A híd mögötti területen (a mai Barakk utca és környezete) állt egykor a losonci katonai megfigyelő állomás, amelyet az 1. világháború alatt építettek fel. A munkálatokat 1914 őszén kezdték el és 1915. január közepén jutottak el ahhoz a fázisához, hogy már behívhatták az orvosokat is. Működését január végén kezdte meg. Ez volt az ország területén felépített 14 megfigyelő állomás egyike, 1882 ággyal. Feladata a harcokban (elsősorban orosz harctér) megsebesült katonák elhelyezése és ápolása volt. A város többi részétől gondosan elkülönített területén (18000 négyszögöl) éjjel-nappal fegyveresek őrizték.
A Tugár patak partján, a meglehetősen vizenyős részt Almásy László miniszteri biztos és Deér Sándor műszaki tanácsos tervezésének köszönhetően tették lakhatóvá. A talajvizet csatornázással vezették el. A háborús körülmények ellenére meglepően jól felszerelt volt. A betegek ellátására és a személyzet részére 23 nagyobb barakk állt a rendelkezésre – kettős deszkafallal, beton alapzattal, kettős ablakokkal, deszka és kátrányos födéllel. Ezekből 17 volt betegbarakk (ebből három elkülönítve a fertőző betegek részére), 1-1 legénységi, orvosi és tisztilakás. A továbbiakban raktár, fertőtlenítő-fürdő-gőzmosoda, betegfelvevő, gazdasági hivatal, katonai parancsnokság, műtő, főorvosi iroda, laboratórium és gyógyszertár volt elhelyezve. Az állomásnak saját vízvezetéke volt, amit a „bennszülött losonciak a legnagyobb irigységgel” nézhettek. Több kútja volt, jó ivóvízzel. Két fürdője (egy legénységi és egy tiszti).
Két barakk (19. és 20. sz.) innen néhány száz méterre, a cs. és kir. tartalékkórház területén volt felépítve, mellettük a sebesültek fogadására szolgáló kis állomással, ahová a vasútállomásról vezetett sínpár.
A betegeket szolgáló barakkokban 116 vaságy volt a betegek, 4 pedig a barakkszolgák részére. Mindegyik 2 nagy kórteremből, 1 ápolónői, 1 kötöző szobából és mellékhelyiségekből állt. A termek cement alapzatra épültek, nagy és világos ablakokkal. A fűtést 2 kályha biztosította. A tábor egyik szélén volt a hamvasztó, ahol a használt kötszereket égették el. Az egész területet keskenyvágású vasút hálózta be. Az épületek közti részeket pázsittal, virággal, díszfákkal ültették be. A gyógyszertár mellett még egy szökőkút is volt. A be nem épített részek konyhakerti növények termesztésére szolgáltak.
Az állomásról és a barakkokról kapta a megnevezését a Park utcából bal oldalon, a város felé nyíló Barakk utca (Barakova ul.). Végighaladva a Park utcán, annak végén jobbra kanyarodjunk a „Malom” (Mlynská) utcára. Ezután az utca jobb oldalán, az első ház előtt nyíló mezei útra térjünk le. Ez egyenesen a szőlőhegy alsó bejáratához vezet. Esős idő esetén csak megfelelő cipőben (és elhatározottsággal) érdemes erre elindulni.
Az út felső részének bal oldalát egy évvel ezelőtt közművesítették, itt épül fel egy újabb városrész.
Autóval, a Losonci fürdőbe vezető útról juthatunk ugyanide, ill. a szőlőhegy tetejére (az erdészlak előtt kell balra, a jól karbantartott aszfaltozott útra kanyarodni).
A Szőlőhegy a megnevezését valószínűleg arról kapta, hogy a 18. század végén, a 19. század elején szőlőültetvényeket telepítettek ide. Ezeket azután a nagy peronoszpóra járványok megtizedelték, elpusztultak.
Helyükön azután gyümölcsösöket alakítottak ki, amelyekbe fokozatosan házak, villák is épültek. Közülük az elsőt 1889. augusztus hó 4-én avatták fel. „…estve a szőllőhegyen levő Cserei-féle villában szép ünnepély folyt le, melyen a családon kivűl a házi gazda több jó barátja, a városi hatóság fejei és vacsora után a polgármester és főkapitány nejei voltak jelen. Megkezdődött pedig az ünnepély az új villának dr. Valihora János r. kath. plébános által való annak rendje és módja szerinti fölszentelésével, következett azután a bőséges esteli, melynél persze a tósztok som hiányoztak. Azután rázúditott a czigány és a fiatalság, kik közé ezúttal néhány nős férfi is besoroztatott, egész a hajnali órákig vidám jó kedvvel járta a csárdást és egyéb tánczot.”
Mára egész villanegyed alakult itt ki, parádés villákkal és lakóházakkal! A domb tetejéről, annak néhány pontjáról gyönyörű kilátás nyílik a városra. A hegy déli oldalán az 1960-as években egy kis sífelvonóval ellátott sípályát is kialakítottak, de működése rövid idő múltán (főleg az alacsony látogatottság és a folyamatos hóhiány miatt) megszűnt. Maradványai azonban még megvannak. Tőlük jobbra egy hangulatos „tanya” részben felújított házai is elérhetőek.
(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése