Nyugdíjasok otthona, az Iparos Egylet volt épülete

Az épület 1902-ben készült el a losonci Önálló Iparosok Egyesületének székházaként. A két világháború között ez volt az otthona a Losonci Általános Ipartestületnek és a Polgári Körnek. Az 1. világháború ideje alatt katonai kórházként használták. Utána itt kapott helyet a losonci Városi Múzeum. A losonci önálló iparosok 1928-ban kezdtek ismételten hozzá a városi Ipari Múzeum megvalósításához. Ennek előzménye a 19. század utolsó évtizedére vezet vissza, amikor az Ipartestület először tűzte ki céljául a Városi Múzeum létrehozását.

 Az akkor a helyi sajtó és szervezetek hathatós támogatásával indított gyűjtésen értékes anyag gyűlt össze, melynek nagyobbik része a háború ideje alatt elveszett. Az újabb gyűjtésbe is bekapcsolódott a helyi magyar sajtó. A Losonci Hírlapban (is) közzétett adakozás eredményeként ezúttal is szép anyag gyűlt össze. A kitartó munka eredményeként a múzeumi állandó kiállítás 1933 áprilisában nyílt meg, s mintegy 500 műtárgyat és dokumentumot mutatott be. Az anyagot Haász Lajos és Vágó Pál múzeumi őrök rendezték el. Anyagában ott voltak az akkor már nem működő Rakottyay és Sternlicht zománcgyárak, a pakfongyár, a legyezőgyár, valamint az egykori mesterek (szíjgyártók, csizmadiák, mézeskalácsosok, gácsi fazekasok) gyártmányai, dokumentumai. Az ipartörténeti anyagot történelmi arcképcsarnok, értékes numizmatikai gyűjtemény és a Wagner Sándor polgármester által a 19. és 20. század fordulója idején tervezett városi múzeumi gyűjteményének „maradványa“ egészítette ki, melyet a Városi Tanács bocsátott az iparosok rendelkezésére. Ide került számos festmény, Kossuth-dokumentum, a Jókai Mórral való levelezés anyaga stb.

Megnyitásáról így számolt be a Magyar Hírlap 1933-ban: „F. hó (április) 23-án vasárnap délelőtt 11 órakor nyilik meg ünnenélyes keretek között a losonci Önnálló Iparosok múzeuma ... Megnyitó beszédet tart az Iparegyesület elnöke, Dombrovszky József, a múzeum eredetét és rendeltetését ismerteti Szabó József, a kultúrbizottság elnöke. A múzeum megnyitásán úgy a járás, mint a város is képviselteti magát. Délután 5 órakor Sichert Károly Rimaszombatból értékes és tanulságos felolvasást tart „Alkotás - Rombolás” címen. ... Este 8 órakor társas Összejövetel a Polgári Kör helyiségében.” A múzeum anyaga a második világháború végén és azt követő években elveszett.

Az épületben dolgozott 1944 végéig a Polgári Kör is, amelynek elnökei 1926-ig Rakottyay Gyula, gyáros, halála után Giller János, ügyvéd, parlamenti képviselő, majd Tarjányi János, fodrász iparos voltak. Működésük során számos neves vendéget hívtak meg és láttak vendégül. A teljesség igénye nélkül Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, erdélyi írók (1937) Tamási Áron, Ligeti Ernő, Kacsó Sándor, Szentimrei Jenő, Molter Károly neveit említhetjük.

Az épület bejárati részében a Székház megteremtőjének, az Ipartársulat elnökének Kujnis Gyulának magyar és szlovák nyelvű emléktáblája található. Az épület hátsó – udvari részében 1981. április-májusában rendezték be a nyugdíjasok otthonát, amely a Vasúti utcai épületéből költözött ide. Központi fűtését 1993-ban javították ki. A klubnak 1987-ben 700 jegyzett tagja volt. Elnöke hosszú ideig Molnár László volt, akinek vezetése alatt (ebben aktívan segítette a felesége is) számos kirándulást, kulturális rendezvényt rendeztek meg. Funkciójától csak 1996-ban vált meg (magas korára hivatkozva - 89 év) helyét Krištan Zoltán vette át. Az épületnek ezt a részét városi költségvetéssel 1997-ben több, mint 800 ezer korona beruházással restaurálták. Rendbe hozták a tetőzetét, az épület külső falait, a nyugdíjasok helyiségeit, elektromos hálózatát. A felújított épületet 1997. november 19-én adták át Jozef Murgaš, a város akkori polgármestere jelenlétében. A klub 1995-től időszakosan „Ozvena domova“ címmel saját lapot is megjelentetett. 

A volt Polgári Kör mozdítható közfalakkal, színpaddal, gazdag könyvtárral ellátott nagyterme évtizedeken át (1998-ig) a Csemadok helyi szervezetének (néhány évig a járási titkárságnak, majd a Kármán Színkörnek) adott otthont. A losonci magyar kultúra „fellegvára“ számtalan művészeti és társadalmi rendezvény helyszíne volt, a köztudat ma is „Csemadok“-ként ismeri. Göndöcs László kezdeményezésére 1990-ben itt jött létre a Rákóczi Szövetség által kezdeményezett Losonc és Vidéke Városi Alap, amely egy biztató kezdet, majd több éves pangás után az elmúlt két évben újította meg tevékenységét. Az épület Herz utcára néző szárnyát 2008-ban kezdték javítani, de máig nem haladtak előre…

 (Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)