Színházi archívum 29

Hölgyeim és uraim, mélyen tisztelt publikum! Fájó szívvel tudatom, hogy elérkeztünk a losonci Kármán József Színház elmúlt 25 évét bemutató sorozatunk utolsó színházi archívumához. Ahogy Erdélyi Attila barátunk írta utolsó Hol volt... cikkében, akik eddig is ismerték a csoport munkáját felidézhették a régen látott darabokat, akik pedig nem, azok talán kedvet kapnak egy-egy előadás megtekintésére a jövőben...
Az élet azonban a színházi berkekben nem áll le, most is folynak az új darab próbái: A reykjavíki lány című darab bemutatója június 8-ára van tervezve - feltétlenül szó lesz még róla itt a blogon.

Visszakanyarodva Attila cikkéhez, említette, hogy az Antigoné New Yorkban című előadást elvittük Balassagyarmatra is az ottani hosszú nevű fesztiválra. A fesztivált így hívják:

És hogy el ne felejtsük miről szól az Antigoné, mutatom az ottani ismertetőt:

És akkor nézzük az idei ünnepi eseményeket. Volt ugyebár a kiállítás, mit mondjak, megdolgoztunk vele, de azt hiszem megérte. És tényleg kár, hogy a hétfői kísérő beszélgetésekre és vetítésre nem jöttek el többen, de akik ott voltunk nagyon jól éreztük magunkat. A rendezvényhez kreáltam akkor egy ilyet is:

Közben készültünk az Egy hét a kávéházban című jubileumi előadásra is. Ilyen plakátokkal volt tele a város:

A jubileumi műsornak van műsorfüzete is, annak hasonló a címlapja:

Aztán a stáblista, és az elmaradhatatlan "Velünk történt". Az ünnepi előadásnak hála visszatértek a régi szereplők közül is néhányan, és a salgótarjáni csapat is szép számban képviseltette magát.

 

Ezt pedig csak azért mutatom, mert ez az első olyan hivatkozás a losonci anziksz blogra, amely "spontán" került oda, én nem is tudtam róla, Csák Pista jól meglepett... Köszönjük!

Mellesleg a fenti elérhetőségen lehet előadást egyeztetni, rendelni. Legutóbb nagy sikerrel játszottuk a kabaréműsort Nagybalogon, ahol nagyon lelkes nézők és annál is kedvesebb szervezők fogadtak, az előadást követő vacsoráról nem is beszélve! Köszönjük szépen!

Természetesen a 25-ik évfordulóról a sajtó is megemlékezett. Az Új Szóban Szászi Zoltán cikkét olvashatta a nagyérdemű:

 

A helyi szlovák sajtóban is jelent meg a társulatról egy cikk, a kiállítás megnyitóján készült sok érdekes fotóval, még Csák Pista sok évvel ezelőtti képét is odabiggyesztették (az ellenség megtévesztésére bizonyára)...

Ellensúlyozva Attila pesszimista szavait, én biztos vagyok benne, hogy lesz miről megemlékezni a 30 éves jubileumon is. Még az is lehet, hogy addigra tényleg sikerül könyvbe rendezni az itt leírtakat, kibővítve a csoport tagjainak személyes visszaemlékezéseivel, további fotókkal és egyebekkel. Abban is reménykedem, hogy sikerül megőrizni azt a jó hangulatot, amely a közösen végzett munka során tapasztalható. Természetesen olykor felüti a fejét az idegesség is (minél közelebb a premier, annál inkább), de végül a közönség tapsa, a siker mindent kárpótol.
Kérdezték már tőlem, mennyit fizetnek a kármánosoknak. Ugye, milyen hihetetlen, hogy nem pénzért csináljuk? Egész egyszerűen szeretjük ezt csinálni. Ha nem csináljuk, hiányzik. Az előadásokért kapott pénzből meg új előadások készülnek, ilyen egyszerű...
Kívánok magunknak még sok sikeres előadást, a nézőknek pedig felejthetetlen színházi élményeket!

És itt szeretném még külön megköszönni Erdélyi Attilának az eddigi fáradhatatlan munkáját, mindig határidőre szállította a cikkeket és a színházi archívum anyagát is - nélküle mindez itt nem jöhetett volna létre! Köszönöm!
(Szöveg: Tóth Éva; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)