Vele szemben a bal oldalon, kissé ferdén építve pedig az egykori Tiszti Kaszinó épülete áll, amely legalább is külsőleg szintén majdnem eredeti állapotában maradt meg. Ez az az épület, ahol 1890 és 1894 között ifj. Lehár Ferenc, zeneszerző (1870-1948), a losonci 25. gyalogezred karmestereként kezdte meg a pályafutását.
Lehár húszéves korában, a Monarchia legfiatalabb katonakarmestereként érkezett a városba, s rövid idő alatt nagy népszerűséget szerezett a helyi lakosság körében is. Ezredese, Fries báró, leánya (Vilma) énektanárává nevezte ki. Egyik életrajzában így vall erről: „Az ifjú hölgy igen hamar észrevette, hogy nem értek az énektanításhoz… Fries Vilma ugyan nem tanult meg tőlem énekelni, de már a második órán elénekelt egy dalocskát, amit neki komponáltam. Ó, de sokszor próbáltuk a Vége már! című dalt … mindig találtam kivetni valót az előadásában, ő pedig énekelt, míg be nem rekedt. Némi döbbenettel ébredtem rá, hogy énekmesteri módszerem korántsem az igazi … Így hát megegyeztünk abban, hogy betegnek teteti magát mindaddig, míg elfelejtődik énekmesteri funkcióm.”
Első nyilvános hangversenyét Losoncon 1890. október 11-én tartotta meg. A műsoron 10 szám szerepelt, ebből az ötödik saját szerzeménye volt „Perzsa induló” címmel. A Losonc és Vidéke tudósítója írta erről: „A fiatal zenész a zenekart nagy tűzzel és buzgósággal vezényelte, mi a zenekart is láthatólag magával ragadta…”.
Az ifjú karmester iránti elragadtatás igen gyorsan növekedett. Ezt tükrözi a következő, 1891. február 21-én, a tisztikar a helyi kórház megsegítésére tartott hangversenyről szóló tudósítás is: „A negyedik számot maga Lehár karmester úr foglalta le a maga számára, hogy egy önmaga által összeállított magyar ábrándban ragyogtassa művészi hegedűjét és játéka után alig akart a taps elhallgatni. Hangverseny után a közönség a rendező tiszt urak meghívása folytán ott maradt a Vigadóban s folyt a táncz oly vígan és lelkesen, mint az egy rögtönzött kedélyes mulatságban lenni szokott.”
Hamar megtalálta az utat a helyi műkedvelőkhöz is, akik 1892. február 13-án a vezénylésével mutatták be Franz Mögele „Toggenburg lovag” c. operettjét: „…Lehár Ferenc odaült dirigens székéhez, megsuhintja az ütemvesszőt, s a zenekar játssza nyitányát az operettnek, amelynek zenéjét Mägele Ferencz szerzette … s midőn az utolsó akkord is elhangzott, a teremben tapsvihar táncolt végig s még ez hódolatúl szólt a szereplőknek, a szereplők az ő szereplőjüknek a sugónak, Havlicsek főhadnagy úrnak s Lehár Ferencz karmester úrnak, ki fáradságot nem ismerő buzgalommal emelte oly magas művészi tökélyre az éneket s adta a finom zenét…”.
Több szempontból is jelentős volt az 1893. április 8-án megtartott hangverseny, melynek legnagyobb sikerét a város egy másik zenei nagyságának, Serly Lajos zeneszerző „Palócz raphsódiája” aratta, melyet a telt házas közönség „tomboló tetszésviharral” fogadott: „…a családjával jelen lévő szerző udvariasan meghajtotta magát a közönség felé, a zenekar pedig megújrázta a „Palócz raphsódiát”. A hangversenyen ugyancsak szereplő Lehár egy „szárnykürtre” írt keringőt, az „Egész világnak kikiáltanám” c. dalt játszotta.
A losonci sikersorozat hatalmas népszerűsége mellett a villám erejével hatott a Losoncz és Vidéke 1894. február 18-án közölt pár soros tudósítása: „Házi ezredünk tisztikara a tiszti úgy mint polgári körökben általánosan kedvelt ifj. Lehár Ferencz karmester leköszönése következtében megüresedett karmesteri állásra f. hó. 10-én délben Bartolomae N. végzett komponistát választotta meg, ki állását április hó 1-én foglalja el.”
A miértekről és következményekről azonban csak legközelebb szólok.
(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése