Hol volt... 24

A „Mágus” visszatérése…

A múltkori cikkemben említett mese nem jött össze (egyelőre), sem a „Régi idők mozija” folytatása. Úgy gondoltuk, hogy a zenés darab után ismét itt az ideje egy komolyabb hangvételű dolognak. Annál is inkább, mivel a 2009-es év bemutatója a 20-ik évet jelentette a „Fanni…” után, és az is komoly darab volt anno. Alit egyelőre „pihentettük”, viszont eljött az egyik magyarországi fellépésünkre, amikor a „Tanulmány…”-t játszottuk.

Erdélyi Gábor, Csák Pista

Kapcsolatba léptünk régi barátunkkal Vlado Sadílekkel, aki szívesen vállalta a velünk való munkát. Ezúttal egyenesen ő ajánlotta az új darabot, amely Miloš Karásek: „A peron” c. műve volt. Mai szlovák szerző, jelenleg Franciaországban él, és szobrászkodik is. Ezt a darabját Szlovákiában ezidáig csak az eperjesi ruszin színházban mutatták be, és utána mi –  magyarul…  Muris, nem? Mivel Vlado személyesen ismeri a szerzőt, így „kieszközölte” a jogdíj elengedését. 

Jánosi Adrienn, Erdélyi Gábor, Csák Pista

A rendezésnél a „Mágus” ezúttal is méltó maradt a nevéhez. A darab filozofikus jellegű posztmodern mű, ami annyit jelent, hogy nincs benne kimondott konfliktus. A két főszereplő hajléktalanként egy lepusztult vasútállomás peronján tengődik, el-elfilozofálgatnak az élet nagy kérdéseiről , közben fokozatosan megjelenik a többi szereplő, akik az emlékeiket, vagy az álmaikat képviselik…

Erdélyi Gábor, Csák Pista, Müller Zsófi

A darab végén egy angyal kíséri ki őket az „utolsó vonathoz”, ami a halált jelenti, ő maga pedig leveti szárnyait és átveszi helyüket a peronon. A „Mágus” mindig is szerette a bonyolult filozofikus dolgokat.

Erdélyi Attila

A díszlet ezúttal komplikált, és Peter Janku munkáját dicséri, aki hosszú idő után (Pinter darab 1996-ban) dolgozott ismét nálunk. Nos a peront egy tökfekete „doboz” (koporsó?) formálta meg, amelynek  a belsejében minden lejátszódott, a reális tér maga a peron volt a két főszereplővel, a többi térben a múlt vagy az álom szereplői jelentek meg…

Sándor Zsombor

A magyar nyelvű ősbemutató 2009. június 3-án zajlott a losonci Timrava Kultúrházban. A nézőket ismét elvarázsolta a „Mágus” víziókkal teli gondolatvilága, valamint a szereplők kitűnő játéka. Itt kell megjegyeznem, hogy ezúttal már öten (!) szerepeltek Salgótarjánból, újra visszatért hozzánk pl. P. Kerner Editke, és Pünkösdi Mónika személyében ismét új magyarországi szereplőt ismerhettünk meg. Természetesen Vlado semmit sem bízott a véletlenre. Mivel a „Tanulmány” egyik vidéki előadásán jelen volt, így megismerte Zsófit, Zsombort és Adrit is a tarjániak közül.
A szerző többször megígérte, hogy eljön valamelyik előadásunkra, de végül ez nem jött össze.

P. Kerner Edit, Erdélyi Gábor, Csák Pista

A komáromi Jókai Napokon újra sikeresen szerepeltünk. Vladot midig is kedvelték a munkáiért, s így ezúttal a csoportunk nívódíjat kapott, Csák István és Erdélyi Gábor a legjobb férfi alakítás díját, valamint Müller Zsófi és P. Kerner Editke alakítás díjakban részesültek.

Setény Öcsi

Továbbá a zsűri minket ajánlott a júliusi zsámbéki fesztiválra, valamint a legnagyobb szlovákiai amatőr fesztiválra a mártoni „Scénická žatva“-ra is. El is mentünk mindenhová, becsülettel helytálltunk Zsámbékon (ahol a 35 fokos hőségben igencsak megkínlódtunk), és Mártonban is. Ott augusztusban játszottunk a stúdiószínpadon, teltház előtt (immár negyedszer voltunk a mártoni fesztiválon), és vastapsot kaptunk.

Csák Évi

Nem sokon múlott, hogy megnyerjük a fesztivált (itt csak egy díj van), agyondicsértek és a győztes monodráma mellett „A peron“  aratta a legnagyobb elismerést. Olyannyira, hogy felajánlották a csoportunknak a részvételt a 2010-es „Jiráskuv Hronov” nevű fesztiválon, ami Közép-Európa legnagyobb amatőr színházfesztiválja. Erről majd a következő cikkemben bővebben nyilatkozom.

Pünkösdi Mónika, Sándor Zsombor, P. Kerner Edit, Erdélyi Gábor,
Erdélyi Attila, Jánosi Adrienn, Csák Pista, Csák Évi, Müller Zsófia

Zárszóként talán annyit, hogy „A peron” volt eddigi pályafutásunk legsikeresebb fesztiváldarabja, s így Vlado a „Mágus” ismét bebizonyította, hogy méltó a becenevéhez, és mindmáig az egyik legmeghatározóbb rendezőnk volt.

Aki nem hiszi, járjon utána… 
(Szöveg és fotók: Erdélyi Attila; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)