A losonci fürdő - 1. rész

„Nyári mulatságait a kies fekvésű losonczi fürdőben tartotta a városi közönség, valamint a tugári fürdőben. Nem is volt együtt annyi czigány sehol, mint Losonczon. Bunkó társasága is itt szerepelt.” – olvasható egy korabeli visszaemlékezésben a losonci fürdőről, amelyet ma is szívesen felkeresnének a losonciak. Legalább is „erdőjáró” útjaim során tapasztalom, hogy elődeinkhez hasonlón az erre sétálók szívesen leülnének itt egy-egy rövidebb-hosszabb beszélgetésre. Az egykori épület helyén álló mai épület jelenleg magántulajdonban, átalakítás alatt áll. A „hírek” szerint nyugdíjas otthon lesz belőle.

Közelében az Erdőgazdaság jóvoltából van egy pihenőhely, a gyermekek részére kialakított kis játszótérrel. A szépen karbantartott lócákon pedig lehet üldögélni és elmélkedni azon, hogy miért van minden úgy, ahogyan van. Hogy az elmúlt évek alatt miért kellett felszámolni, megszüntetni a város leglátogatottabb és legkedveltebb kirándulóhelyét.

Visszaemlékezések szerint a fürdőt 1818-ban nyitották meg. „Losoncznak délnyugatra, a’ városon kívűl, a’ városi erdő felé, a’ városból végig egy fasorozat közöt elnyúló sétányon mindenütt a’ losonctugári folyó mellett szép kerteket szemlélve, a’ polgári kórház és pakfon gyár között elhaladva, szép térséget látva, keletnek nyúló hegy lánczot, délkeletnek a’ gácsi várat szemlélve, kertek között sétál ki az ember a’ város erdejében épült Fürdőbe. Ezen fördöi helyiség igen kies helyen áll. Holnem csak a’ losonczi lakosok, hanem a’ videkbeliek is szoktak fördeni és mulatni.
 

A’ losonczi tanulok minden évben a’ városi erdőben, a’ fördö közelében majalist tartanak, zene mellett, vigadnak, táncolnak, énekelnek, ’s több illyen mulatságot élveznek.” – olvashatjuk a közkedvelt helyszín hangulatos leírását 1864-ből, amely akkor már közel 50 éve szolgálta a losonciakat. „A Losontzi víz hasonlít a’ Rónyai ferdő vizhez; ezen okból Losontz városa 1818. eszt. ferdő helyet építetett itten, melly közel lévén a’ városhoz, erősítő ferdül nagyon használtatik.“ – írja a helyről  könyvében Mocsáry Lajos.
A város akkori lakosai meleg vizű, vasas, gyógyhatású kádfürdőkben pihenhették ki itt a fáradalmaikat. Közkedvelt helye volt a baráti találkozóknak, majálisoknak és juniálisoknak.

A hely a 18. század második felében a város leglátogatottabb kiránduló helyszínévé vált. Az 1844-es korabeli térkép szerint 5 épület volt itt. A történelmi visszaemlékezések szerint 1849 augusztusában itt tartózkodtak azok a gerillák, akik megölték a városba érkezett orosz katonákat és a tisztet – kiváltva ezzel az orosz sereg haragját és következményként a város teljes elpusztítását.

A vendéglőt magában rejtő völgy mindkét oldalán hangulatos villákat építettek fel. Az elsőt 1888-ban avatták fel „...Augusztus 25-én, szombaton délután mintegy 30 tagból álló társaság gyűlt össze a losonczi fürdő lombos fái alatt épült gyönyörű nyári lakhoz, melyet méltán lehetne „az első fecske" névvel fölruházni, mert ilynemű építkezések a losonczi fürdőben lépésről-lépésre közelebb visznek bennünket egészségügyi viszonyaink javulásához. Két, vendégszerető, derék házi aszszony s házigazda fogadta a társaságot, mely csakhamar feltörte az erdő néma csendjét. Rudi zenekara is ráhúzta a Kossuth-indulót, hiszen Lajos napja volt, a társaság minden tagja őszinte tisztelője a nagy magyarnak. Megeredtek a fölköszöntők is a villatulajdonosokra, családjaikra, Kossuth Lajosra, s a társaság egyeseire. 

Vígan folyt a mulatság: enni, inni úgy szólván kellemes kényszerűség volt, mert ki állhatott volna ellen a házi asszonyok szorgos kínálgatásainak s a házi gazdák szeretetre méltó nógatásainak. Késő estve is zengett az erdő a mulatók víg zajától, míg végre lecsendesült minden, a férfi társaság hazavonult, a nők és gyermekek bevonultak a villa szobájába, hogy a reggeli nap balzsamos levegőjét korán élvezzék. Legyen e nyári lakon boldogság és áldás s lakozzék abban minden társadalmi s családi erény nemzedékről-nemzedékre!” – olvashatjuk a  Losoncz és Vidéke korabeli tudósításában.

A második egy évvel később 1889-ben készült el,  Losonc sokak által tisztelt polgára Sántha Zsigmond építette fel, és az „Otthon” nevet adta neki.
A vendéglő mellett 1888-ban nyári pavilont is kialakítottak. Környezetében több villa is felépült.
(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)