes feltöltődés

Remélem, aki velünk tartott nem bánta meg! Miklós István lelkész úr felajánlotta, hogy máskor is szíves rendelkezésünkre áll, csak időben kell szólni! Ezúton is szeretném neki megköszönni a lehetőséget és a szíves fogadtatást!

A Phoenix Könyvesboltban kapható!

Aki ennél többet szeretne tudni a református templomról, annak szíves figyelmébe ajánlom a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikváriumban kapható füzetecskét, melynek szerzője Böszörményi István.

És mielőtt bárki úgy gondolná, hogy idén már többet nem sétálunk közösen: már most jelzem, hogy nagy valószínűséggel december 28-án, vasárnap járunk egyet a losonci parkban, arról is rengeteg mesélnivalója akad Puntigán barátunknak. Gondolom utána betérünk felfrissülni és melegedni valahova, a helyet még pontosítjuk. Karácsony után Szilveszter előtt egy kis mozgás a friss levegőn? Nos?

(Szöveg: Éva, fotók: Puntigán József)

Fotóalbum további képekkel ITT látható.

Programajánló május 12-18.

Nagyon örülök, hogy szerdai csütörtöki 1. Városnéző sétánk ilyen nagy népszerűségnek örvend, egyrészt az aktív „sétálók”, másrészt a blog fb kedvelőinek körében is. Remélem legközelebb még többen tartanak velünk, hiszen június 21-re (vagy 22-re?) egy gácsi sétát álmodott meg Puntigán József barátunk, mely során Csontváry nyomába szegődünk majd…

No de térjünk vissza az aktuális rendezvényekhez, elsősorban a szerdai naphoz. Amint azt már a havi előzetesben beharangoztuk, május 14-én városunkba látogat Andrásfalvi-Faragó Zoltán író, újságíró, műkedvelő természetfotós, hogy délután 17.00 órai kezdettel bemutassa nekünk a Dióhéj Kiadóban megjelent könyveit, és természetfotói segítségével elkalauzoljon minket az Ipoly völgyébe. Bízom benne, hogy sokan lesznek kíváncsiak a munkáira és az előadására, annál is inkább, mert egyben ez lesz az első „klubszerdás” összejövetelünk is. Aki rendszeresen olvassa a blogot, az már bizonyára regisztrálta, hogy kéthetenként szerdán teret szeretnénk adni a személyes találkozásoknak is, tehát szerdán délután 17.00 órakor sok szeretettel várunk mindenkit a Magyar Kulturális Központba! A könyvbemutatóra a belépés ingyenes, a szerző könyvei a helyszínen megvásárolhatók.

Május 16-án pénteken 17.00 órára pedig a Nógrádi Múzeum és Galériába várják a relaxációs improvizációs zene iránt érdeklődőket, ugyanis Musica medica címmel az Angliában élő Rami Shaafi és a szlovákiai jazzman, Boris Čellár ad koncertet. Belépődíj 5 euró.

Május 17-én, szombaton éjszaka múzeumba kell menni... Losoncon a rendezvények délután 16.00 órakor kezdődnek a Nógrádi Múzeum és Galériában, ahol történelmi kardvívók mutatkoznak be kétszer is, közben a galériában múlt századi képeslapokról tartanak multimediális bemutatót, előadást a Losonc melletti csatáról, 18.00 órától komolyzenei koncert, majd filmvetítés és éjjeli tárlatvezetés van a programon.

Aki kicsit kimozdulna Losoncról, annak bátran merem ajánlani a füleki műsorokat, ott ugyanis szombaton 18.00 majd 19.00 órától összesen három kiállítást is megnyitnak, de közben fellép a For You Acapella énekegyüttes is, lesz történelmi bajvívás, színházi előadás is, és Puntigán József is mesél Csontváryról, az érdeklődők kályhacsempét és tűzzománc ékszereket is készíthetnek, a várat pedig 23.00 óráig látogathatják. A belépés díjtalan!

Vasárnap május 18-án délelőtt 10.00 órakor a losonci református templomban lesz Seres Zsuzsanna brácsaművész koncertje egy rövid istentisztelettel egybekötve. Elhangzik Bach - G-dúr cselló szvit: Sarabande és Gigue, - Massenet: Meditáció, Liszt Ferenc: Szerelmi álmok, Hampó József: Hajnal, hajnal, Vivaldi: Négy évszak - Tavasz / 2,3 tétel/, Saint Saens: Hattyú. Közös ének a végén a gyülekezettel a ref. énekeskönyv 264. számú dicsérete: Áldjad én lelkem...
A belépés díjtalan, mindenkit szeretettel várnak!

És ha már így belelendültünk a természetjárásba, engedtessék meg nekem, hogy két júniusi túráról is szót ejtsek: az elsőre június 1-én kerül sor, Abroncsosról Somoskőre lehet menni, jelentkezési határidő május 23.
A másik túra egy héttel később, június 7-én Serkéből Ajnácskőre vezet, ennek jelentkezési határideje május 30, jó lesz igyekezni, a létszám mindkét esetben korlátozott.

Végezetül pedig kedves olvasó, lenne egy nagy kérésem: kérlek, szólj ismerőseidnek, barátaidnak, rokonaidnak, szomszédaidnak a rendezvényekről, terjedjen a híre, gondolok itt most elsősorban a „klubszerdára“, egészen pontosan a május 14-i összejövetelre könyvbemutatóval és természetfotókkal egyetemben! Segítségedet előre is köszönjük!

Jaj, és ne feledkezzünk meg az aktuális játékunkról se, hiszen annak határideje május 13, a sorsolásra pedig másnap élőben a könyvbemutatón kerül sor.

Kívánok kellemes hetet, remélem, szerdán személyesen is találkozunk!
(A színessel jelölt szavak hivatkozásokat rejtenek, rájuk kattintva bővebb információk olvashatók)

Helytörténeti anziksz 2.: A református templom

A „kakasos templom”, ahogyan helyben nevezik a város legvonzóbb látványossága és egyben jelképe. 65 m magas tornya, tetején a forgó „szélkakassal” magasan a város fölé emelkedik, s messziről látható.

Mai formáját 1850-1863 között nyerte el, 1864 szeptemberében szentelték fel. A Vasárnapi Újság 1857. augusztusi 16-i számában olvashatjuk: „Jelenleg legszebb hely a piacz, hol a szép Casino áll. Itt vannak több emeletes házak, a kath. templom és az újonnan épült ref. szentegyház. Ez méltó dísze nemcsak Losoncznak, de hazánknak. Nem valami nagyszerűt látsz rajta, de olly ízléses modort, melly a szemet megragadja. Tornya góth. ízléssel épült, szép bádog fedele van, és tetején roppant rézkakas áll, foroghatóan elhelyezve”.

A kakas valóban „roppant”, méretei 185x175x80 cm. Belsejébe 1886-ban emlékiratot helyeztek el az utókornak, hozzátéve pl. a Losoncz és Vidéke, több budapesti lap akkori példányait, a megye általános név- és címtárát. Ezeket a templom 1978-es felújítása során továbbiakkal egészítették ki.

A régi losonciak bizonyára emlékeznek a kakas tarajának messziről látható aranyos csillogására, mert az „tűzben aranyozott” volt. A templom 1978-as felújítása során egy felelőtlen polgártárs felmászott a felállványozott torony tetejére és kitörte a kakas taraját.  Feltehetően azt gondolva, hogy az tiszta aranyból van. Tévedett, s miután ezt belátta, visszahozta a templomhoz. A taréj akkor új aranybevonatot kapott, de az nem tűzben készült, így gyorsan elveszítette a fényét is.

A templom egykor (P. J.)

A templom helyén eredetileg egy lényegesen kisebb, bástyákkal erősített kőfallal körülvett református templom állt. E templom átépítését már 1846-ban tervezte az egyház, de a kivitelezését csak Losonc 1849. augusztusi elpusztítása kényszerítette ki. A munkálatok megkezdésekor a templom közepén egy sírboltra bukkantak, amelyben az emberi csontok mellett értékes ékszereket, arany és ezüst karkötőket, gyűrűket, láncokat, stb. találtak – a „losonci leletet”, amely azután a budapesti Nemzeti Múzeum tulajdonába került. Az értékesebb ékszerek másolatai megtekinthetőek a losonci Nógrádi Galéria és Múzeum állandó kiállításán. Az eredeti ékszerek néhány darabja 1997-ben volt kiállítva a templomban.

A korabeli templom(ok) fal- és oszlopmaradványait, beleértve a kriptát a jelenlegi járószint alatt kialakított „romkertben” lehet megtekinteni.

A „járószinten” a templomhajó keleti végén látható a 19. századi templom berendezéséből megmaradt faragott festett szószék. Hangvető koronájának felirata: „Boldogok, a kik hallgatják az Istennek beszédét és megtartják azt. Luk. 11.28.”

A főbejáraton belépve a templomba, a jobb oldali falba helyezve, egy rozsdásbarna színű téglalap alakú követ láthatunk. Ez egy sírkő, amely eredetileg a gótikus templom szentélye alatti sírkamrát fedte. Sajnos teljesen lekopott, a feliratából csak néhány betű olvasható el.  Elképzelhető, hogy a sírkamrába a 14. század elején egy füleki várkapitányt temettek el.

A templom ma (P. J.)

Az erkélyre és a toronyba csigalépcsőn lehet feljutni.  A lépcsőt megvilágító gótikus ablakokon beszűrődő fény különös hangulatot ad a feljáratnak. Ezen keresztül juthatunk fel az erkélyre, amelyet egykor a losonci helyi tűzoltó egyesület használt arra, hogy innen figyelje és időben jelezze a városban esetlegesen előbukkanó tüzeket. Visszatérve a csigalépcsőkre megtekinthetjük az ugyancsak eredeti óraszerkezetet és feljuthatunk a már nem használt harangokig, sőt azon túl is, hiszen a lépcsőket felváltó létrák majd a kakasig vezetnek.

Érdemes egy sétát tenni a templomkertben is. Itt láthatjuk az egykori erődfal néhány részletét, betekinthetünk a református egyház imatermének épületébe s annak udvarába. Az imaház bejárata mellett, annak jobb oldalán pedig egy emléktábla összetört maradványait találjuk a kerítés mellett. Ezt eredetileg az egykori gimnázium falán leplezték le 1940-ben és a gimnázium hősi halottjainak állított emléket.

A kert Kubinyi téri oldalán egy elkerített részben áll Kármán József emlékoszlopa, amely eredetileg a gimnázium előtti parkban volt felállítva és 1969-ben, Kármán József születésének 200. évfordulója alkalmából helyezték ide. (Szerző: Puntigán József)

A templom és az emlékoszlop (P. J.)