2014. november 27., csütörtök

A Liliomfitól a kézműves borokig...

Nem nagyon szoktam ilyet tenni, de most mesélek egy kicsit…
Múlt héten Salgótarjánban jártam, a Zenthe Ferenc Színházban és megnéztem a legújabb bemutatót, ami nem más, mint Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátéka. (Vasárnap Füleken tekinthető meg!!!)

A színházi élményen kívül egy másik élménynek is részese lehettem: a darab második szünetében az előtér egyik szegletében borkóstolást tartott a Tarján Borház. Gondoltam egy kis bor nem árthat, így én is kaptam néhány kortynyi drága nedűt. No és itt jön a meglepetés: sokféle finom bort kóstoltam már életemben, de ez egészen új dimenzióba emelt; már javában tartott a harmadik felvonás, én még mindig a finom gyümölcsös utóízen álmélkodtam, amit a bor hagyott a számban.
Hirtelen megértettem mindazt, amit a bor szakértői olyan hosszan mesélnek a mindenféle nedűkről, a zamatokról, illatokról meg egyebekről.

Nem is hagyott sokáig nyugodni az élmény, másnap bizony nem tétlenkedtem, és őszintén megírtam a Borház tulajdonosának, Telek Andrásnak, mi történt velem előző este. És hogy van ez az oldal, a losonci anziksz, meg a lassan de biztosan köréje szerveződő emberek, és milyen jó lenne mondjuk egy borkóstolót is szervezni, de eddig nem találtam hozzá partnert. És lenne-e ehhez kedve, hajlandósága.
Nos, András is a tettek embere, szombaton át is ugrott Losoncra, és több órán át beszélgettünk mindenféléről, például erről a Borszalonról, ami most szombaton lesz Salgótarjánban.


A Tarján Borház már kilencedik éve tart ún. Borkurzusokat, amely a borok népszerűsítésén túl a kulturált borfogyasztási igény kialakításán át a borkultúra terjesztését tűzte ki célul, és amelyek mára 35 fős klubszerű összejövetellé alakultak. A résztvevők a borok kóstolgatása után is maradnak beszélgetni, hiszen a bornak óriási közösségteremtő ereje is van – összehoz különböző nézetű embereket, oldja a mindennapok feszültségeit, kiváló hangulatot teremt.

András olyan kézműves borokat kínál és tart saját Vinotékájában, amelyek családi pincészetek természethű borai, adalékoktól mentesek, és nem a „világtrendet” követik, hanem évjáratfüggőek, természetes ízvilágúak, nem találhatók meg a szupermarketek polcain, csak néhány igényes étterem és vinotéka forgalmazza.

Mindezek magyar borok, akár mind a 22 borvidék borait és végigkóstolhatjuk – merthogy csak ide szeretnék én kilyukadni, hogy lenne-e igény ilyenfajta borkóstolóra, vagy akár borkurzusra itt Losoncon. Természetesen ez némi pénzbe kerülne, cserébe garantáltan felejthetetlen élményeket kap az érdeklődő.
Van nálam két palack ilyen bor, szívesen felbontom valamikor valahol, hogy kedvet csináljak a továbbiakhoz, de tudnom kellene, ki mit gondol erről.

Nos, vannak itt vállalkozó szellemű olvasók, akik megosztják velem az ezzel kapcsolatos gondolataikat?
Belevágjunk? Nagyon kíváncsi lennék a véleményekre!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése