Amint azt minden muzsikakedvelő losonci és környékbeli sokadmagával megtapasztalhatta, a losonci zsinagógában Varnus Xavér mellett fiatal zenészek is bemutatkoztak. Közöttük a Perséről származó Fazekas Bence, aki a Schindler listája filmzenéjét adta elő hegedűn, Varnus Xavér orgonamuzsikájával kísérve...
Természetesen szerettem volna többet megtudni erről a tehetséges fiatalemberről, így kapcsolatba léptem vele a közösségi oldalon. Gyakorlatilag ott született ez az interjú is, a mai kor fiataljai messengeren pötyögtetve is képesek nyilatkozni. :-)
Tehát én laikusként kérdezgettem, ő meg profi mód válaszolt. Ez lett belőle:
 |
| Fazekas Bence a losonci zsinagógában (Fotó: Benedek Viktória) |
Csapjunk bele a közepébe: milyen érzésekkel fogadtad a felkérést, hogy Varnus Xavérral muzsikálj a losonci zsinagógában október 6-án? Gondolom az embernek, ha másért nem, legalább amiatt összerándul a gyomra, mert ott lesz több száz ember, akik közül elég sokan ismerik is… meg a család…
Természetesen örültem a felkérésnek, hiszen mindig örömmel tölt el hasonló neves művészekkel egy színpadon állni. Losoncon fellépni az gyakorlatilag hazai közönségnek számít, ahol sosem könnyű az elvárásoknak megfelelni. Mivelhogy elég sok más kötelességem is van, nem volt túl sok időm izgulni a koncert előtt, leszámítva persze a fellépés előtti perceket. Minden koncert előtt a várakozás a legrosszabb, mihelyt belépünk a zene világába, már megszűnik a külvilág. Az hogy hány ember van a közönség soraiban nem igazán lényeges, hiszen ha csak 15 ember is van, az a 15 ember is ugyanúgy megérdemli és elvárja a maximális teljesítményt mintha hatezren lennének. Persze mindig nagyon kellemes azoknak az embereknek örömet okozni, akik kiskoromtól fogva támogatnak, buzdítanak és kitartanak mellettem.
Úgy sikerült a fellépésed, ahogy remélted? Szoktál koncert után elégedetlenkedni? Azért az már dicséretnek fogható fel, ha V.X. kijelenti, hogy ha hegedülne, akkor így szeretne tudni ő is?
A fellépésem nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna, de ennek külső tényezője volt. Mégpedig, hogy a hegedűm egyik húrja meglazult játék közben. Ez után elég nehéz volt az intonációt kordában tartani, de szerencsére megbirkóztam vele úgy ahogy. Nagy örömmel töltött el a közönség reakciója, ennek ellenére dühös voltam magamra, hiszen azért ennek nem kellett volna megtörténnie és akkor egy még szebb élményben lehetett volna részük a jelenlevőknek. Varnus Xavér kijelentése őszintén meglepett, ugyanis ő egy olyan előadó, aki karrierje alatt számos kiváló hegedűssel fellépett és nyilvánvalón van összehasonlítási alapja. Érdekességképpen ő maga mondta, hogy a Schindler listáját nemrég egy magyar hegedűművész kölcsönkapott Stradivari-hegedűn játszotta fel vele legújabb lemezére. Szóval egy ilyen hangszer is még sokat dobna a produkción.
 |
| Fazekas Bence és a többiek :-) (Fotó: Galcsík Károly) |
Nézzük a kezdeteket is: gondolom gyermekkorodban a szokásos utat jártad be, azaz zeneiskolába jártál. Hová, kihez? - amennyiben ez jelentős nyomot hagyott benned.
Mikor lett világos számodra, hogy ezt az utat választod, azaz konzervatóriumban tanulsz tovább? Miért éppen hegedű?
A hegedűvel a füleki zeneiskolában kerültem kapcsolatba ahol a pár éve elhunyt Hilda Jurečeková volt a tanárom és szerettette meg velem a zenét. Igaz, akkoriban nem igazán sokat gyakoroltam és nem volt különösebben célom a zenével foglalkozni. Ez akkor változott meg, amikor kilencedikes koromban nyitott napok voltak a kassai konzervatóriumban, ahol a későbbi tanárom Štefan Demeter azt mondta, hogy szívesen vállalja továbbtanításomat amennyiben megcsinálom a felvételi vizsgát. Miután ez sikerült, a konzervatórium növendéke lettem 6 évre (2015-ben abszolváltam). Ez alatt az idő alatt rengeteg jelentős esemény zajlott le az életemben, sok kiemelkedő művésszel léptem kapcsolatba, gyakorlatilag fokozatosan beleestem egy aktív zenei életbe. Nehéz lenne neveket kiemelni kik voltak rám a legnagyobb hatással, de ha egy párat mégis kellene, akkor mindenképp megemlítenem Milan Červenákot, aki a kamara-zenetanárom volt, Peter Michalikot a kassai színház koncertmesterét, ifj. Lakatos György hegedűművészt, ifj. Balázs János Liszt-díjas zongoraművészt és természetesen a jelenlegi hegedűtanáromat Alexander Jablokov orosz származású hegedűművészt. Na és hogy miért a hegedű? Azt már visszamenőleg nehéz megválaszolni, sőt magam sem tudom igazán. De azt hiszem, így kellett lennie.
Szolgált valami különlegességgel a suli? A facebookról látom, hogy a kassai Állami Színházban is tevékenykedsz. Mit ad ez: rutint, tapasztalatokat, önbizalmat?
A konzervatórium igen lényeges volt a zenével való kapcsolatom alakulásában. A korábban említett neveken kívül számos más művésszel találkoztam ezalatt az idő alatt, akik mind a zene szeretetére es a felé való alázatra neveltek. Az első zenekari tapasztalatom még 2012-be nyúlik vissza, amikor a Kodály Zoltán ifjúsági világzenekar tagja lehettem. Itt ismerkedhettem meg Vásáry Tamás világhírű zongoraművésszel és karmesterrel, aki felkeltette bennem az efféle jellegű zene iránti kötődést. Később a kassai Állami Filharmónia tagja lettem, amit egy évre rá akkori tanárom - mostanra kollégám - buzdítására az Állami Színházra cseréltem le egy sikeres próbajáték után. Itt játszok a mai napig, igaz egy év kihagyással. Az itt eltöltött idő természetesen főleg a kezdetekkor rengeteg rutint és tapasztalatot adott, nem beszélve arról a több ezer oldalnyi zeneműről, amit új tagként meg kellett tanulnom. Ennek ellenére a színház nagyon közel áll hozzám és szeretem az efféle fellépéseket.
 |
| Bence archívumából |
Úgy tudom, továbbtanulsz. Hol, kinél? Mivel gazdagít ez a majdani papíron kívül?
Mint korábban említettem, jelenleg Alexander Jablokov a hegedűtanárom a pozsonyi zeneművészeti főiskolán, ahol jelenleg harmadik évemet töltöm. Az itteni tanulmányok természetesen a hegedűtechnika tökéletesítésén kívül az előadói személyiség megtalálására és fejlesztésére irányulnak. A majdani papíron kívül jelentősen bővítjük a repertoárunkat és megismerkedünk a kor zeneszerzőinek interpretálásával ugyanúgy, mint a régebbi korszakok korhű előadásmódjával is. Ez manapság igen fontos, ha meg akarunk felelni az egyre csak igényesebb elvárásoknak.
Napi hány órát gyakorolsz? Minden nap? Nem érzed úgy, hogy közben elszaladnak melletted a dolgok? Jut időd másra is a zenén, sulin, gyakorláson kívül?
A gyakorlás nélkülözhetetlen része az előadó életének. Az hogy mennyit gyakorlok nagyon változó a sok utazás és fellépések fényében. Van, amikor épp egy út miatt nincs időm gyakorolni, szóval máskor kell a lemaradást behozni. Én azonban azt a napi 3 órát tartom számomra ideálisnak. Persze ha szorít az idő vagy egy koncert, könnyen lehet ebből akár 7 vagy 8 is. Sok előadót ismerek, akik szinte csak a gyakorlással foglalkoznak, én nem szeretném, ha ebből állna az életem. Mindig szakítok időt a kikapcsolódásra, a pihenésre, a családomra, emellett sokat olvasok is.
Közben koncertezel is, ezek miféle koncertek, kikkel, merre, milyen a visszhangjuk?
Mostanában a fellépéseim nagy részét a színház tölti ki. Ennek ellenére aktívan játszom elsősorban kamarazenét, jelenleg fiatal kortárs zeneszerzők műveinek első előadására készülök, amik egy kortárs zenei fesztivál keretében lesznek előadva. Ezen kívül gyakran vendégeskedem kamarazenekarok tagjaként is, gyakran okoz gondot azonban a dátumok keresztezése. Egy zenekari koncert visszhangja nem annyira jelentős az én szempontomból ugyanis olyankor csak egy alkotóeleme vagyok egy nagyobb testnek, a szóló vagy kamarafellépések visszhangjai viszont eddig elég pozitívak. Egy pár hete például igen kiemelkedő sikerű koncertet adtunk a vonósnégyesünkkel az Oravai várban.
 |
| Bence archívumából |
Milyen szerzők, zene tartoznak a kedvenceid közé?
Nem igazán tudnék talán kedvenc zenét vagy zeneszerzőt mondani. Ami azonban mindenképp a legközelebb áll hozzám az a késői 19. és a korai 20-dik század zenéje, ami nagyon dramatikus, romantikus és egyben realista tükörképet tár elénk az akkori korról. Előadóként mindenképp izgalmas Bach zenéje, hiszen hegedűn egy egészen egyedi problematikával kell megbirkóznunk. Mind hegedűs nem hagyhatom ki Beethoven, Paganini, Csajkovszkij vagy Sosztakovics műveit sem, ezek interpretálása mindig új és egyedi élménnyel szolgál. Megemlíteném még Rachmaninov műveit, amik nagyon közel állnak hozzám. Általánosságban véve azonban klasszikus zenén kívül kimondottan szeretem a cigányzenét, ami rendkívül egyedi élményt nyújt a hallgatónak, valamint a jazzt.
Hogy képzeled el a jövődet? Hol látod magad 10 év múlva?
A jövőmet nem könnyű elképzelni, azonban fontos számomra, hogy azt csináljam, amit szeretek. A sors mindig új lehetőségeket kínál, amikkel megpróbálok élni, amikor csak lehet. Ezáltal már sok minden eddig is jobban és másként alakult, mint ahogy én azt elképzeltem. Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, azonban mindenképp örülni fogok, ha az amit csinálok másokat is örömmel tölt majd el legalább egy pár perc erejéig.
Bence, ezúton is köszönöm, hogy időt szántál ránk, a blog olvasóira és hazai rajongóidra. Kívánok további sok sikert, és remélem hamarosan ismét Losoncon köszönthetünk a hegedűddel együtt valamilyen koncert apropójából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése