A Gácsi utca - I.rész

Az egykori Gőzmalomtól indulva majd a transzformátor állomásnál jobbra kanyarodva a jutunk Gácsi utca torkolatba. A nem is oly régen felépült üzletközpont szomszédságában (jobb oldalon) egy kerítéssel körbezárt területen az egykori Mezőgazdasági Középiskola épületegyüttesét láthatjuk, amely 1967-ben épület fel, s 40 éves fennállása után 2007-ben szűnt meg – mert úgymond nem volt már rá szükség.

Ha megnézzük Losonc és a környékbeli falvak egykori szövetkezeteinek gyors összeomlását és azok mai romhalmazait, akkor gyorsan megértjük, hogy miért! Kár érte! A terület kiváló teret és helyet biztosítana mindenfajta iskolai oktatásnak. Az iskola utolsó igazgatója Milan Jahodník volt.

Dohánybeváltó, játékgyár
A losonci fürdőbe vezető út és a Gácsi utca sarkán álló sokablakos gyárépület dohánybeváltónak, dohánygyárnak készült és a két világháború között így is működött.
Losonc visszacsatolása után, 1940-től itt rendezték be a Nógrádi Palóc Háziipar losonci üzemét. Az eredeti iparegységet képező háziipart Magyarország területén Dr. Soldos Béla (főispán) hívta életre 1931-ben. Vezetését 1940-től a Nógrádvármegyei Közjóléti Szövetkezet vette át. Elnöke Neográdi Horváth Sándor, a megye alispánja volt. Balassagyarmatról és Losoncról irányították. Utóbbi Gácson is működtetett háziipari telepet.

A losonci telephely 1941. szeptember 18-án nyílt meg egy budapesti iparművésznő által vezetett tanfolyammal. Ekkor a „Játékvilág, Játékkészítő Iparosok Szövetkezete“ részére készítettek játékokat. Szövéssel, hímzéssel, fűz, gyékény- és kukoricaháncs feldolgozásával, csipkekészítéssel, gyermekjátékok előállításával, kerámiával, vas-, fa-, bőr, fonott bútorok, dísztárgyak készítésével foglalkozott. 1943-ban már 500 munkás dolgozott benne. Volt kiégető kemencéje, a városban üzlete, a Süketnéma Intézetben (a mai Pedagógiai Akadémia épületében) egy fióktelepe.

Az egykori bútorgyár

Miután Losonc visszakerült Csehszlovákiához, 1945 után bútorgyárat („Libra“) hoztak létre benne, melynek tulajdonosai az államosításáig Liptay és Brakszatorisz voltak. Államosítása után egészen az 1989 utáni megszűnéséig Mier bútorgyárként működött. Nagy területű nyílt udvar/kert tartozott hozzá, amely egészen a városliget határáig húzódott

Épületeit jelenleg irodaként, raktárként használják. Az egykori szabadtéri raktárrészei pedig magántulajdonba kerültek, ahol kisebb-nagyobb palotaszerű lakóházak épültek fel, valamint magánvállalkozások kezdték meg itt a tevékenységüket.

Az épülettel szemben a gácsi út túloldalán egy alacsony épület található, amely kisebb csoda folytán túlélte a szocialista korszak pusztítását. Ez egykor a katonaságot szolgáló lakóépület volt. Az épület  mögötte lévő hosszú lakótömb között haladt a Losonc-Gácsi helyi érdekű vasútvonal.

Máthé Vasöntöde és gépgyár
A gyárat 1919-ben alapította Máthé Izidor és mostohatestvére Vacula, aki az ipari tevékenységét a Jókai és Mező (ma Nógrádi utca) sarkán állott kerekes üzemben kezdte. Vacula nem sokkal később Törökországba távozott, ahonnan csak 1938-ban tért vissza és az apátfalusi posztógyár katonai parancsnoka lett.
A gyárnak két nagyobb egysége – lakatos és szerszámos műhely, vasöntöde – volt. Utóbbiban szürke-, bronzöntvényeket – harangokat is tudtak készíteni. 1926-ban a lakatosműhely leégett, az épületet kupolaszerűen építették újjá. 1929-ben villámcsapás következtében a vasöntöde tetőszerkezete égett le. 1938-ban Máthé Izidornak bizonyítania kellett, hogy keresztény, mert csak így kaphatta meg az iparengedélyét. 1943-ban a gyár hadiüzemmé alakult – ágyúalkatrészeket gyártott a Diósgyőri Vasgyár részére. (A háborút követően ezért Máthé I.-t börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélték.) Emellett 1938-1944 között szerszámgépeket, revolver esztergapadokat készítettek a budapesti Ábrahám és Oberlender Váci utcai cég részére. 1944-ben katonaság szállta meg, akik minden szerszámgépből kivettek és elvittek egy-egy alkatrészt, teljesen megbénítva az üzemet.

Itt volt az öntöde

Számos tevékenysége mellett a környékbeli malmok részére ők végezték a malomhengerek rovátkolását. A dobsinai azbesztgyár részére a Máthé I. által kifejlesztett „kokillaöntéssel“ dezintegrátorokat készítettek (az érc zúzására szolgáló henger felülete). A speciális mangán-króm ötvözetből készült henger élettartama négy-ötszöröse volt az addig acélból készült hengerekhez képest. Hivatalnoka nem volt, az adminisztrációt Máthé I. felesége Emília végezte. Üzletvezetője Suszter Károly volt, akit 1943-ban fia Kálmán váltott fel. Alkalmazottjainak száma 35 körül mozgott, sok tanoncot foglalkoztattak. Máthé I. a városban Herczog, Wohl gyárosok mellett az elsők között rendelkezett személyautóval.
A gyár a 2. világháború után gyakorlatilag a rendszerváltásig működött. Kezdetben még öntödeként, majd fokozatosan lakatosmunkákra tértek át. 1989 után területét, műhelyeit kisvállalkozások foglalták el. A mai benzinkút és LIDL üzletközpont építésekor teljesen lebontották.

(Szöveg és fotók: Puntigán József. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)