Ahogy azt ígértem, ma megmutatom az első műsorfüzetet is, amelyet a losonci Csemadok szekrényében őrizgetnek 1952-ből, előtte azonban kimegyünk a mezőkre…
62 évvel ezelőtt, csaknem napra pontosan, vagyis 1952. július 18-án ez a cikk jelent meg az Új Szó-ban:
Kiderül belőle, hogy
- 1952-ben is „perzselő, szinte fullasztó meleg” volt nyáron,
- hétfőn megkezdődött az aratás, akarom mondani a békearatás (hogy az micsoda?)
- a csemadokosok a szövetkezeti dolgozókat „felkeresik munkájuk közben, hogy testet és lelket frissítő színes számokkal elszórakoztassák és egyben neveljék is őket”
- ezek után a kultúrbrigád munkabrigáddá alakul és lelkesen betakarítják a termést.
A cikk szerint ugyanabban a helyiségben csoportokban tárgyalják meg a műsort, külön a tánckar, külön a szólóénekesek, megvitatják az aratási műsort és a taggyűlés műsorát is, KÖZBEN egy csoport színi próbát tart. Itt tanulják Molieré „Úrhatnám polgár” című vígjátékát. – Mit mondjak, biztos jó lehetett abban a zűrzavarban próbálni…
A műsorfüzet címlapja |
A Csemadok krónika szerint abban az időben ez történt:
„A Csemadok az új helyiségben fejlődésnek indult. A színpad, ha szűkösen is, lehetőséget nyújtott a tánccsoport tevékenységének fejlesztésére. Nagy Erzsébet tanítónő, a csoport vezetője megszerzi a csoport szakmai vezetőjének Sáray Saroltát és Kovács Józsefnét, akik sokat tevékenykedtek a csoport eredményes munkája érdekében. A tánccsoport sikeresen szerepelt már az előző években is a Csemadok helyi rendezvényein, valamint Füleken, Ragyolcon, Vilkén is fellépett."
rengeteg szereplő, rengeteg közreműködő és segítő |
"A tánccsoport tagjai részt vettek az aratási brigádokon, ahol kultúrműsorokat adtak a falvakon, a községházán, a kultúrházban, leggyakrabban a földeken az aratási és csépélési munkásoknak, hogy ezzel is serkentsék a mezőgazdasági dolgozókat az eredményesebb munkára.
Az ötvenes évek elején megalakult a kultúrbrigád is, mely Ocsovay Imre vezetése alatt állandóvá vált, s különösen nyáron, a mezőgazdasági csúcsmunkák idején fejtett ki kultúrtevékenységet a munkahelyeken.”
Egy kis életrajz, egy kis darabismertető |
És most jönnek a fontos nevek:
„1952-ben Ocsovay Imre igazgató-tanító lett a helyi szervezet új elnöke. Ekkor kapcsolódott be a vezetőség munkájába Sólyom László is, akit a közgyűlés titkárnak választott. Vágó Pál mellé Dedák Sándor kultúrtárs került, aki mint kultúrfelelős a vezetőség tagja is lett. Dedák Sándor eddig is tagja volt a színjátszó csoportnak, s eztután rendezői munkakörben is tevékenykedett. A pénztári teendőket továbbra is Blaskovics László látta el.”
Ez a legjobb! Hol az értelmiség? |
És akkor kanyarodjunk vissza a színjátszókhoz:
„A színjátszó csoport Vágó Pál rendezésében Az úrhatnám polgár című három felvonásos komédiát mutatta be. Ebben a darabban mutatkozott be Szép István a csoport egyik lelkes tagja a főszerep eljátszásával. Sikerrel szerepeltek még Riasz Gyula, Mazár-Koncsek Márta, Dedák Sándor, Csaszlovszky János és felesége, Tóth Dezső, Kerekes Ida.”
*A bajuszos úriember id. Csák István (3-ik balról) - tudtam meg az unokájától |
Amint a képekről is látszik, megadták a módját, a jelmezek is korhűnek látszanak, parókákkal, kalapokkal, sok-sok kellékkel.
Jedlicska Mária, Miskei Zoltán a darabban Énekesnő és Énekes |
A műsorfüzetből kiderül, hogy nem csak a táncosok léptek fel, hanem volt ún. gyermek balett is, ha jól számoltam 10 fővel, és a neveket elnézve a közreműködők gyermekeivel. A felnőtt táncosok is Balett-ként voltak feltüntetve (még névrokonom is akadt), ráadásul élő zenét is szolgáltattak a „zenekedvelők” Sárai Imre vezetésével.
* Csák Etus és Csaszlovszki János |
Csak érdekességként említem, hogy a darabban játszott az a Csák Etelka és a férje is, akit már sokszor említettünk a színháztörténeti cikkeinkben, hiszen 1989-től is gyakran színpadra lépett. Fia, Csák Pista, sőt menye és unokái is színjátszókká váltak a későbbiekben. Gondolom Etus 1952-ben még nem is álmodott arról, hogy színházi dinasztiát nevel a családjából…
sajnos nem tudom ki kicsoda, de még a zenekar is látszik |
Ennyi fért mai visszatekintésünkbe, legközelebb egy nagyon komoly darabról esik majd szó, a címe Aranycsillag, azt is 1952-ben mutatták be, és a fotókat elnézve, háááát…. Szóval jövő szombaton majd elmondom.
(Szöveg: T. Éva, idézet a fenti Új Szó cikkből és a Csemadok krónikából; a színessel jelölt szavak hivatkozásokat jelölnek, a cikkek és képek kattintással nagyobb méretben nyílnak)
*frissítés: júl. 12-én 19:45
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése