1997 nyarán ismét „agyaltunk” egy picit valami új darabon, de semmi komolyabb eredményre nem jutottunk. Ami Losoncot illeti, szeptemberben a város „nagy dolgoknak volt tanúja”, ugyanis megalakulásának 750-ik évfordulóját ünnepelte, ami kb. egyhetes banzájban nyilvánult meg városszerte. Rengeteg szervező, kosztümös felvonulás, koncertek, utcaszínház, show műsor Martin Nikodým vezetésével stb.
Természetesen mi sem maradhattunk ki a buliból, és az ünnepségsorozat valamelyik napján korhű kosztümökben „páváskodtunk” a Kubínyi téren, ahol fényképriport is készült az akcióról – méghozzá a „Slovenská republika„!!! (sic.) című lap „Víkend” magazinjában.
 |
| E. Gábor éppen a "felső hatalmaknak" telefonál, hogy intézzenek jó időt... |
Este azután – természetesen – Vlado Sadílek (a „Mágus”) rendezésében egy monumentális interaktív előadás zajlott a Búza téren, ahol szintén kosztümös formában a rengeteg szereplő bemutatta Losonc történetét, igyekezve betartani a kronológiai hűséget. Páran a fénytechnikát vállaltuk, de pl. Balog Pista bencés kosztümben a „magasba emelkedve” valami pergamenből olvasva ecsetelte a város egyik idősíkjának sztoriját (talán érthető ez a mondat!?)…
 |
| Attila király! :-) |
Szó mi szó, Vlado a későbbiekben előállt az ötletével, mégpedig Christopher Marlowe: „Doktor Faustus” című művének a betanulásával. Egyelőre mi is ráálltunk és megszellőztettük a dolgot a sajtóban is. Vlado már kb. egy éve agyalt a szövegkönyvön… 1998 elején megkezdtük a díszlet realizálását, de azután a dolog „fagyasztva lett”. Egyrészt Vlado a Vajdaságban vállalt el egy hosszabb munkát, másrészt pedig jelentős pénzhiányban „szenvedtünk”. A Csemadok épületének bérletét és rezsiköltségét már nem tudtuk fedezni a fellépésekből (több mint 120 000 korona), így 1998 folyamán ki kellett onnan költöznünk… Szerencsére az AVANT cég (a Vigadó tulajdonosa) patronálásának hála, nem álltunk le teljesen, de az új darabról le kellett mondanunk.
 |
| Klára Volentová |
Emiatt Komáromba a Jókai napokra ismét egy már „kész” darabbal, mégpedig a „Doktor úr”-ral mentünk. Abban az évben igencsak foghíjas volt a nézőtér, amit meg is írtak a fesztiválújságban és más sajtóban is. Ezúttal sem vallottunk szégyent – legalábbis a közönségnél – de a zsűrinek más volt a véleménye. Hiába, úgy látszik szegény Jankovits Jenő bá rendezéseit nem csípték… Na mindegy, Setény Öcsi végül mégis a legígéretesebb tehetség díját vehette át Puzsér szerepének megformálásáért.
Azt hiszem, itt lenne ideje ez után a vargabetű után rátérni a címbeli témára…
 |
| Csák Pista |
Vlado még az egyik előző évi riportjában – a „Doktor Faustus” kapcsán – megjegyezte, hogy még egy évre van szüksége (-ünk) a betanulásához, de 1998 kora őszére nem lett kész, sőt sürgősen ki kellett találnunk valamit, mert ismét meghívást kaptunk egy nemzetközi fesztiválra, mégpedig Dániába!
A „Mágus” egy újabb ősbemutatóra ösztökélt bennünket, mégpedig „A kutya, az angyal és a többiek" címmel, A. P. Csehov: „A dohányzás ártalmasságáról”, a „Hattyúdal”, valamint a „Kaméleon” c. művei „összevonásával”. Az első mű egy professzor előadása (monológja) a dohányzás káros hatásáról, de végül valahogy mindig a feleségére tereli a szót (aki úgy látszik ártalmasabb számára, mint a dohányzás).
 |
| Erdélyi Gábor, Tóth Pista, Erdélyi Attila |
A „Hattyúdal” egy idős színész vallomása – az előző napi esti előadás utáni buli másnap reggelén, másnaposan, mámorosan agonizál, emlékezik vissza a régi szép időkre, szerepekre – két alkoholista színháztechnikus társaságában, és már a végét járja… A „Kaméleon” az emberek „alkalmazkodásáról" szól, amikor a tömeg – a vizsgálótiszttel egyetemben – aszerint „forgatja a köpönyegét”, hogy a kutya (amelyik megharapta az egyik polgárt), kinek a tulajdona: szegény, vagy tehetős városlakó tulajdona, esetleg valami tábornoké… Vlado ezúttal minimalizálta a díszletet és a színpadképet, ami sokaknak meglepetés volt, egyébként sem futotta volna már másra, sem pénzből sem az időből.
 |
| Csák Pista, Erdélyi Attila, Erdélyi Gábor, Setény Öcsi |
Nos ezzel az előadással mentünk Dániába, ahol a Vejen városa mellett működő ASKOV HIGHSCOOL – (ASKOV színházművészeti középiskola)-ban került megrendezésre az EUROCAB Theatre Festival első évfolyama 1998. december 14-től 18-ig. Itt kell megjegyeznem, hogy az iskola működése nemzetközi alapokon nyugszik, a fenntartásuk költségeit európai projektek pénzeiből fedezik, a diákok Európa különböző országainak szülöttei, és a fesztivál bemutató jellegű, ahol az év közben betanult darabokat adják elő, úgymond mint vizsgaelőadásokat. Nos, ide „férkőztünk be” mi, és itt tartottuk az ősbemutatót, immár Kármán József Színház néven – ezt többek között Vlado javasolta. A nézők (a diákok meg a tanárok) végig figyelmesen követték a játékunkat, és annak ellenére, hogy senki nem értett magyarul, többször nyíltan megtapsoltak, vagy hangosan kuncogtak a történteken.
 |
| Setény Öcsi, Csák Pista, Erdélyi Attila, Erdélyi Gábor |
Jól lezajlott az egész fesztivál, csak az utazás volt ismét kissé kimerítő. Ezúttal két Mercedes mikrobusszal mentünk, és szegény Tóth Pista magával „cipelte” a chiwawáját is, mivel Vlado ragaszkodott az élő kutyához. Végül a darabban egy piros (!) plüsskutyával játszottuk el a Kaméleont Dániában is, meg az itthoni bemutatót is a Vigadóban 1998.december 28-29-én. Hozzá kell még tennem, hogy a dánok hozzáállása egészen más volt, mint a törököké Denizliben. Tudvalevőleg Dánia hűvösebb hely, mint Törökország, és így zajlott a szervezés is. Minden profi volt, nem gond, csak miután megkaptuk az instrukciókat és fesztiválprogramot, „utunkra engedtek”, nem volt külön kísérőnk, azaz csinálhattunk bármit a szabadidőnkben. Ekkor ruccantunk ki pár órára Koppenhágába is, ami drága mulatságnak bizonyult, de végül megérte…
 |
| Csák Pista, Tóth Pista, Erdélyi Gábor, Setény Öcsi, Erdélyi Attila, Klára Volentová |
Csak szegény T. Pista nem jöhetett velünk, mert vigyáznia kellett Sandira (a chiwawa)…
Végeredményben szuper volt ez a kirándulás is a dániai fesztiválra, mert újabb élményekkel és tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak. Ez a Csehov „kompozíció” lett bemutatva a következő Jókai napokon, de erről bővebben majd az 1999-es sztoriban írok.
Aki nem hiszi, járjon utána…
(Szöveg és fotók: Erdélyi Attila; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése