Egy szösszenet erejéig még visszatérnék az általunk szervezett Vigadóbeli programokhoz. A bálterem természetesen rengeteg reprezentatív akciónak adott otthont, s nem volt ez másként az 1994-es év szilveszteri báljánál sem. Mint rendes színházasok, benne voltunk egy jó kis muriban, így „összelöktünk” egy rövid báli műsorbetétet, ami abból állt, hogy a színkörünk „hét szerény sráca” eltáncolta a kánkánt, természetesen női ruhákban, közvetlen éjfél előtt. Mit mondjak, bombasiker lett, olyannyira, hogy azután még jó párszor kérték a produkciót más bálokban is. Vlado (konferált a bálon) akkor azt mondta (amit már úgyis tudott), hogy őrültek vagyunk… Ezt a puskaporunkat még kétszer ellőttük a későbbiekben, 1995 szilveszterén a „Honkey tonk woman” Zi-Zi laboros verziója, majd egy évre rá a „Hattyúk tava” balett nyitányának eltáncolásával. A kánkán sikerét viszont már nem tudtuk túlszárnyalni…
A Kísértetszonáta szereplőihez még okvetlenül meg kell jegyeznem, hogy a darabban szlovák „ajkú” színészek is részt vettek, akik a losonci „Osamelý havran” csoport tagjai voltak, köztük a már említett Jano Stankovič, vagy Klára Volentová, ill. a testvére Štefi Volentová, s ha emlékezetem nem csal, akkor még velük volt Peter Janku is.
 |
| Anné Mária, Balázs Ildikó, Ágoston Judit |
Ami még az 1995-ös évhez tartozik, az a nem elhanyagolható tény, hogy nyáron-ősszel (unalmunkban?) ismét betanultunk egy darabot, mégpedig Maugham-Nádas-Szenes: „Imádok férjhez menni”-jét. A bemutató december 18-19-20 volt a Vigadóban. Mit mondjak, ismét nagy közönségsiker. A sztori dióhéjban a következő: Bill – az első világháborúban a hadügyminisztérium által halottnak nyilvánított férj – váratlanul hazatér angliai birtokára, ahol felesége Victoria oldalán egy másik férjet talál, aki nem más, mint egykori legjobb barátja Fred. Ez némi kalamajkát okoz, a feleség Victoria azután elválni készül „mindkettőjüktől”, és sok komikus helyzet után a játék végére minden megoldódik. Talál egy leendő harmadik férjet…
 |
| Anné Mária, Balázs Ildikó, Erdélyi Attila |
A darab eredetiben 1923-ban íródott, és Magyarországon az igazi sikerét a zenés változata hozta meg, Nádas Gábor, ill. Szenes Iván szerzeményeivel. Biztosan emlékeznek egypáran a magyarországi színházak előadásaira, olyan slágerek találhatók benne, mint pl. az „Engem nem lehet elfelejteni”, „Magát csak látni kell”, vagy tán a legismertebb a „Kicsit szomorkás…”. Itthon 33-szor futott az előadás, sőt 1997-ben ezzel a darabbal voltunk Komáromban a Jókai napokon, de ehhez majd visszatérek anno.
 |
| Erdélyi Gábor, Balázs Ildikó, Erdélyi Attila |
Az „Imádok…” érdekessége, hogy mivel ezt is Jankovits Jenő rendezte, „napvilágot látott” a Gyöngyösi Játékszín repertoárján is saját előadásukban. Ott azonban kisebb-nagyobb gondok akadtak néhány ottani szereplővel, akik (főleg időhiány miatt) nem tudták vállalni a fellépéseket. Így azután a mi szereplőink „ugrottak be” jó néhány magyarországi helyszínen, pl. Tóth Pista Mr. Paton szerepében, Csák Pista Raham ügyvédében… de a legtöbb „beugrást” a két férfi főszereplő: E. Gábor (Fred) és E. Attila (Bill) „volt kénytelen” elviselni. Természetesen az idézőjel csak szimbolikus, hiszen minden alkalommal szívesen utaztunk Gyöngyösre és környékére, az ottani fellépések szintén elérték a 30-as számot, így elmondhatjuk, hogy ezt a zenés vígjátékot játszottuk a legtöbbször a színkörünk történetében. Az egyik legsikeresebb bemutatkozásunk a „kevert” szereposztásban Gyöngyösön zajlott a Mátra Művelődési Központban, az ottani közönség előtt, ahol – bátran mondhatom – bombasikert arattunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szerepemet (E. A. mint Bill) – egészségügyi okok miatt – később egy időre 1996-ban átvette Setény Öcsi , akivel viszont szintén simán mentek az előadások.
 |
| Erdélyi Gábor, Erdélyi Attila tánc közben |
Természetesen ezzel a darabbal is rengeteg muris élményünk volt a fellépések során. Amit azóta is sokszor emlegetünk, az többek között már az 1995-ös tarnamérai nyaralásunk során adódott, ahol az „Imádok” próbafolyamatai elkezdődtek. A színműben sok a dal, ennek folyamán volt benne tánc is rendesen. A koreográfiát Jankovits Jenő lánya, Marika kreálta, aki igencsak megkínlódott néhányunkkal a gyakorlás során, mivel délutánra már többnyire „mólésak” voltunk a táborban, így minden leendő táncot minimum 15-20-szor ismételtetett meg, mire valami „megragadt” bennünk. De igencsak türelmes volt, és szintén sokat nevetett velünk egyetemben. Végtére is mindnyájan nyaraltunk, nem?
Mindent egybevéve az „Imádok férjhez menni” szerintem (?sic.) a legsikeresebb zenés vígjátékunk lett, slágereiből még jó párszor énekeltünk egyet-egyet bálokban műsoros betétként, vagy más zenés alkalmakkor.
 |
| Balázs Ildikó, Erdélyi Gábor, Ágoston Judit /Csák Lídia, Erdélyi Attila |
Az „Imádok…” mellett 1995 őszén színkörünk egy Madách emlékműsort is „összedobott” Böszörményi István rendezésében, melyet október 6-7- én mutattunk be Losoncon és Csesztvén, majd később még egyszer Losoncon a Lehár Kávéházban. Ismét szerveztünk Őszi Színházi Napokat, amelyen Rimaszombatból, Gyöngyösről és Privigyéröl fogadtunk fellépő csoportokat, és a decemberi „Imádok…” bemutatónkkal sikeresen zártuk ezt a „mečiari bősz” évet is.
 | ||
| Ágoston Judit /Csák Lídia, Csák Pista, Anné Mária, Erdélyi Gábor, Balázs Ildikó, Erdélyi Attila, Tóth Pista, Gerő Ervin |
Aki nem hiszi, járjon utána…
(Szöveg: Erdélyi Attila, fotók a csoport archívumából; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)
Nezegetem,kinagyitom stb. Szerintem nem E.A.Gabi, de nem tuti :-)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNo most zavarodtam össze: én az első képen gondoltam, hogy Gabi van - mondjuk parókában. Fb-n meggyőztek, hogy az Anné Marika. Most az utolsó két képen az Ágoston Jutkának írt személy Csák Lídia? Mert nekem úgy tűnik ezek a fotók egy előadásról készültek, úgy értem egy helyen. Olyanról meg nem nagyon tudok, hogy egy előadás keretén belül mindkét szereposztás játszott volna... bár ennél a csoportnál bármi lehetséges :-)
TörlésAnné Marika stimmel, és igen, az utolsó két képen látható, Jutkának gondolt személy pedig anyu. Nekem sem ment először a fejembe, de különbözik a kosztümjük és az arcuk is. Mindkét előadás a Csemadok régi épületében van - ha nem tévedek, és annak idején a kettős szereposztásoknál két bemutató is volt. :) Hehe, én is össze voltam tőle zavarodva, de rákérdeztem az "ősöknél" :)
TörlésRendben, átírom :-) Az "ősöknek" hinni kell... Köszi a segítséget!
TörlésSzívesen, máskor is :) Természetesen én is tévedhetek, ilyen grimaszok mellett nehéz bármit is 100 százalékosan állítani :)))
TörlésDe bizony, hogy tuti :) Adrika, igazad van :) E.A. Gabika már ekkor külföldön volt. Az utolsó két képen látható szürke - tubarózsás kalapos hölgy Csák Liduska :) . Kettős szereposztásban voltak Ágoston Jutkával :) Jóanyám a szerep miatt trampli felső fogakat készíttetett Szókis doktor úrral, majd az egyik első lapátfogát befestette feketére, hogy úgy nézzen ki, mintha kitörött volna a foga :)) Így még komikusabb volt a jelenete :) A tubarózsás kalap a mai napig megvan, már más színdarabban is felbukkant. :)
VálaszTörlésÉs itt jött el a történelmi pillanat, amikor (e-mailben) közbeszólt a cikk szerzője (Attila). Szerinte a képek az egyik magyarországi fellépésen készültek és nem a volt Csemadok épületében, így a kérdéses szereplő mégis Ágoston Judit.
VálaszTörlésSzerintem mostantól szavazásra bocsátom a dolgot, ill. felkérem a képen látható személyt, hogy igazolja magát! :-)
Az olvasók szíves megértését kérjük, ez bizony ennyi év után nem egyszerű feladat :-)
Ezek a képek egy előadáson készültek és mindegyiken Ágoston Jutka látható!
VálaszTörlésSzasztasz!
VálaszTörlésBocsika, de az előző bejelentkezésemkor nem írtam fel az azonosító beköszönést.
A szilveszteri bulik, fellépések nagyon sikeresek voltak, éppen ezért érdemes a szereplők nevét is megjegyezni: Ocsko Péter, Mede Tibor, Vass Norbert, Tóth István, Erdélyi Attila, Erdélyi Gábor, Csák István