Egy kis „bolondéria”
Ahogyan említettem volt az utolsó cikkemben, a 2002-es év ismét egy új ősbemutatót tartogatott számunkra. Már a „Goldberg variációk” kapcsán is szó esett T. Pataki Laciról, ill. becses nejéről, Editkéről, amint hathatósan segítették csoportunkat a színészi játék csiszolását illetően. Nos, az akkori együttműködés még szorosabbá vált, mivel a leendő új darabunk szerzője éppen T. Pataki László, a címe pedig: „Békák és bolondok” volt. A rendszerváltásról szól (nagyon lesarkítva), és a szerző az eredetileg ugyanilyen című prózai művét dolgozta át színpadra, és a rendezést is ő vállalta.
 |
| P. Kerner Edit, Erdélyi Attila |
A cselekmény szűkebb magyarországi környezetünkben játszódik (Salgótarján, ill. Balassagyarmat – természetesen más neveken), erősen életrajzi ihletésű (T. Pataki László) és megtalálhatók benne az 1989-es fordulat utáni évek sajátos szereplői és embertípusai: a volt és a leendő pártvezérek, a seggnyalók, a köpönyegforgatók, az árral úszók, a média képviselői, stb. Nagy örömünkre P. Kerner Editke is fontos szerepet kapott a darabban (mint vendég), és kiválóan kamatoztatta gazdag színpadi tapasztalatát a szerepében (nem mellékesen akkor már a Madách-díj tulajdonosa volt!!!, ami magyarországi viszonylatban nagyon komoly díj). Ez volt az első alakítása a színházunknál, és büszkén állíthatom, hogy azóta számos más szereppel is kiválóan megbirkózott nálunk, és állandó tagunk lett!
 |
Setény Öcsi, Erdélyi Attila, Balog István, Csák Pista, Csák Éva,
Erdélyi Gábor, P. Kerner Edit, Csák Lídia |
A bemutató eléggé késői időpontra „sikeredett”, már ami a színházi évadot illeti: 2002. június 16-17-én tartottuk a losonci Vigadóban. A közönség jókat szórakozott, és bár a rendszerváltás témája nem éppen vidám dolog (főleg mai szemmel nézve sokszor tragikomédiának tűnik a végeredmény), de az akkoriban még eléggé friss történelmi fordulatok (röpke 11 év távlata) végülis hasonlóképpen zajlottak a határ innenső oldalán is, mint pl. Tarjánban vagy Gyarmaton…
 |
| Anné Mária, Csák Lídia |
Mindjárt a bemutató után „elhúztunk” Komáromba a Jókai napokra, ahol ezúttal az utolsó versenynapon játszottunk. A fogadtatás ezúttal „langyos” volt… a nézőknek tetszettek az alakítások, az előadás is, csak nem nagyon értették a darabot. Hasonlóképpen vélekedett a zsűri is, minden szép volt, jó volt, úgymond profi játék, profi előadás – csak minek?! Az egyik zsűritag meg is jegyezte, hogy nem érti az egészet… Ezen azután szegény T. Pataki Laci úgy felpaprikázódott, hogy otthagyta az illetőnek a rendezői példányát, hogy olvasgassa még egy picit a darabot. Ez ugye nem egy szokványos dolog a rendezőktől… Ezek után nem számítottunk különösebb díjesőre, ami be is következett… végül Csák Pista kapott különdíjat – Csáky Páltól! (sic.). A darabot össz-vissz csak ötször játszottuk, de így is megérte, már csak a szerző-rendező és az ősbemutató miatt is.
 |
| Setény Öcsi, Balog István |
A komolyabb hangvételű darab mellett nem feledkeztünk meg a könnyedebb zsánerről sem, hiszen (talán?) tavasszal a Gyöngyösiekkel való együttműködésünk 10-ik évfordulója alkalmából „összedobtunk” egy zenés estet „Dallamok szárnyán” címmel, amit szintén a Vigadóban mutattunk be a gyöngyösi Játékszínesekkel közösen, a közönségünk nagy megelégedésére. Ősszel azután tovább turnéztunk (még mindig) a „Csókos kabaré”-val a szomszédos járásokban, valamint Magyarországon. Elvégre pénzt is kellett keresni…
 |
Setény Öcsi, Erdélyi Attila, Balog István, Csák Pista, Csák Éva,
Erdélyi Gábor, P. Kerner Edit, |
Ám a 2002-es év nem ért véget ilyen egyszerűen, de erről majd legközelebb.
Aki nem hiszi, járjon utána…
(Szöveg és fotók: Erdélyi Attila; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)
