2014. április 26., szombat

Hol volt... 28

A „New York-i realitás?”

A 2013-as évet nyugodtabb tempóban kezdtük, habár beléptünk a színházunk életének 25. évadjába, amit bőséges programmal készültünk kitölteni. De erről majd talán a befejező részben írok valamicskét.
Miközben itt-ott felléptünk a „…dekameron”- nal, eljött az idő, hogy utánanézzünk valamilyen új darabnak. Ezúttal ismét valamilyen komolyabb témán gondolkodtunk a pajzánkodás után. Új rendező „került a látókörünkbe”, legalábbis számunkra, mivel Tóth Évi már ismerte az illetőt még Kassáról. A tisztelt úriember Peter Cibula, a Kassai Állami Színház alkalmazottja, színész, rendező, és filmekben is fel-feltűnik. Még 2012 decemberében megismerkedtünk vele személyesen, Szepsiben, és ott ajánlott fel több darabot.

Tóth Éva, Erdélyi Gábor

Végül hosszasabb gyűrődés után Janusz Glowacki: „Antigoné New Yorkban” c. művére esett a választás, amit azután sürgősen el is kezdtünk próbálni, nehogy kifussunk az időből a Jókai Napokig. A témája eléggé komoly és nálunk is aktuális: három hajléktalan sztoriját láthatjuk benne, akik a New York-i Central Parkban tengődnek és nem tudnak (nem akarnak?) kilábalni nyomorúságos életkörnyezetükből. 

Tóth Éva, Setény Öcsi, Erdélyi Gábor

A három szereplőtől – Szasa (Erdélyi Gábor), Bütyök (Setény Öcsi) és Anita (Tóth Évi) – betekintést nyerhetünk abba, hogy hogyan kerültek ebbe a reménytelen szituációba… Anita, a görög Antigonéhoz hasonlóan el akarja temetni az elhunyt barátját, és rábírja két társát, hogy cipeljék át a barátja holttestét fél New Yorkon keresztül vissza a parkba, csak hogy ne tömegsírba kerüljön. Ez természetesen némi humoros szituációt is eredményez, viszont a darab vége keserédes reménytelenséggel zárul, a narrátor rendőr zárszavától kísérve.

Erdélyi Attila

Komáromban az 50. Jókai Napok zajlottak, ezúttal sok-sok résztvevővel. Mi a nyitónapon játszottunk, és sajnos eléggé gyér nézőtér előtt, de az előadás színvonala, komoly témája mégiscsak megfogta a közönséget, és a másnapi kiértékelésen a zsűri szerint is magasra tettük a mércét. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen a jubileumi Jókai Napokon a csoportunk ismét nívódíjat kapott, Setény Öcsi pedig különdíjban részesült Bütyök figurájának megformálásáért.

Tóth Éva, Erdélyi Gábor, Setény Öcsi

A nyár hónapjai nyugodtan csordogáltak, viszont ősz elején felhívott Tóth Évi, hogy üljünk „má” le egy picit Puntigán Józsival meg Csák Pistával egyetemben, hogy megvitassunk bizonyos dolgokat, már ami a közelgő jubileumunkat illeti. Le is ültünk, meg is hánytuk-vetettük a dolgokat, az eredményről majd a következő részben számolok be részletesebben… Mindenesetre Évi közölte, hogy szeretne indítani egy kulturális blogot, a losonci állóvizeket felpezsdítendő céllal. Engem felkért, hogy nincs-e kedvem írni „egy pár sort” a színházunk történetéről…  Nos, volt kedvem és ez lett a végeredmény, a színvonalról majd döntsenek a tisztelt olvasók.

Legyen ennyi elég dióhéjban a 2013-as évről.

Aki nem hiszi, járjon utána…

(Szöveg és fotók: Erdélyi Attila; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése