A 2. világháború befejezése után a gimnázium 1945. február 5-én mai Kármán utcai épületében „Československé štátne gymnázium s maďarskými pobočkami” elnevezéssel nyílt meg 189 diákkal. 1945. április 12-én a magyar osztályokat bezárták. A szlovák nyelvű „Štátne gymnázium” 1945. április 16-án nyílt meg 370 (64 magyar) diákkal, Miroslav Trnovský igazgatósága alatt. Az iskola 1949. június 29-én vette fel először a tiszteletbeli B.S. Timrava megnevezést, majd a különböző iskolatípusok változásai után 1970 őszén lett az Iskolaügyi Minisztérium 2348/1970-II/2 alapítólevele alapján újra Gymnázium Boženy Slančíkovej Timravy v Lučenci. A mai épületet 1959-ben kezdték el építeni, ahová az iskola 1962 szeptemberében költözött be. A tornaterem és az iskolai étkezde csak 1963 őszén készült el.
A főbejárat oldalfalán található az a szlovák nyelvű emléktábla, amelyet a losonci Állami Gimnázium alapításának 100., a Csehszlovák Állami Reálgimnázium megalapításának 50. és a felszabadulás utáni újra alapítás 25. évfordulója alkalmából lepleztek le 1969. október 22-24-én. Szövege: „STO ROKOV ZALOŽENIA ŠTÁTNEHO GYMNÁZIA V LUČENCI, / 50 ROKOV OD VZNIKU ČESKOSLOVENSKÉHO ŠTÁTNEHO / REFORMOVANÉHO REÁLNEHO GYMNÁZIA V LUČENCI, 25 ROKOV / OD JEHO OBNOVENIA PO OSLOBODENÍ SOVIETSKOU / ARMÁDOU V ROKU 1945.//
KLADIEME TÚTO PAMÄTNÚ TABUĽU AKO PREJAV VĎAKY / A UZNANIA TVORIVEJ PRÁCE ŠKOLY PRE BLAHO / PRACUJÚCEHO MESTA A CELEJ NAŠEJ SPOLOČNOSTI / LUČENEC 1970”.
A főbejárattal szemben található B.S. Timrava mellszobra, melyet a Matica slovenská és Ing. Ľudovít Mišík ajándékoztak a gimnáziumnak. Alkotója Alina Ferdinandy az 1960/61-es tanévben. Szövege: Božena / Slančíková / Timrava / * 2. októbra 1867 / + 27. novembra 1951.
Az épület előtti parkban a losonci JNB közreműködésével 1969. október 5-én leplezték le B. S. Timrava írónő egészalakos szobrát (Alfonz Grom, Ing. arch. Jozef Chrobák szobrászművészek alkotása). Szövege: „TIMRAVA”.
A Polgári fiúiskola
Az iskolát hivatalosan 1920. január 1-én nyitották meg. Bodický Dániel, tanfelügyelő az állami elemi szlovák iskola 5. osztályát minősítette át első polgári osztállyá. Ezt a közoktatási minisztérium 1920. április 14-én kelt végzésével hagyta jóvá azzal, hogy a szlovák polgárinak fontos politikai rendeltetése lesz a városban. Az 1920-as iskolai évben 2 osztályban 52 növendéke volt. 1922/23-ban 5 osztályban 147 tanulója. 1928-ig a Szlovák Elemi Iskola szűk épületében volt az otthona. A polgáristák délelőtt, az elemisták délután jártak iskolába. Első igazgatója Šámal Jaroslav volt, aki Pardubicéből került ide. 1922 után a Pilsenből ideszármazott Hodek Václav lett igazgató.
A Városi Képviselő Testület 1923 decemberében foglalkozott először a polgári fiúiskola épületének építésével. Igényelte, hogy az párhuzamos, szlovák és magyar tannyelvű iskola legyen – ekkor „a város hajlandó volt ingyen telket adni, s szükség esetén más áldozatokat is hozni.“ 1924 augusztusában a losonci tanfelügyelőség közölte, hogy nem támogatja a paralel magyar osztályok létrehozását. Az építkezés megkezdését -1 990 000 Kč összegben - 1926. október 5-én a Közmunkaügyi Minisztérium engedélyezte. A város e célra 14 000 négyszögöl terjedelmű telket ajándékozott az államnak, a kivitelezéssel a helyi Daxner és Hermann céget, felügyeletével, beleértve az anyagiak kezelését, a Slovenská Ligát bízták meg azzal, hogy követelje meg a jóváhagyott terv betartását.
Az iskola J. Ballo országos tanfelügyelő jelenlétében 1928 októberében nyílt meg. Tanári karának több mint felét csehországi tanítók alkották. Az iskolának 1930-ban 8 osztályban 274 tanulója volt, akik a losonci és kékkői járás 45 községéből jártak be. Az 1934/35 iskolai évben 10 osztályban és két tanfolyamon 524 tanulója volt. A nemzetiség tekintetében 492 csehszlovák, 31 magyar és 1 német. Az igazgatón kívül 13 tanítója volt.
A magyar polgári fiúiskola pótlását úgy próbálták megoldani, hogy 1932-től a polgári leányiskolába fiúkat is felvettek. Az 1933/34 évben a szlovák intézetbe 425-en jártak (417 csehszlovák, 7 magyar és 1 cigány). A magyar tagozatra 264-en. A szlovák törzsintézetnek 9 osztálya és 1 tanfolyama, a magyarnak 5 osztálya és 1 tanfolyama volt. A szlovák tagozaton 13, a magyaron 7 tanító dolgozott.
1939 után a Polgári Fiúiskola igazgatója Frenyo István lett, aki három tanítóval kezdte meg a tanítást. A szlovák osztályokat megszüntették, a tanulók a közeli szlovák községek iskoláiba mentek át (Tomašovce, Kokava nad Rimavicou). A tantestület az 1939/40-es tanévben 14-re bővült. A tanulók száma 243 majd 271 volt. Volt olyan osztály is, amelynek létszáma meghaladta a 40-et. 1940/41-től az iskola igazgatójává Csanády Miklóst nevezték ki. 1941-ben 350 növendéke volt 8 párhuzamos osztályban. A túlzsúfoltságot részben enyhítette, hogy Füleken is nyitottak polgári fiúiskolát. Az iskola tanára volt Cseh Lajos, festőművész is. Szupkay Sándor és Kis István, a helybeli levente intézetben oktattak. Az iskolában énekkar is működött. A Madách Imre Önképzőkört Richter Vilmos tanár vezette, a „Csaba“ sportkör Szupkay Sándor tanár vezetése alatt dolgozott.
Az épületet 1944. december 20-án bombatalálat érte, a tornaterme és az igazgatói lakás semmisült meg. 1945. április 12-én Ján Bračok lett az igazgatója. Az épületet felújították, 1945. október 1-én Állami Polgári Fiúiskolaként (Štátna meštianska škola chlapčenská) indult meg az oktatás. Az 1953/54-es tanévben az új iskolai törvény értelmében 8 éves középiskolává nevezték át, 1960-ban pedig Kilencosztályos Általános iskola lett. Az épületet 1969-1971 között kibővítették: 6 osztállyal, igazgatói irodával, tanárival, központi fűtéssel és az ehhez szükséges kazánházzal bővült. Jelenleg általános iskolának ad otthont. Az épületet 2009-ben Európai Uniós támogatással újították fel.
(Szöveg és fotók: Puntigán József. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése