A város egykori képviselő testülete részben lakossági és katonai igénynek tett eleget azzal, hogy kialakította a város történelmi központját a kaszárnyákkal, a városligettel összekötő, ill. a losonci fürdőbe vezető utcával.
Kialakítását terjedelmes társadalmi vita és hosszas előkészület előzte meg. A térről vezető eredeti szakasza „Szoroska“ megnevezéssel egykor a mai óvoda közelében dolgozó Kis-karsa (ma dr. Vodu) utcai malomhoz vezetett. Az akkor korántsem rendezett utca az ehhez vezető malomárok mellett haladt. Ezeket is felszámolva az új utcát 1874-ben nyitották meg, a kövezését 1900-ban fejezték be. Egyenes folytatása a mai B. Nemcová (egykori Farkas Károly) utca.
Az utca legrégebbi és legismertebb épülete a már említett malom mellett a Sörház volt. Az 1920-as években az utcában volt a Phőnix Szabadkőműves Páholy épülete is. A 1960-as években a városházával szembeni épületben volt a zsidó imaház. A szomszédságában lévő épületekben van a Beszédhibás Gyermekek Alapiskolája és Tanácsadó Szolgálata valamint a Pedagógiai Pszichológiai Tanácsadói Szolgálat.
Az utca vonalvezetését a mai új kórházépület építésekor teljesen értelmetlenül megszakították és lezárták. Az M. R. Štefánik lakótelep építése előtt, az 1970-es évek elején az utca rendőrség és kórház közötti részének jobb oldali lakóházait lebontották. Ennek áldozata lett többek között az ún. Steinhübel vendéglő (kerthelyiséggel, kuglizóval) valamint a mai névadó Dr. Herz lakóháza is.
Az utca a Vajansky utcáról, a Vigadó épületével szemben nyílik, az előző sétáinkban már említést nyert Városháza épülete mellett. Egy rendezvény erejéig maradjunk még az épületben…
Az épület dísztermében számos neves személyiséggel találkozhattak a város lakói. Közülük talán a legemlékezetesebbre 1927 tavaszán került sor, amikor Móricz Zsigmond és felesége járt itt. A találkozó fő szervezője a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége, azaz „A Makk" volt, amely egy hét estből álló, Nyugat- és Közép-Szlovákiát érintő turnéra hívta meg a művészcsaládot (az Érsekújvár – Komárom – Pozsony – Léva – Losonc – Rimaszombat – Rozsnyó útvonalon). A losonci magyar akadémikusok április 9-én tartották meg alakuló közgyűlésüket Somos Elemér joghallgató, szövetségi főtitkár, jelenlétében, aki a szövetség nevében kísérte végig a művészpárt és ünnepi beszédével kapcsolódott be annak műsorába.
„A Móricz-Simonyi est szimpatikus bemutatkozása lesz a fiatal egyesületnek, amely már a jóiramú kezdésért is megérdemli Losonc és környéke magyar társadalmának legmesszebbmenő támogatását…” – olvashatjuk Móricz Zsigmond és Simonyi Mária losonci látogatásának előzetesét a Losonci Hírlap 1927. március 13-i számában. A találkozóról a címlapon közölt írásában számolt be a lap: „Ilyen hatalmas tömeget már rég nem látott a városháza díszterme. Ilyen áhítatosan figyelő közönséget is régen nem láthatott maga előtt az író.”
Az előadás előtt Scherer Lajos tanár üdvözölte az írót és feleségét, Simonyi Mária művésznőt. A szervezők a közönség hálája kifejezéseként egy művészi kivitelű ezüstkoszorút nyújtottak át az írónak, aki azt meghatottan vette. Feleségének a losonci magyar nők virágcsokorral kedveskedtek. Ezután az író kapott szót „Móricz Zsigmond kiteregette előttünk a lelkét s mi elolthatatlan szomjúsággal és gyönyörűséggel ittuk be minden szavát. Európa irodalmi életéből vett képek illusztrálásával adott áttekintést mai irodalmi életünk forrongó eszméiről”. Az első rész zárásaként Simonyi Mária Móricz egyik balladáját, a Bánhidy Máriát szavalta el. Szünet után az író kérdésekre válaszolva mutatta be az életet, bepillantást engedve abba is, hogy születnek meg írásai, művei. Nem mellőzve a humort, mellyel ismételten sikert aratott. Simonyi Mária Ámor és Psyché című Móricz mesejátékból szavalta el Psyché monológját, majd Móricz Mint mezőnek virágai c., egy versre átültetett kis egyfelvonásosát. Zárásul maga az író olvasta fel egyik legújabb novelláját a Két nemes állatot, amelyben humorral vont párhuzamot a magyar ember és annak egyik legmeghittebb barátja: a ló között.
Az előadás után az est a Kalmár vendéglőben folytatódott, ahol szintén nagy számban gyűltek össze a művészpár helyi tisztelői. Itt vetődött fel egy új Móricz-est megrendezésének a gondolata, amely meg is valósult. Így történt meg, hogy Móricz öt nap múlva újból Losoncon járt. Az előadást az YMCA-ban rendezték meg, és nem igényelt különösebb hírverést. Az YMCA épületének három egymásba nyíló helyisége is szűknek bizonyult ez alkalommal. Az estély legnagyobb érdeklődéssel várt része az Ady visszaemlékezések voltak. Móricz nagy áhítattal és szeretettel mutatta be Ady életét kettősségét, életének elaprózottságát és zsenialitását. Az új irodalmi irányok c. értekezésében az epika hanyatlásának és a líra virágzásának belső okaira mutatott rá. Zárásul A szegény ember életrajza c. novelláját olvasta fel, amelyben a nincstelen ember életösztönös filozófiáját örökítette meg a tőle megszokott humorral átszőve. Simonyi Mária Ady verseket és a modern költők néhány versét mondta el.
Visszatérve a Városházához, az épület Herz utcai szárnya mellett alakították ki a Tűzoltó Egyesület őrszobáját és szertárait, melyek mind a mai napig ezt a szerepüket töltik be.
(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése