2014. február 28., péntek

Színházi archívum 19

Ma kicsit később kerül fel a szokásos pénteki színházi archívum a blogra, ugyanis ma délután sikeresen megnyitottuk a Kármán József Színház elmúlt 25 évét bemutató kiállítást! Minden érdeklődőt szeretettel várunk a losonci Nógrádi Könyvtárba, ahol az ILYENEK VOLTUNK című tárlatunk egészen március 28-ig tekinthető meg a könyvtár nyitva tartási ideje alatt, belépés az udvar felől (a szlovák nyelvű szakirodalom részlegébe). És ha nosztalgia, akkor legyen teljes: március 3-án a zenés darabok, 10-én a komoly darabok, 17-én pedig a vígjátékok kerülnek sorra a vetítéssel egybekötött beszélgetéseken, szintén a könyvtárban a kiállítás helyszínén, mindig 16.00 -18.00 óra között. De erről bővebben majd a szokásos heti programajánlónkban...

Akkor most kanyarodjak vissza a 2004-es esztendőbe, amikor a társulat a Régi idők mozija zenés összeállítással szórakoztatta a közönséget.
A műsorfüzet szép zöld színű volt, mutatom a címlapját:


Természetesen a szereposztás sem maradhat ki, a rendező úr pedig nosztalgiázik egyet...


Végül pedig felsorolják mi mindent énekelnek el, hogy a nézők otthon is emlékezzenek rá...


Attila a legutóbbi cikkében ismét Gyöngyöst említette, azt hiszem itt láthatók ama bizonyos lovaskocsin Tapákék...


És természetesen a Gyöngyösi Játékszín 50 éves jubileumára kiadott nyomtatványban is bőven megemlékeznek a 2 csoport remek kapcsolatáról.
Ilyen volt a kiadvány címlapja...

... és ilyen újságcikkek voltak beleollózva:


meg ilyenek is:


Mára ennyi a virtuális színházi archívumból, a megfogható archívum egy része ott lóg a Nógrádi Könyvtár termeiben, szóval legközelebb március 3-án hétfőn mindenkit szeretettel várunk oda egy jóízű beszélgetésre! Itt a blogon pedig holnapra Attila barátunk egy új cikkel készült, annyit már most elárulhatok, hogy jó kis "disznóságokról" esik majd benne szó...

(A képekre kattintva azok szokás szerint nagyobb méretben nyílnak.)

2014. február 26., szerda

Könyvajánló 20

Őszintén szólva, mai könyvajánlónkkal a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikvárium ismét meglepett. Az alábbi könyv kiadóját ugyanis gyermekkora óta ismerem (úgy értem az egykori kiadó tulajdonosát, ugyanis mostanra a Plectrum megszűnt). Tőle tudom, hogy ez a kötet a 2008-as budapesti Ünnepi Könyvhéten a szlovákiai stand legjobban fogyó kötete volt!


Szekrényessy Attila 

Egy felvidéki kastély hétköznapjai


Plectrum, 2007
144 oldal

Monográfia a sárosizsépi (Žipov) Bujanovics-kastélyról rengeteg forrásértékű archív fotóval, a kastély és a park alaprajzával. Falutörténet, a Rholly és Bujanovics család története, Eperjes és Sáros megye magyarságának áttekintése egészen 1945-ig. A kötet egy sárosi kastély és család sorsán keresztül kívánja felidézni a vármegye hajdani életét.
A szerző budapesti történész, egyetemi oktató, író. Főként történeti segédtudományokkal, heraldikával, genealógiával, archontológiával, helytörténettel és nemesi szociográfiával foglalkozik. Mintegy hatvan magyarországi település címerét tervezte meg.

A könyv a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikváriumban megvásárolható, ára: 9,89 euró.


2014. február 25., kedd

A városliget - 1. rész

A régió egyik legszebb parkja, amely ma is a hétköznapi és hétvégi séták közkedvelt helyszíne, amelyet az utóbbi években a város vezetése is újra felfedezett, s több rendezvénynek is otthont adott. Területe megközelíti a 17 ha-t, a kialakításától kezdve számos értékes fát, bokrot és virágot telepítettek ide.
Létrehozásával a losonci Városi Képviselő Testület 1884 januárjában kezdett foglalkozni. Tervezetével a lakosokat is megismertette, melyet a Losoncz és Vidéke januári, 4. száma így kommentált „Eszmének nagyszerű, kivitelnek nehéz, sőt az adott helyzet figyelembe vételével csaknem kivihetetlen”.


A javaslat kidolgozására bizottság alakult, amely a liget területét a malomárok (a mai kispatak ill. a ma már nem használt medre) és az „ó-patak”, azaz a mai Tugári patak közötti részen jelölték ki, azzal, hogy annak bérleti szerződéseit (rét volt itt) megszüntették. A liget bérleti jogát 12 évre Klamárik Danónak (azonos a losonci Vigadó bérlőjével) adták át, aki 1887-től italmérési jogot is kapott, azzal a kitétellel, hogy a város e célra épületet nem biztosított a számára.
Klamáriknak vállalnia kellett azt, hogy a város által kijelölt helyen egy italmérésre alkalmas épületet épít, és azt a „vendégek kényelme és ízléséhez mérten szinte a sajátjából minden szerelvényekkel ellátja…”. Az épület ugyan a tulajdonába kerül, de a bérleti díj lejártával köteles lesz azt a város tulajdonába átadni, úgy hogy az 1896. április 1-én a város szabad rendelkezésére álljon.


A ligetnek az akkor már működő polgári uszodára és korcsolya-pályára kellett kapcsolódnia. „Az érdekelt rétterület a polgári uszoda és korcsolyapályától kezdve egy városi ligetté alakíttassék akként, hogy a liget összhangzatos összeköttetésbe hozassék a már készen lévő, a fürdőbe vezető sétaúttal s kiterjesztessék az erdő széléig.” – olvasható az erről szóló jegyzőkönyvben.
A szakértői tervek elkészítésével a város polgármesterét Pokorny Gusztávot (1819-1890), a munkálatok kivitelezésével Czóbel Károly (1834-1885), rendőrkapitányt bízták meg. A munkálatokat 1884-ben kellett elkezdeni, és a 12 év alatt kellett befejezni.


A liget részévé váló katonai és polgári uszoda már jóval korábban, 1883-ban elkészült. A kaszárnyák közelében (a mai ligeti tavacska szigete és a B. Nemcová utcáról nyíló parkoló között) kijelölt területet, az ahhoz szükséges kemény faanyagot a város, a maradék faanyagot és a kivitelezést a katonaság biztosította. Kiépítésében legnagyobb érdeme Hess tábornoknak volt. A terveket Bartholomidesz Gyula, városi mérnök készítette el, az építkezést Spinder főhadnagy vezette. Az öltöző pavilont hat személyre építették, a kabinok négy családnak adtak helyet. A medence hossza 24 m, ebből 10 m alulról deszkázott. Legkisebb mélysége 1,20, a legnagyobb 2,70 m. 1883. július 29-én nyitották meg és „oly mértékben sikerült, hogy ily arányban reményleni is alig lehetett volna” – olvasható a Losoncz és Vidékében. Naponta 7.00 és 10.00 óra között valamint kedden délután 17.00 és 21.00 között a nők, hétfőtől csütörtökig este 18.00 és 21.00 között a katonák, a fennmaradó időben pedig a tisztek és civilek használhatták.


A laktanya melletti (a mai tavacska a sziget és az étterem között) területet 1883 novemberében a Városi Közgyűlés a losonci Korcsolyázó Egyesületnek adta bérbe, hogy azon egy új korcsolyázó pályát alakítson ki.
A liget kialakítása Czóbel Károly, rendőrkapitány irányításával a területére eső telkek kisajátításával kezdődött el. Meghagyva az öreg fűzfákat a patak partján, a területet kitisztították, majd az egészet facsemetékkel telepítettek be. A munkálatokat Czóbel Károly balesete és váratlan halála szakította meg. Az irányítást 1886-tól Ottahal Antal (1868-1917), a város új rendőrparancsnoka vette át. A tervezett időpontot (1896) nem tudták betartani, ami kiváltotta a helyi közvélemény rosszallását is.


A „csolnakázó“-t (azonos a mai tavacskával, az idősebb losonciak bizonyára még emlékeznek is rá) 1895-ben nyitották meg. A katonák 10 csónakot készítettek, amelyeknek a Mars, Juno, Flóra, Ceres, Vénus, Diana, Apollo, Bacchus és a Pluto nevet adták. Elkészült egy kettős csónak is, melynek a Castor a Pollux nevet adták. Katonák és a város lakosai  egyaránt igénybe vehették.


A korabeli képeslapon sokszor megörökített épület nem a mai étterem és vendéglő helyén, hanem a tavacska mai szigetén állt.  Volt benne étterem, télen melegedő, felső részében pedig katonai zenekar játszott. Az épületet 1920 után Jedlička úr üzemeltette, majd Deutsch vendéglős volt a bérlője. 1940 azonban leégett, 1943-ban lebontották. Helyére ideiglenesen egy kis „fatemplomot” építettek, hasonló szerepkörrel, amely az 1940-es évek végéig állt itt.
Ha nem is a helyén, de utódja a mai „Biela labuť” vendéglő, amely a nyári mozival együtt 1958-61 között készült el. Terveit, beleértve a patak áthidalását az Építészeti iskola diákjai készítették el.

(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)

2014. február 23., vasárnap

Programajánló febr. 24 - márc. 2.

Kép forrása
Lassan de biztosan véget ér az év második hónapja is, egyre tavasziasabb az idő, itt az ideje, hogy mi is feléledjünk, ha eddig netalán téli álmot aludtunk volna…

Február 26-án (szerdán) Fülekre, másnap, február 27-én pedig Losoncra látogat a közismert televíziós személyiség, Pavel Dvořák, mivel az „Elveszett világok keresése“ c. sorozatának legújabb részét, a „Losonci csata“ címűt, itt a környéken forgatta. A szlovák nyelvű filmvetítésre és közönségtalálkozóra Füleken a Városi Könyvtárban 17.00 órától, Losoncon a Matica székházban másnap 16.00 órától kerül sor.

Február 28-án, a hónap utolsó napján nyílik meg a losonci Kármán József Színház elmúlt 25 évét bemutató kiállítás „Ilyenek voltunk” címmel a Nógrádi Könyvtárban, délután 16.00 órakor. A kiállítás március 28-ig lesz látogatható a könyvtár nyitva tartási ideje alatt, bejárat az udvar felől. Már most megemlítem, bár ez majd a későbbi programajánlókhoz tartozik, hogy a jubileumi ünnepségsorozat kísérő rendezvényeiként március 3-án, 10-én és 17-én a kiállítás helyszínén vetítéssel egybekötött beszélgetésekre is sor kerül a csoport tagjaival és meghívott vendégekkel.

És hogy ne csak virtuális színházról essen szó: a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház márciusi műsorát elsején a Brémai muzsikusok című zenés mesejáték nyitja, 11.00 órai kezdettel, azt javaslom, hogy mielőtt szombaton bárki útra kelne oda gyerekekkel, előtte érdeklődjön a színházban a jegyekkel és helyfoglalással kapcsolatosan.

Losoncon március 2-án a „piacon” reggel 9.00-től temetik a farsangot, nagyon vidám „temetés” várható, lesz kolbásztöltő verseny, közben kézműves mesterségek vására zajlik majd, lesz eszem-iszom és természetesen talpalávaló muzsika is, folklór csoportok fellépésével. Belépőjegy 2 euró, a műsor mellé tea és fánk is jár, sőt kóstoló az elkészült kolbászokból!

Úgy gondolom igazán változatos lesz a hét, hamarosan jön a márciusi előzetes, aki bármilyen programról tud, szóljon időben, szívesen népszerűsítjük itt a blogon! Örömmel látom, hogy a blog fb oldalának tábora is nő-növöget, nem fogunk haragudni, ha minél több losonci és környéken élő tudomást szerez a blog létezéséről – elvégre azért van!

2014. február 22., szombat

Hol volt… 19

Kamaszkorba érve

Egy szösszenet erejéig még visszatérnék a 2003-as év nyarához. A Jókai napok után picit pihentünk, majd augusztusban részt vettünk Gyöngyösön egy pazar bulin, mégpedig a „Gyöngyösi nyár” elnevezésű kulturális akciósorozat egyik szabadtéri rendezvényén. A dolgot Jankovits Jenő bá erőltette, de végül jól sikerült és nem bántuk meg. A rendezvények Gyöngyös város főterén zajlottak, ahol egy szép augusztusi délutánon előadtuk B. S. Timrava: „Ťapákovci” (Tyapákék) c. művének egy részletét. A dolog érdekessége, hogy habár a műből a jómagam által lefordított 4 oldalnyi szöveget elég gyorsan megtanultuk, mégis hatalmas improvizáció lett a dologból. Ez a regény egy – finoman szólva – lusta család mindennapjairól szól a szlovák hegyi romantika keretei között, amelynek tagjai  nem csinálnak semmit, nap mint nap csak heverésznek, zabálnak és isznak. Pont nekünk való dolog volt… Délelőtt stílusosan parasztruhákban egy lovaskocsival „végigcsörtettünk” Gyöngyös utcáin, és hangosan kiáltozva reklámoztuk a délutáni előadásunk címét és időpontját. A fellépés lényege: megérkeztünk lovaskocsin a főtérre, leheveredtünk a színpadra és egy-két szavas tőmondatokban „mondtuk a szöveget”.

Csák Pista, Csák Évi, Erdélyi Gábor
A csúcspont viszont nagyon tetszett a közönségnek – egy kb. 8 literes kondérban valódi juhtúrós sztrapacskát főztünk, majd kiadagoltuk a bámészkodó „nép” tagjainak, akiknek igencsak ízlett, főleg hogy még megfejeltük jóféle eredeti rozspálinkával is. Hadd tudja a magyar, hogy „mitől döglik” a hegyi tót… Egyébként a szereplők Csák Évi, Csák Pista, Erdélyi Gábor, Setény Öcsi és jómagam voltunk (ha valakit kifelejtettem, akkor bocsi).
A viccet félretéve, elérkezett a 2004. esztendő, ami annyit jelentett, hogy színházunk betöltötte a 15. évét, és a legszebb kamaszkort méltó módon illett megünnepelni. Előtte januárban azonban még részt vettünk Balassagyarmaton XXIX. Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napok következő évadján, mégpedig Heltai Jenő: „A nagy nő” c. darabunkkal, ezúttal nem nagy port felkavarva…

Csák Lídia, Erdélyi Gábor
Visszatérve a jubileumhoz: a gálaműsor megrendezését Jankovits bá vállalta magára, és már 2003 késő őszén nekiláttunk a próbáknak. Egy kimondottan zenés összeállításról volt szó „Régi idők mozija” címmel, melyben az 1930-as és 1940-es évek ismert magyar filmjeiből énekeltünk el kb. 30-33 még ismertebb dalt. A legkacifántosabb az egészben természetesen a hangszerelés és a zenei feldolgozás volt, de ifj. Lados Iván parádésan megoldotta a feladatot, akivel már korábban is együttműködtünk pl. a „Charley nénje”, „A kaktusz virága”, vagy az „Imádok férjhez menni”  c. darabok zenéjével kapcsolatban.

Erdélyi Attila, Balázs Ildikó
A bemutató a reprízekkel együtt 2004. február 23-25-én zajlott a Vigadóban. Az előadásban társszereplőként besegítettek a losonci PSzA tagjai, valamint a Pelikán táncklub növendékei is. Mondanom sem kell, hogy a közönségünk imádta a produkciót, már csak az olyan slágerek  hallatán is, mint pl. „Köszönöm,hogy imádott”, „Lila akácok”, „Meseautó”, „Odavagyok magáért”, „A pénzemet máma én…”, „Ez az utolsó pohár”, „Semmi vész”, „Kislány kezeket fel”, „Egy kis itóka…”,  a Mágnás Miska négy betétdala, stb. (a teljesség igénye nélkül) a „Cintányéros cudar világ” közös fináléjával bezárólag.

Tóth Pista, Csák Lídia, Erdélyi Attila

 A jubileumi gála kiválóan sikerült, egyetlen hátránya volt, hogy természetesen nem mehettünk vele Komáromba a Jókai napokra. Ennek folyamán, ez volt az egyedüli évad (a mostani 25-kel bezárólag), amikor nem vettünk részt versenydarabbal a fesztiválon, de a csoportunk két legjelesebb képviselője így is elment Komáromba megtekinteni az egész rendezvénysorozatot. Legalább ezúttal eltölthettek egy stresszmentes egész hetet Jókai városában. A „régi idők mozija” igencsak sikeres előadásunk volt, rengetegszer játszottuk mind itthoni, mind magyarországi turnékon (sokszor csak részleteiben különböző rendezvényeken), és a „Csókos kabaré”-val egyetemben ez lett a legnépszerűbb zenés produkción, mind a látványt, mind pedig a zenét illetően.
Megemlítendő még, hogy 2004 novemberében részt vettünk az 50 éves Gyöngyösi Játékszín jubileumi gáláján, ahol az új programunkból adtunk elő egy zenés blokkot.

Setény Öcsi, Balázs Ildikó, Erdélyi Attila, Erdélyi Gábor,
Csák Lídia, Csák Pista,Csák Évi, Tóth Pista
Év végére lassan azért kirajzolódni látszott egy új ún. komolyabb darab betanulása is. Erről azonban majd legközelebb…

Aki nem hiszi, járjon utána…

(Szöveg és fotók: Erdélyi Attila; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)  

2014. február 21., péntek

Színházi archívum 18

2002 decemberében a losonci Kármán József Színház a klasszikus szórakozást nyújtó Heltai Jenő: „A nagy nő”, illetve Molnár Ferenc : „Az ibolya” című darabjait mutatta be, ennek szeretném most megmutatni a műsorfüzetét.

Először lássuk a címlapot:


Majd a szereposztást, a rendező, Jankovits Jenő szavaival kísérve:


Illetve nem maradhat el a szokásos "Velünk történt" című beszámoló sem:


A legutóbbi cikkében Attila említette, hogy a társulat akkortájt éppen rendezőt keresett, nos erről is van itt egy cikk:


(A képekre kattintva azok szokás szerint nagyobb méretben nyílnak.)

2014. február 20., csütörtök

Bemutatkozik a... (4)

A SERLY NŐI KAMARAKÓRUS

A kórust 2001 őszén kezdtük szervezni. Vezetőnk azóta is Gaál Ildikó a Pedagógiai és Szociális Akadémia zenetanárnője. Első fellépésünk 2001. november 15-én volt a magyar kulturális központban, ahol Jókai Anna írónőt köszöntöttük. Közös elhatározással énekkarunk a Serly nevet vette fel, Serly Lajos és Tibor zeneszerzők tiszteletére. 

Kép forrása

A Serly család a 19. század végén Losonc városa polgári rétegének jelentős képviselője volt.  Ma már csak a temetőben álló kápolna emlékeztet rájuk, mely 1873-ban épült, építtetője Serly Antal volt, kinek végrendelete szerint  a kápolnát minden évben, halottak napján megnyitják és harangját meghúzzák.              

Kép forrása

Serly Lajos zeneszerző 1855-ben született Losoncon. Karnagyi és zeneszerzői tanulmányokat folytat   Pozsonyban és Berlinben. Ismert költők, Petőfi, Csokonai, Pósa Lajos verseit zenésíti meg, ő a zeneszerzője  a közismert Kék nefelejcs című dalnak is. 1905-ben vándorol ki Amerikába, miután Budán alapított színháza csődbe ment. Itt hal meg 1939-ben.

Kép forrása

Serly Lajos fia Tibor szintén Losoncon született 1901-ben. Ő is a zenei pályát választja. Pályáját apja New Yorki zenekarában kezdi. Budapesten  a Zeneakadémián Kodály tanítványa volt. Az 1920-as 30-as években brácsásként és karnagyként szerepel felváltva Amerikában és Magyarországon. Mikor Bartók Béla Amerikába vándorol Serly már elismert karmester, felkarolja és támogatja Bartókot. Bartókné, Pásztory Ditta  a Serly család iránti hálája és tisztelete jeléül helyeztette el a már említett kápolna falára, azt a márványtáblát, melybe a Kék nefelejcs dal első taktusa van belevésve. A táblát 1983-ban  Bartókné Pásztory Ditta megbízásából  Volly István zenekutató leplezett le.

Kép forrása

Kamarakórusunk  alapítása óta megszakítás nélkül működik.  Fellép a Csemadok helyi és területi rendezvényein, a református egyház gömörmegyei énekkari találkozóin, vendégszerepeltünk Salgótarjánban is. Kapcsolatot tartunk a ragyolci, füleki és salgótarjáni kórusokkal és a helyi Ozvena kórussal. 2003-tól  5 alkalommal „Zengjen a dal” címmel énekkari találkozót szerveztünk, ahová a környék 4-5 kórusát hívtuk meg.

Kép forrása

Az ének szeretete és a közös éneklés öröme tartja össze kórusunkat. Próbáinkat heti rendszerességgel a keddi napon tartjuk fél négytől a magyar kulturális központban. Szívesen látjuk körünkben az énekelni tudó és szerető fiatalokat és idősebbeket egyaránt.

(Szöveg: H. Duray Éva, képek: internet)


2014. február 19., szerda

Könyvajánló 19

 Azt írják nekem a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikváriumból, hogy már várják a tavaszt, ennek apropójából ma egy kreatív ötletekkel teli füzetet ajánlanak figyelmünkbe.

Tone Finnanger

Tavaszváró kézműves ajándékok


Praktika Könyvek
Aréna 2000 Kiadó, 2007
96 oldal, puha kötés

Ünnepeljük az év leginspirálóbb évszakát az egyszerű kézzel varrt alkotások ezen ellenállhatatlan gyűjteményével! 25 elragadó tárgy: bájos nyuszik, libák és falvédők, ölelni való bárányok, patchwork táskák és papírból készült üdvözlőlapok. Könnyen követhető, lépésről lépésre megadott leírások, érthető ábrák és valós méretű sablonok garantálják a nagyszerű eredményt. Ideális ajándékok húsvétra, anyák napjára, keresztelőre, házavatókra és születésnapokra. Készítsünk tökéletes tavaszi ajándékokat és díszeket, hogy megoszthassuk őket szeretteinkkel és barátainkkal!

A kiadvány a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikváriumban megvásárolható, ára 10,90 euró.

2014. február 18., kedd

A gyalogsági kaszárnyák és utódépületeik

Losoncon egészen a 2. világháború befejezéséig jelentős számú katonaság tartózkodott. A gyalogsági laktanya épületei a B. Nemcová utca, városliget előtti szakaszának két oldalán épültek fel. Jobb oldalán (a mai Winkler O. Építészeti Szakközépiskola területén) a Kis gyalogsági laktanya épületei, vele szemben, a bal oldalán pedig a Nagy gyalogsági laktanya épületei álltak, alatta a patak partján álló barakkokkal.


A mai Lehár utca (egykor Laktanya) és a B. Nemcová utca kereszteződés a város felé néző jobb oldalán voltak a helyőrség (parancsnokság) épületei. A mai Rét (Lúčna) utca, a Kereskedelmi Akadémia épület előtti része volt a Kaszárnya-tér (Laktanya tér).


A 25. gyalogezred 3 zászlóaljának az ellátására a kaszárnyákat a város 1879 és 1890 között építette fel.  A 25. gyalogezred történetéhez tartozik, hogy még jóval a Losoncra helyezésük előtt 1809-ben részt vettek a neves Asperni csatában. Kevésbé dicsőséges szereplésük, hogy az Aradi vértanúk kivégzésekor ők kapták azt a hálálatlan feladatot, hogy sorfalat álljanak a kivégzés helyszínén. Az eseményeket korabeli képeslapok is megörökítették.


A helyőrségi kórház 1892-ben épült fel, s ebben az időszakban hozták létre a katonai uszodát is. A 3. gyalogsági zászlóalj megérkezése után a kaszárnyákat kibővítették.
Az 1919-1938-as években a csehszlovák gyalogság egységei tartózkodtak itt, a II. világháború idején pedig ismét a magyar hadsereg használta. Az egy- és kétemeletes épületek a város tulajdonában voltak, amiért a katonaság bérleti díjat fizetett.


1938 végén több új katonai alakulatot hoztak létre, közöttük losonci székhellyel a 23. gyalogezredet, melyet 1939 elején a miskolci VII. hadtest losonci gyalogdandárának kötelékébe soroltak be. Az alakulat részt vett Észak-Erdély és Székelyföld elfoglalásában. 1942-ben 120 tisztje és 2960 főnyi legénysége volt, mozgósítására az év áprilisában került sor. Az oroszországi frontra, a Don-mentére vezényelték ki. Az ünnepélyes búcsúztatót 1942. június 29-én tartották meg a Kubinyi-tér országzászlója előtt.


Az egység 1942. szeptember 15-ig 63 tisztjét (52,5 %) és 1575 (45,5%) katonáját elveszítette. A további harcokban is súlyos veszteségeket szenvedtek – 1943 májusában Losoncra 7 tiszt és 272 fős legénység érkezett vissza. A gyalogezredet 1944 márciusában a 20. gyaloghadosztály részeként újra mozgósították. A kárpátok előterét védő harcokban, ill. magyarországi helyszíneken tevékenykedtek.


Az épületek nagyobbik része Losonc 1944-es decemberi bombázásakor súlyosan megsérült. A patakparton lévő barakkok még a múlt század 70-es éveiben is álltak (részben szegény lakosok laktak itt), azután épültek fel a mai garázsok. További részeiben a városi mosoda működött, amely csak 1989 után állt le. Az épületek állaga fokozatosan romlott, hajléktalanok foglalták el, aminek eredményeként 2009-ben nagyrészt lebontották. Utolsó falmaradványai még láthatóak a patakparton.
A kaszárnyák maradványain 1949 után építették ki az „iskolanegyedet”, amelyen azóta is három szakközépiskola működik (a hozzájuk tartozó sportlétesítményekkel együtt).

Kereskedelmi Akadémia
Az iskola 1947. július 2.-án nyílt meg a Városi Nemzeti Bizottság épületében. Mai épületébe 1948. szeptember 18-án költözött. Ünnepi megnyitóján Karol Šmidke a Szlovák Nemzeti Tanács akkori elnöke és Ladislav Novomeský a kormány iskolaügyi megbízottja is részt vett.


Első igazgatója Vojtech Matulay volt, aki 1957-ig vezette az iskolát. Az 1969-72-es években szociális-jogi 1980-83 között általános gazdaságtani nappali tagozatos felépítményi része is volt. A 1947/48-as évben 1, 1970/71-ben és 1975/76-ban 14 osztálya volt.

Egészségügyi szakközépiskola
A Štátna odborná škola pre ženské povolania (Női Hivatásra való felkészítő Állami Szakközépiskola) 1946. szeptember 16-án nyílt meg. Korponáról helyezték Losoncra. Megnyitásában jelentős segítséget nyújtott a Živena helyi szervezet, amely a berendezésére önkéntes adománygyűjtést szervezett, s maga is 10 ezer koronát adományozott e célra. Az összegyűlt 40 ezer koronából berendezést vásároltak.


Az iskolának 5 pedagógusa volt. Az 1948/49-es iskolaévben költözött az egykori kaszárnyák helyén felépült mai épületébe. 1949-ben a Štátna vyššia sociálno-zdravotnícka (Felső állami szociális-egészségügyi iskola) nevet 1951-ben pedig az Egészségügyi Szakközépiskola” (három éves) elnevezését kapta. 1953-tól az oktatási időszak 4 évre bővült. Az 1966/67-es iskolai évben az épület állagának kijavításával együtt bevezették a központi fűtést. 1992-ben „általános nővéri” szakon nyílt meg két osztály. 1994-ben a 13 szlovákiai iskola egyikeként akkreditációt nyert a „Diplomás általános nővér” (vyššie odborné štúdium diplomovaná všeobecná sestra) szak oktatására.

Winkler Oszkár Építészeti Szakközépiskola

A szlovák és magyar tannyelvű középiskola 1951. szeptember 1-én nyílt meg Felső ipari-építészeti iskola (Vyššia priemyselná škola stavebná) néven. 1953 szeptemberében lett „Építészeti szakközépiskola“. A helyén működő tanonciskola épületeiben lett elhelyezve, amely a gyalogsági kaszárnyák volt épületeiből lett kialakítva. A kezdeti időszakban az oktatás mellett úgy a tanárok, mint a diákok aktívan részt vettek az iskola modernizálásában. Ennek köszönhetően készült el pl. az új tornaterem (1951), szakműhelyek (1963-64), fűtőház (1995-96) stb., az 1970-es években egy új, szaktantermeket magában foglaló oldalszárnya.


A diákok részt vettek számos járás több lakótelepének tervezésében és magukon az építkezésén is, a diákok készítették el pl. a Városliget nyári mozijának patak feletti áthidalásának és az ottani vendéglő (Biela Labuť) terveit is. Az iskola a magasépítészet és a geodézia szakterületeken képez diákokat, sokrétű kulturális és közösségfejlesztő tevékenységgel. 1970-től rendszeresen megjelent iskolai lapjuk a „Mladý stavbár – Ifjú építész“. Egyike azon kevés iskolának, amely rendszeresen évkönyvet is megjelentet.


Az iskola 2006. október 6-án a felvette Winkler Oszkár építészmérnök nevét. Emléktábláját a bejárati folyosó falán leplezték le. Alkotója Mag Gyula szobrászművész, az iskola volt diákja. Szövege: Architekt / Oskar / Winkler / műépítész / (1909-1970).
(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)

2014. február 16., vasárnap

Programajánló február 17-23

Kép forrása
Azt csiripelik a verebek, hogy a héten a gyerekeknek tavaszi szünetük van, ha az időjárás így marad, tényleg tavaszi lesz!

Ebből az alkalomból február 19-én (szerdán) a losonci uszodába, ill. 20-án (csütörtökön) a jégpályára az általános és középiskolák tanulói számára a BELÉPÉS INGYENES, sőt a jégpálya most hétfőn is nyitva tart, épp a tavaszi szünetnek köszönhetően…

A gyerekeknek különben a losonci CVC Magnet is egész heti programot kínál, bővebb infó az oldalukon.

Aki már kinőtt az iskoláskorból, és más szórakozásra vágyik, az például csütörtökön, február 20-án elmehet Fülekre, ahol Puntigán József, blogunk társszerzője mutatja be legújabb, „Fülek” című könyvét 17.00 órai kezdettel a Városi Könyvtárban.

Aki inkább Rimaszombatba menne, az ne hagyja ki ugyanaznap Rák Viktória „Szerelmeim” című sanzonestjét, melyben az ismert színésznő Mezei Mária életét igézi meg. A sanzonest 11.00 órai és 19.00 órai kezdettel látható és hallható a rimaszombati Városi Művelődési Központban. Belépőjegy 8 €, diákok és nyugdíjasok 5 €.

Szombaton, február 22-én a szokásos Karnevál a jégen elnevezésű családi szórakozás várja a korcsolyázókat a losonci jégpályán, kezdés 10.30 órakor, a legszebb maszkok és a legjobb családi maszkok versenye is zajlik, a belépés ingyenes.

A múzeumok, galériák továbbra is várják a látogatókat, Losoncon a Nógrádi Múzeumban a technika iránt érdeklődők tekinthetik meg február 28-ig a „Szlovák út a mikrokozmoszba” című tárlatot, mely a CERN részecskegyorsító európai laboratóriumát, illetve a szlovák részvételt mutatja be az LHC kutatásokban. Ugyanott a múzeum gyűjteményéből múlt héten megnyitott Fény című kiállítás is megtekinthető, egészen március 30-ig.

Csütörtök délutánonként továbbra is várja látogatóit a Szabó Gyula Emlékház, ahol az állandó kiállítás mellett a TÁJKÉPFESTÉSZET című tárlat is megtekinthető.

És ha már a kiállításoknál tartunk, engedtessék meg nekem, hogy picit előreszaladjak az időben: a losonci Kármán József Színház idén ünnepli megalapításának 25-ik évfordulóját, ez alkalomból február 28. – március 28. között a Nógrádi Könyvtárban egy kiállítás keretén belül mutatja be a színpadon eltöltött negyedévszázadot, illetve majd ugyanott vetítéssel egybekötött beszélgetések is lesznek, március 3-án a zenés darabok, március 10-én a drámák, 17-én pedig a vígjátékok kerülnek sorra, meghívott vendégekkel, alkotókkal, a színház tagjaival.

Részemről ennyi a jövő heti előzetes, ha bárki tud bármilyen érdekes rendezvényről, szóljon!

2014. február 15., szombat

Hol volt… 18

Vidám téli esték

A múltkor ott fejeztem be, hogy a 2002-es év vége is kemény melóval telt, szó sem volt pihentető heverészésről. A „Csókos kabaré” turnéja közben Jankovits bá rávett minket, hogy a komolyabb hangvételű „Békák és bolondok” után eljött az ideje újra valami vidám dolog betanulásának.

Erdélyi Gábor, Erdélyi Attila, Csák Pista

Nos, ez meg is történt, és az őszi mintegy két és fél hónapos próbafolyamat eredményeként megszületett két új egyfelvonásos darab - Heltai Jenő: „A nagy nő”, illetve Molnár Ferenc : „Az ibolya” címűek, amit egy előadás keretében vittünk színre Jankovits Jenő rendezésében.

Erdélyi Gábor, Csák Éva, Erdélyi Attila

A bemutató Losoncon a Vigadóban zajlott 2002. december 2-án. A két vígjáték ismét elnyerte a közönség tetszését, és fülig érő szájjal ballagtak haza a premier után a decemberi karácsony előtti hangulatnak megfelelően. Heltai Jenő „A nagy nő” c. bohózatában mulatságos jelenetek sorozatában ismerhetjük meg a színikritikus és az ünnepelt díva kapcsolatát, aki viszont inkább a közönsége ünneplését fogadja el, mint a kritikus szerelmi ajánlatát. Molnár Ferenc „Az ibolya” c. színművében sziporkázó dialógusok és komikus szituációkon keresztül végül megtudhatjuk, hogy a színidirektor is érző ember, akit egy hányatott sorsú ibolya is érzelemre tud fakasztani.

Erdélyi Gábor, Erdélyi Anita

Az előadást megismételtük egy hét múlva, szintén a Vigadóban. Januárban azután Gyöngyösön és környékén turnéztunk, immár az új egyfelvonásosokkal. A vidám téli esték gyorsan „elszaladtak”, azután maga a tavasz is, és ismét elérkeztek 2003 júniusában a Jókai napok, amelyek ezúttal „ünnepiesebb” hangulatot öltöttek, mivel a 40. évfolyam volt soron.

Ablakban: Erdélyi Attila, Erdélyi Gábor, Csák Éva, Juhász Judit
Setény Öcsi, Balázs Ildikó

A vígjátékokkal megért ilyen-olyan fesztiváli tapasztalataink ellenére a Heltai és a Molnár darabokkal beneveztünk a versenybe. Elvégre sosem voltunk, és ma sem vagyunk „ijedősek”… Az előadás sikeresen lezajlott, a közönség a zsűrivel egyetemben jókat szórakozott, ismét dicsérték fegyelmezett színpadi munkánkat, színészi teljesítményeinket. Végül megkaptuk a Csemadok OT Nívódíját, Csák Évi elnyerte a legjobb női alakítás díját, valamint Balázs Ildikó és Erdélyi Gábor könyvjutalomban részesültek.

Erdélyi Anita, Csák Lídia, Balázs Ildikó, Erdélyi Attila, Csák Éva

Nem tudom, hogy összesen hányszor játszottuk a kérdéses darabokat (erről lehet, hogy Csák Pista tud pontos számot), de eljutottunk velük még más fesztiválokra is. Ilyen volt pl. 2003 őszén az Adácsi Falusi színjátszófesztivál, ahová mint vendégek mentünk, és érdekes tapasztalatokat szereztünk. A Heltai bohózatot szintén bemutattuk 2004 januárjában Balassagyarmaton a XXIX. Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napokon. De már nagyon előre szaladtam…

Erdélyi Gábor, Erdélyi Attila

A 2003-as év folyamán több riportban is nyilatkoztunk(tam), hogy lassan, de biztosan készülgettünk a KJSZ  15-éves fennállásának jubileumi műsorára, ami  2004-ben volt esedékes. A riportokban szót ejtettük további terveinkről egy-két komolyabb darabbal kapcsolatban, valamint nyilvános felhívást tettünk közzé „rendezőt keresünk” címmel. Akadt is egy régi-új, de ezt majd egy másik sztoriban fejtem ki bővebben.

Aki nem hiszi, járjon utána…   

(Szöveg és fotók: Erdélyi Attila; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)
             

2014. február 14., péntek

Színházi archívum 17

Legutóbbi "Hol volt..." cikkében a Kármán József Színház életének 2002-es eseményeit elevenítette fel Attila, konkrétan a Békák és bolondok című előadásukat. Ennek szeretném most megmutatni a műsorfüzetét.
Először a címlapot:


Majd a szereposztást és az elmélkedést a darabról...


...nagyon érdekes gondolatokat tartalmaz, úgy vélem ma is aktuális a mondanivalója (sajnos)


Mutatok még egy cikket is, mely a magyarországi Ipoly Hírnök című lapban jelent meg:


(A képekre kattintva azok szokás szerint nagyobb méretben nyílnak.)
 
A holnapi "Hol volt..." cikket én már bizony olvastam (a szerkesztő kiváltsága), Attila azt írja benne, hogy a nézők 2002 decemberében fülig érő szájjal ballagtak haza a premier után... Nos, ki emlékszik, melyik bemutató volt ez? Holnapig várom a tippeket!