A mai Lehár utca (egykor Laktanya) és a B. Nemcová utca kereszteződés a város felé néző jobb oldalán voltak a helyőrség (parancsnokság) épületei. A mai Rét (Lúčna) utca, a Kereskedelmi Akadémia épület előtti része volt a Kaszárnya-tér (Laktanya tér).
A 25. gyalogezred 3 zászlóaljának az ellátására a kaszárnyákat a város 1879 és 1890 között építette fel. A 25. gyalogezred történetéhez tartozik, hogy még jóval a Losoncra helyezésük előtt 1809-ben részt vettek a neves Asperni csatában. Kevésbé dicsőséges szereplésük, hogy az Aradi vértanúk kivégzésekor ők kapták azt a hálálatlan feladatot, hogy sorfalat álljanak a kivégzés helyszínén. Az eseményeket korabeli képeslapok is megörökítették.
A helyőrségi kórház 1892-ben épült fel, s ebben az időszakban hozták létre a katonai uszodát is. A 3. gyalogsági zászlóalj megérkezése után a kaszárnyákat kibővítették.
Az 1919-1938-as években a csehszlovák gyalogság egységei tartózkodtak itt, a II. világháború idején pedig ismét a magyar hadsereg használta. Az egy- és kétemeletes épületek a város tulajdonában voltak, amiért a katonaság bérleti díjat fizetett.
1938 végén több új katonai alakulatot hoztak létre, közöttük losonci székhellyel a 23. gyalogezredet, melyet 1939 elején a miskolci VII. hadtest losonci gyalogdandárának kötelékébe soroltak be. Az alakulat részt vett Észak-Erdély és Székelyföld elfoglalásában. 1942-ben 120 tisztje és 2960 főnyi legénysége volt, mozgósítására az év áprilisában került sor. Az oroszországi frontra, a Don-mentére vezényelték ki. Az ünnepélyes búcsúztatót 1942. június 29-én tartották meg a Kubinyi-tér országzászlója előtt.
Az egység 1942. szeptember 15-ig 63 tisztjét (52,5 %) és 1575 (45,5%) katonáját elveszítette. A további harcokban is súlyos veszteségeket szenvedtek – 1943 májusában Losoncra 7 tiszt és 272 fős legénység érkezett vissza. A gyalogezredet 1944 márciusában a 20. gyaloghadosztály részeként újra mozgósították. A kárpátok előterét védő harcokban, ill. magyarországi helyszíneken tevékenykedtek.
Az épületek nagyobbik része Losonc 1944-es decemberi bombázásakor súlyosan megsérült. A patakparton lévő barakkok még a múlt század 70-es éveiben is álltak (részben szegény lakosok laktak itt), azután épültek fel a mai garázsok. További részeiben a városi mosoda működött, amely csak 1989 után állt le. Az épületek állaga fokozatosan romlott, hajléktalanok foglalták el, aminek eredményeként 2009-ben nagyrészt lebontották. Utolsó falmaradványai még láthatóak a patakparton.
A kaszárnyák maradványain 1949 után építették ki az „iskolanegyedet”, amelyen azóta is három szakközépiskola működik (a hozzájuk tartozó sportlétesítményekkel együtt).
Kereskedelmi Akadémia
Az iskola 1947. július 2.-án nyílt meg a Városi Nemzeti Bizottság épületében. Mai épületébe 1948. szeptember 18-án költözött. Ünnepi megnyitóján Karol Šmidke a Szlovák Nemzeti Tanács akkori elnöke és Ladislav Novomeský a kormány iskolaügyi megbízottja is részt vett.
Első igazgatója Vojtech Matulay volt, aki 1957-ig vezette az iskolát. Az 1969-72-es években szociális-jogi 1980-83 között általános gazdaságtani nappali tagozatos felépítményi része is volt. A 1947/48-as évben 1, 1970/71-ben és 1975/76-ban 14 osztálya volt.
Egészségügyi szakközépiskola
A Štátna odborná škola pre ženské povolania (Női Hivatásra való felkészítő Állami Szakközépiskola) 1946. szeptember 16-án nyílt meg. Korponáról helyezték Losoncra. Megnyitásában jelentős segítséget nyújtott a Živena helyi szervezet, amely a berendezésére önkéntes adománygyűjtést szervezett, s maga is 10 ezer koronát adományozott e célra. Az összegyűlt 40 ezer koronából berendezést vásároltak.
Az iskolának 5 pedagógusa volt. Az 1948/49-es iskolaévben költözött az egykori kaszárnyák helyén felépült mai épületébe. 1949-ben a Štátna vyššia sociálno-zdravotnícka (Felső állami szociális-egészségügyi iskola) nevet 1951-ben pedig az Egészségügyi Szakközépiskola” (három éves) elnevezését kapta. 1953-tól az oktatási időszak 4 évre bővült. Az 1966/67-es iskolai évben az épület állagának kijavításával együtt bevezették a központi fűtést. 1992-ben „általános nővéri” szakon nyílt meg két osztály. 1994-ben a 13 szlovákiai iskola egyikeként akkreditációt nyert a „Diplomás általános nővér” (vyššie odborné štúdium diplomovaná všeobecná sestra) szak oktatására.
Winkler Oszkár Építészeti Szakközépiskola
A szlovák és magyar tannyelvű középiskola 1951. szeptember 1-én nyílt meg Felső ipari-építészeti iskola (Vyššia priemyselná škola stavebná) néven. 1953 szeptemberében lett „Építészeti szakközépiskola“. A helyén működő tanonciskola épületeiben lett elhelyezve, amely a gyalogsági kaszárnyák volt épületeiből lett kialakítva. A kezdeti időszakban az oktatás mellett úgy a tanárok, mint a diákok aktívan részt vettek az iskola modernizálásában. Ennek köszönhetően készült el pl. az új tornaterem (1951), szakműhelyek (1963-64), fűtőház (1995-96) stb., az 1970-es években egy új, szaktantermeket magában foglaló oldalszárnya.
A diákok részt vettek számos járás több lakótelepének tervezésében és magukon az építkezésén is, a diákok készítették el pl. a Városliget nyári mozijának patak feletti áthidalásának és az ottani vendéglő (Biela Labuť) terveit is. Az iskola a magasépítészet és a geodézia szakterületeken képez diákokat, sokrétű kulturális és közösségfejlesztő tevékenységgel. 1970-től rendszeresen megjelent iskolai lapjuk a „Mladý stavbár – Ifjú építész“. Egyike azon kevés iskolának, amely rendszeresen évkönyvet is megjelentet.
Az iskola 2006. október 6-án a felvette Winkler Oszkár építészmérnök nevét. Emléktábláját a bejárati folyosó falán leplezték le. Alkotója Mag Gyula szobrászművész, az iskola volt diákja. Szövege: Architekt / Oskar / Winkler / műépítész / (1909-1970).
(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése