Hol volt… 14

Tízévesek lettünk

Úgy látszik, nemcsak az életben telik az idő gyorsan, hanem ebben a színházunkról szóló sorozatunkban is. A múlt részt a Csehov hazai bemutatójával zártam, amely 1998 decemberében az ünnepek „közé” esett, és ez bizony nem volt egy optimális időpont, de a közönségünk eljött, és amolyan „karácsony utáni” kiruccanásként jól szórakozott. Elérkezett az 1999-es esztendő, amely a színház (színkör) számára fennállásának 10-ik évfordulóját jelentette. Sok ez, vagy kevés?!  Erről most nem szeretnék egetverő vitát indítani, elég sok cikk megjelent rólunk akkoriban, mind a helyi mind az országos sajtóban… pl. Új Szó, Szabad Újság, Sme (!).

Erdélyi Gábor, Balázs Ildikó, Setény Öcsi, Erdélyi Gabriella, Erdélyi Attila

A jubileumi műsort végül már év elejétől elkezdtük „gyűrni”, címe „Csókos kabaré” lett és Jankovits Jenő bá rendezte. Maga az előadás négy Karinthy jelenetet takart – melyekhez a Csókos asszony c. operett ismert dalai nyújtották a körítést. A bemutató 1999 májusában zajlott a Vigadó báltermében, ahol is természetesen élőben énekeltük az operett slágereket, ifj. Lados Iván zenei átdolgozása alapján, és eme dallamok igencsak tetszettek a losonci közönségnek. Jubileumunk alkalmából jelentősebb pénzbeli támogatásban is részesültünk, mégpedig a kulturális minisztérium magyar nemzetiségi osztálya jóvoltából. Losonc város önkormányzata emlékplakettet ajándékozott csoportunknak. Számunkra azonban a legnagyobb meglepetést Juraj Dobrocký mérnök okozta, aki az akkori főtámogatónk (Avant Kft.) igazgatójaként egy kulcsot adott át nekünk, amely a Vigadó melletti Sárkány kúria egyik irodáját nyitotta. Rendelkezésünkre bocsátotta a termet – meghatározatlan időre, mégpedig bérmentesen! Nem volt ez semmi akkoriban…

Tóth Pista, Csák Lídia

A „Csókos kabaré” igencsak sikeres pályafutást ért meg. Rengeteg helyen játszottuk, hol az egész műsort, hol pedig részleteiben, attól függően, hogy éppen mit kértek a szervezők a bálokon vagy a falunapokon.  Nem tudom a darab hány előadást élt meg, erről nem készült külön statisztika, de minimum ötvenet biztosan.

Odafent Balog István, lent Erdélyi Attila és Gabriella

Az 1999-es év azonban nemcsak a jubileumról szólt. Csoportunk tagjai részt vettek az azévi Miss Novohrad szervezésében, amely a helyi feltételekhez képest szokatlanul nagyszabású akció volt. A szépségverseny a losonci sportcsarnokban zajlott, Vlado Sadílek konferált, a műsorban fellépett pl. Jožo Pročko is, akinek akkoriban nagyon „ment a szekere”. A győztes hölgy azután továbbjutott a magyarországiakkal közös Nógrád – Novohrad szépségversenyre.

Erdélyi Gabriella és Attila

Júniusban ismét elmentünk a Jókai napokra Komáromba. Nyilvánvaló, hogy az addigi zenés darabjaink helyenkénti komáromi közönségsikerei ellenére, ezúttal nem vihettük el a jubileumi műsort az ottani versenyre, így a Csehov feldolgozás mellett voksoltunk a megmérettetésben. Természetesen előadásunkat nagy várakozás előzte meg – már csak Vlado rendezése miatt is –, az elvárásokat szerintem sikerült teljesítenünk. A közönség jókat szórakozott, a zsűri pedig nagyokat vitázott a darabról, végül a dolognak pozitív kicsengése lett. Megkaptuk a felnőtt színjátszók nívódíját, valamint E. Gábor a legjobb férfialakítás díjában részesült.  Mindenesetre nem mellékes, hogy a komáromi VMK folyosóján egy video-kivetítőn a hét hátralevő részében naponta pár órán keresztül a Csehov előadásunk komáromi felvétele ment…

Setény Lajos (Öcsi) és Balázs Ildikó

Szintén ezt a darabunkat javasolták az azévi „Scénická žatva“ Túrócszentmártoni seregszemléjére is. El is mentünk – immár harmadszor –, és ismét nem vallottunk szégyent, habár természetesen nem nyertünk. Érdekességként meg kell említenem, hogy meghívtak minket a Csemadok megalakulásának 50-ik évfordulója ünnepi műsorára, amely a pozsonyi rádió épületének („fordított piramis”) koncerttermében került megrendezésre. A Csehov darabból a „Kaméleon”-t adtuk elő… Igencsak muris volt, ahogyan a folyosón a fellépésre várakozva mocskos pufajkákban „usankával” a fejünkön szobroztunk, miközben mindenki körülöttünk minimum szmokingban, vagy frakkban volt…    

Setény Lajos (Öcsi) és Balázs Ildikó

Végezetül nem hagynám ki az 1999 évi Salgótarjáni turnénkat sem: az ottani valamikori acélgyári Kohász Művelődési Központban (ma már sajnos nem működik) október-november időszakában három alkalommal is felléptünk. A nagyon szimpatikus, páholyos nézőtérrel ellátott színpadon előadott  „Csókos kabaré”, a „Doktor úr”, valamint „A kutya, az angyal és a többiek” c. fellépéseinknek  tapsolhatott az ottani közönség…

Tóth István, Balog István, Erdélyi Gábor, Erdélyi Gabriella és Attila, Csák Pista, Balázs Ildikó, Setény Öcsi

Nos, kedves olvasók, láthatják, hogy az 1999-es esztendő igencsak eseménydúsra sikeredett a Kármán József Színház életében, de az elkövetkező 2000-ik év is új kihívásokat tartogatott számunkra. Viszont erről majd talán legközelebb írok valamicskét.

Aki nem hiszi, járjon utána…
(Szöveg és fotók: Erdélyi Attila; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)