Hol volt...15

„Új utak keresése”

Engedtessék meg nékem még egy szösszenet erejéig visszatérni az 1999-es évhez.  Ahogy otthon lapozgattam az archív dokumentumokat, újságokat, kezembe került egy gyöngyösi kiadvány, mégpedig a Gyöngyösi Játékszín 45 éves évfordulójáról.

Mivel velük évek óta gyümölcsözően szoros volt az együttműködés – már csak Jankovits bá miatt is –, a kiadványban bőven szó esik Losoncról is, illetve a Játékszín itteni fellépéseiről.  Az „Imádok férjhez menni” közös szereposztásban a jubileum alkalmából júliusban került bemutatásra Gyöngyösön a művházban (ezen kívül még kétszer játszottuk ugyanott, természetesen más időpontokban). A Játékszín évfordulójára készült gálaműsorban is vendégszerepeltünk, mégpedig novemberben, a „Csókos kabaré”-ból előadott zenés blokkal.

Elérkezett a 2000-ik év, mi pedig mindjárt januárban fejest ugrottunk a mélyvízbe. Versenybe szálltunk a XXVII. Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napokon Balassagyarmaton (először a „Szalto mortale”-val voltunk ott még a kilencvenes évek elején, utána a „Biedermann…”-nal is). A Csehov összeállítással szerepeltünk, és ismét komoly vitákat váltottunk ki a zsűriből, de ezúttal nem jártunk különösebb sikerrel. Ezen a fesztiválon fellépett a „Mert Színházi Közösség” is Salgótarjánból, Eugene Ionescu: „Különóra” c. darabjával – az egyik főbb szerepet Patakiné Kerner Editke játszta…

Tavasszal itt volt az ideje egy új darab kiválasztásának… Az eddigi rendezőink nem értek rá, így új „emberke” után kezdtünk kutatni. Meg is találtuk – Énekes István személyében, aki akkor az egri színház koreográfusaként dolgozott (egyébként ő volt az egyik alapítója a Közép-Európa Táncszínháznak a 90-es években). Nos, az első közös találkozónkon leültünk vele egy picit „diskurálni” valami új darabról. Ő Zalán Tibor: „Halvérfesték” c. művét ajánlotta, ami már megnevezésében is riasztóan érdekesnek tűnt. Énekes Pista ismerte Zalán Tibor kortárs költőt és írásait, viszont ezt a művét még sehol sem mutatták be. Ezen kívül a rendezőnknek halvány gőze sem volt rólunk, a munkáinkról, és később beismerte, hogy szintén ódzkodott eleinte a dologtól. Miután megnézett pár felvételt az előadásainkról, megmondta a szereposztást, elolvastuk párszor a darabot és három hónap alatt be is tanultuk.

Erdélyi Gábor, Erdélyi Attila, Erdélyiné A. Gabriella, Csák Pista, Csák Lídia

Ezúttal nem hagyományos színházat játszottunk, egyrészt a mű maga versdráma, másrészt Énekes Pista koreográfusként „telerakta” az előadást mozgásszínházi elemekkel. Az ősbemutató 2000. május 30-31-én zajlott a Vigadóban. Kíváncsian vártuk a losonci közönség reakcióit és véleményét (elég sok a naturalista szöveg a műben) az előadással kapcsolatban, de nem csalódtunk bennük, nagyokat szórakoztak a kissé abszurd helyzeteken, valamint a darab nyelvezetén is.  Nagy megtiszteltetésnek vettük, hogy a szerző – Zalán Tibor – személyesen eljött a bemutatóra. Később bevallotta egy riportban, hogy szintén izzadt kissé az első tíz percben a közönség darabfogadtatásával kapcsolatban, de utána minden aggodalma elillant a nézők reakciója hatására. A premieren ott volt a Duna Televízió is, akiknek Zalán Tibor beismerte elégedettségét előadásunkkal és a rendezéssel kapcsolatban, valamint, hogy ezt a művét eredetileg „fiókba” írta, és nem számított arra, hogy egyáltalán valamikor bemutatásra kerül valahol. Egyébként a darab egy hétköznapi család mindennapi gondjairól szól, melynek három generációja „nyomorog” egy szűk panellakásban, és szép lassan egymás idegeire mennek a „nyúlketrec”-ben, mindez sajátos nyelvezetben tálalva.

Erdélyiné A. Gabriella, Erdélyi Attila, Erdélyi Gábor, Csák Pista, Csák Lídia, Csák Éva

A „Halvérfesték”-kel mérettettünk meg Komáromban a Jókai napokon, nyitóelőadásként. Picit meglepődtek a nézők és a zsűri is, de vastaps lett a jutalmunk. A szerző Komáromba is eljött, riport készült vele a fesztivállapban, és szintén elégedettségének adott hangot a játékunkat illetően. Mindenesetre ismét nagyon komoly vitákat váltott ki a fellépésünk a bírálóbizottságból. Viszont E. Gábor újra megkapta a legjobb férfialakítás díját, és a zsűritől a csoportunk különdíjat kapott az „új színpadi formák kereséséért”. Azt, hogy megtaláltuk-e az új formákat, döntsék el mások, mi kísérletként fogtuk fel a „Halvérfesték”-et, és főleg fesztiválokra szántuk. Már évek óta az volt a nézetünk, hogy igyekeznünk kell új emberekkel dolgozni, új ötleteket használni új stílusban, hogy ne ragadjunk le egy helyen. Ha nem is sikerül mindig minden maradéktalanul, csak akkor fejlődhetünk, ha tanulunk mind a sikerekből, mind pedig a kudarcokból is (ez nagyon fennkölten hangzik…).

Ezután rögtön június végén részt vettünk egy újabb fesztiválon a darabbal, mégpedig Kazincbarcikán a XV. Ifjú Horváth István Nemzetközi Amatőr Színjátszó Fesztiválon, amely hasonlóan a Balassagyarmatihoz, csak minden két évben kerül megrendezésre. Az ottani fellépésünk is a legszélsőségesebb vitákat váltotta ki a zsűriből, de állítólag a színház (és más műalkotás is) akkor jó, ha beszélnek róla (ez egy parafrázis!?)…    Végeredményben szereplőink elégedettek voltak a „Halvérfesték”-kel, a rendezést és a kivitelezést illetően is.  A kitűnő zenei anyagot a darabhoz a rendező hozta, és pl. a disznóvágási jelenet (mert ilyen is volt) kivétel nélkül tetszett mindenhol mindenkinek…
Ennyit a 2000-es évről dióhéjban, a folytatást immár az új évezredből majd legközelebb.

Aki nem hiszi, járjon utána…

(Szöveg és fotók: Erdélyi Attila; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak
A szerk. megjegyzése: sajnos a Halvérfesték című darabról összesen 2 db fotót találtunk, akinek van esetleg több is a szereplők közül - kérnénk szépen!)
frissítés (jan. 30): további fotók érkeztek, mutatom: 

Erdélyiné A. Gabriella, Csák Pista, Csák Lídia

Erdélyiné A. Gabriella, Erdélyi Attila, Erdélyi Gábor, Csák Éva, Csák Pista, Csák Lídia