Anziksz élőben, azaz városnéző séta, ezúttal Gácson és Ógácson, fáradhatatlan helytörténészünk, Böszörményi István vezetésével. Kell ennél jobb? :-)
Képes beszámoló következik!
Ezen a gyönyörű nyárias vasárnapon, délután 2 órakor találkoztunk Gácson, a Községi Hivatal melletti parkolónál. Akadt aki kerékpárral érkezett, volt aki busszal, a többség autómobillal. De mindannyian ott voltunk, akik ott akartunk lenni.
A bevezetőben meghallgattuk a közeli emlékoszlop apropójából Csontváry és Hana Ponická szlovák írónő életének néhány érdekességét. Innen rövid lamentálás után beültünk a járművekbe, és a gácsi temető felé vettük az irányt. Ott épp távozóban volt egy szlovák csoport a Forgách kriptából, így mi is betekintést nyertünk ebbe az építménybe.
Szépecske. Az, hogy bejutottunk a véletlen műve. Véletlenek persze nincsenek :-)
Böszörményi István felhívta a figyelmünket Forgáchék címerére is, amely egy meztelen női alakot ábrázol, amelyet állítólag a 18-ik században fosztottak meg a ruháitól. Viszont korona van a fején, mint tudjuk az ékszer (és a korona) öltöztet...
Felhívnám a figyelmet a jobb oldali fára tűzött temetői tájékoztatóra. Az érdekesnek tartott sírokat és az ott nyugvó személyeket tartalmazza a pontos hely megjelölésével. Érdemes átböngészni.
Forgáchék népes családja jelentős helyet foglal el a temetőben, a település lelkes tagjai mindent megtesznek azért, hogy az egyre több arra járó turista is megfelelő mennyiségű információhoz jusson, sajnos csak szlovák nyelven egyelőre (a sírok mellett látható kis táblácskákra gondolok).
Vezetőnk, minden családtagról részletes információkkal rendelkezik, ezekből elég sokat velünk is megosztott. Persze képtelenség megjegyezni ennyi mindent, de jó alapul szolgálhat a további keresgélésre - ha valakit érdekel a dolog.
Miután az összes Forgách sírt és egyéb sírokat is megszemléltünk, elsétáltunk Ógácsra, hogy közelebbről is megnézzük az ottani templomot és haranglábat. Tábla hirdeti, hogy jó helyen járunk.
A Szent György templom az 1300-as években épült, többször átépítették, névadóját ábrázoló középkori freskóját az 1960-as években tárták fel. Sajnos bent nem készítettem fotókat, nem akartunk zavarni, így az összes tudnivalót a templom kertjében hallgattuk meg.
És ez elég sokáig eltartott, Böszörményi István a hely és történetének kiváló ismerője, gazdag képanyaggal is készült, így csak mesélt és mesélt, mi pedig hallgattuk és hallgattuk. A mókus, amelyik éppen a fán lakozott, egy idő után nem bírta tovább a sok tudományt és jóóól elszaladt. Mi kíváncsibbak voltunk, maradtunk. :-)
A templom közvetlen szomszédságában található a 17-ik századból származó, fából készült harangláb, amelyet eredetileg vasszögek felhasználása nélkül készítettek. A harangláb melletti kapu az ottani rendházhoz vezet, amelynek kertjét az ott lakó apácák gyönyörűen rendben tartják.
A harangláb alapját képező gerendák még eredetiek, természetesen a többi faanyagát már cserélték és persze nem csak faszegekkel rögzítették. A toronyban harangok és kereplő is van, de ezt nem láttuk.
Miután mindent alaposan megszemléltünk és konstatáltuk, hogy gyönyörűen látszódik onnan a felújított várkastély, visszasétáltunk a temető mellett hagyott járművekhez, hogy közelebbről is megnézzük a kastély felújításának eredményét.
Szép lassan közelítettük meg a kastélyt, annál is inkább, mert előtte dombot is kellett kicsit mászni a parkolótól, meg a nap is tűzött. De a kastélyban kellemes klimatizált levegő fogadott, meg némi félreértés, de akadt meglepetés is bőven.
Tessék megnézni a fenti órát, háromnegyed öt előtt mentünk be, és sikerült annyit nézelődnünk, hogy fél hét volt mire kijöttünk. Azt hiszem sikerült rekordot döntenünk a séta hivatalos hosszát illetően :-)
A kastélyban mindenféle kisebb és nagyobb termet megmutattak nekünk, ezek akár tárgyalásokra, lakodalmakra, stb. ki is bérelhetők, mondjuk a kilátás is pazar...
A sok furcsa és színes fal után szemet pihentető az eredeti freskókkal és freskórészletekkel tűzdelt folyosó.
Megnéztük a kápolnát, néhány szobát is, a vendégeknek fenntartott wellness részleget és a borospincét is, amely egykor megyei börtönként funkcionált. Jelenleg péntek-vasárnap nyitva áll a nagyközönség számára is.
Természetesen nem mehettünk el onnan anélkül, hogy ne essen szó Rádayról is, akinek szintén van némi köze Gácshoz és a kastélyhoz, és akinek a losonci református temetőben álló kriptáját épp most újítják fel és hamarosan ünnepélyesen át is adják majd. Hurrá!
Úgy gondolom mindenki jól érezte magát, aki ezen a napsütéses vasárnap délután velünk tartott. Külön köszönet jár Böszörményi Istvánnak, aki ontja magából a rengeteg információt, tanulságos és szórakoztató módon előadva azt.
Köszönöm az ÉLményt!
Szöveg és fotók: Éva
A fotók menet közben mobillal készültek, még több fotó a facebookos fotóalbumban.
