A losonci Gőzmalom - I. rész

A Kubinyi térről nézve sétánk legtávolabbi pontjára jutunk, az egykori losonci Gőzmalom területére. Aki ma tudatosan, vagy anélkül eljut ide – teheti, mert a közvetlen határában épült fel a város egyik legnagyobb üzleti központja – egy fűvel sűrűn benőtt, kamerákkal megfigyelt pusztaságot talál „Magánterület. Tilos belépni” ill. „Eladó” táblákkal.

Az egykori, képeslapokon számtalanszor megörökített épületegyüttesből csak néhány földszintes, lassan romjaiba dőlő lakóház, ill. gazdasági épület maradt meg. Valamint a Tugári-patak kibetonozott medre és az abban kialakított duzzasztó gát.

A területre a Losonci fürdőből idevezető, részben erdei úton (erre rá lehet kanyarodni a Halászcsárdához és a Ladói mesterséges tóhoz vezető mellékútról is) valamint a Losonc-Gácsi főútról a transzformátor állomás mellett leágazó Gőzmalom (Parný Mlyn) úton lehet eljutni.

A hely ősidők óta lakott.  Erre utal egy korabeli, a Losoncz és Vidéke c. lapban 1885 áprilisában közzétett tudósítás. „...Hány ezeréves hamvak lehetnek azok, melyeket legközelebb a losonczi műmalom területén, a vasúti vágány szélesbítése czéljából működő csákányok napfényre hoztak? A munkások alig egy méternyi mélységben kőfal által kerített űrre bukkantak, melynek közepén egymás mellett két urna jött napfényre egy nagyobb és egy kisebb, mindkettő tojásdad alakú, igen porhanyó, a legprimitívebb minőségben fekete agyagból készült, fedél nélküliek, tartalmuk rétegenként: föld, szürkés színezetű kondenzált anyag, durva szénpor, legalul pedig emberi csontok, melyek között a hosszú csontok vannak legnagyobb számban jelen. Csodálatos! hogy még most is épek, a törés végein szálkások.”. Azt, hogy hová kerültek ezek a valóban értékes leletek már nem sikerült kinyomoznom.

Losonc legrégebbi kézművesei közé a haliposztót készítő posztósok tartoztak. Kallójuk a mostani gőzmalom helyén állt. Ezt őrizte meg a losonci emlékezet “kalló” vagy „karló” megnevezéssel, mellyel az innen losonci fürdőbe vezető utat nevezték. A losonci posztósok jogaikat állítólag II. Józseftől kaptak meg. A régi losonci posztósok közül legismertebbek Csapó János, Laszly György és Korim János voltak.

Ezeken az alapokon létesült 1860-ban Grimm Lajos és Galgóczy Antal „Losonci Magtár Szövetkezete“ majd az 1864. január 16-án létrejött Borsod-Miskolci Gőzmalom Kova Malomkő Gyár Társulat, amelyhez szép lakás és gyönyörű kert tartozott. A gyorsan fejlődő létesítmény 1870 októberében Losonci „József” Gőzmalom Részvénytársasággá alakult át. Elnöke gr. Forgách Antal, vezérigazgatója Grimm Lajos volt, 20 ezer Ft részvénnyel rendelkeztek.

Négy félemeletes épületét a zürichi Escher-Wyss cég építette. Malmát francia Laffert féle malomkővel és 9 garaton őrlő korszerű gépezettel látták el. A folyamatosan dolgozó gépek mellett Baer Ulrich, igazgató irányításával 75 napszámos dolgozott. A malom 1885-ben csődbe ment, működtetését 1897-ben a „Borsod-Miskolci Gőzmalom Társaság“ vette át.

1898-ban ide volt bekötve a város első telefonkészüléke, melyet a malom igazgatója Grimm Lajos vásárolt meg. A vezeték a füleki út mellett kanyarodott el, keresztülvezetett Losonc-Tugáron, a temetők mellett, a szőlőhegy alatt, az erdészlak felé, s innen vezetett a malomba. A malomnak saját iparvágánya volt, amelynek utolsó szakasza a mai Gácsi úton haladt, ahonnan a mai Villanytelep előtt, a Gőzmalom utcán (ul. Parný mlyn) kanyarodott a malomba.

A Tugári patak itteni szakaszát terméskövekkel bélelték ki, a malom működéséhez vizet biztosító gát maradványai ma is láthatóak. A Gőzmalom átlagosan 300-600 munkást foglalkoztatott, termelése elérte a kb. napi 10 vagon gabonát.
Eredetileg 120 bécsi mázsa őrlőképessége volt, 1915-ben már kb. 10 ezer q. Az eredeti részvények tőkéje 400000 Korona, 1915-ben már 5200000 Korona volt.

(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)