Hol volt, hol nem volt… 4

„Ki a primadonna?”

1991 őszén a Színkör „saját akcióba kezdett”. Első alkalommal szerveztünk Losoncon Őszi Színházi Napokat, természetesen másokkal egyetemben (Járási Népművelési Osztály, Csemadok), és ezt a további években folytatni kívántuk. Az első évfolyamban résztvevőként üdvözölhettük pl. a Zsákszínházat Fülekről (Leszállás Párizsban), a debreceni Alföldi ifjúsági Színpadot (Lysystrate), valamint a Gyöngyösi Játékszínt (Doktor úr). A Játékszínnel való kapcsolatfelvétel ezután gyümölcsözőnek bizonyult, mivel a rendező-vezetőjük Jankovits Jenő felajánlotta segítségét egy majdani színdarab rendezésére. Jankovits úr (R.I.P.) szintén losonci származású volt (minő véletlen), ráadásul az egyik szereplőnk unokatestvéreként néha eddig is Losoncra látogatott.

Lakatos Feri, Tóth Pista

Rövid egyeztetés után már 1992 januárjában megkezdtük az általa felajánlott Brandon Thomas-Aldobolyi Nagy György-Szenes Iván: „Charley nénje” c. darab próbáit. Jenőnek kisujjában volt a szórakoztató zenés műfaj, s így megismertette velünk a vidám, zenés zsáner minden csínját-bínját, a buktatókkal egyetemben. A történet a bigott Angliában játszódik, s természetesen a szeremről szól: a fiatalok szerelmesek, de nincs gardedám, aki elkísérje a lányokat a légyottra, mert a hölgy nem érkezik meg időben. Jobb híján az egyik ifjú Lord öltözik be gardedámnak, ami azután sok kalamajkát okoz… Nem részletezem, mert a darab eléggé ismert, s nem csak a zenés változata. Mindenesetre a főszereplő Tóth Pista később bevallotta egy riportban, hogy az Elefántember figurája után ez volt a másik szerep, amivel mértéktelenül megkínlódott...   

Pisták: Csák, Tóth, Ivanics :-)

A bemutató 1992 áprilisában zajlott és hatalmas közönségsikert hozott. A losonci nézők a múltban is leginkább a zenés műfajt díjazták, most pedig mintha „hájjal kenegették volna” őket, a rengeteg ismert dallam olyan hatással volt rájuk (Ki a primadonna, Bármit mond más, Fel hát ezredes úr, Orchideák, stb.). Meg kell említenem, hogy itt segített először a zenei feldolgozásban Lados Iván (és Demecs Tomi), aki később jó párszor  kísért minket zeneileg ilyen-olyan akción, ill. más zenés darabban. A bemutatón élőben zongorázott, mi pedig élőben „kornyikáltunk”, akkor még nem használtunk mikrofonokat, nemhogy playback-et.
A  közönségsikerhez már csak annyit, hogy az akkori  Nógrádi Szó járási lapban a „Ki a primadonna” c. dal három hétig volt a slágerlista második helyén (közönségszavazatok alapján).

Csíkány Andrea, Tóth Pista, Zacharov Erika

A komáromi  Jókai napokon, ahol ismét szerepeltünk, a zsűri így kezdte a szakmai kiértékelést: „Ha nem tudtok énekelni és táncolni, akkor ne játszatok zenés darabokat…”, miközben ugyanaz az illető bevallotta, hogy egész este az Orchideák c. dalt dúdolta... Szegény Jankovits Jenő kissé kikelt magából, mivel a VMK közönsége (akkor még teltház volt a Jókai napokon) a darab végén kb. tízperces vastapssal honorálta az előadást. Ebből a tapsból a Szlovák Rádió magyar adása a fesztiválról készült hétvégi záróriportban bejátszott egy részletet. Természetesen ezúttal sem számítottunk díjözönre, de Tóth Pista azért nívódíjat kapott az alakításáért! 

Csaszlovszky János, B. Vámos Anikó

Nos, ízlések és pofonok különbözőek, mármint ami a zsűri és a közönség eltérő véleményét illeti. Ez régi igazság a színház világában, és sokszor nehéz megtalálni az „arany középutat”.
Az előadást végül 29-szer játszottuk, többnyire vidéken, és a zenés műfaj sikeresnek bizonyult a nézők körében, és számunkra is sok tapasztalatot és vicces élményt hozott. Ilyen volt pl. az egyik csomai fellépésünk, ahol igencsak kisméretű a színpad, sőt alacsony is. Itt kénytelenek voltunk a díszlet két rácsos kertfalát (a további kettőt kihagyva) keresztben lefektetni, mert felállítva nem fért el. Amikor a főszereplőt az egyik sláger után vállunkra vettük, beverte a fejét a plafonba… Ugyanitt történt, hogy Tóth Pistának (a Charley nénje kosztümben) szünetben ki kellett ugrania a szabadba „kisdolgát végezni”… Mivel erős szél fújt, így „nyomok ” maradtak a kosztümjén… még sokáig derültünk a történteken. Az ottani közönség viszont nagyon hálás volt, és azóta is mindig nagy szeretettel vártak vissza.
Színháztörténeti érdekesség, hogy a darab ősbemutatóját Losoncon 1928. február 17-én a losonci gimnázium szlovák osztályának diákjai tartották meg (természetesen nem a zenés változatot).
Ennyit röviden a Charleyról…

Csíkány Andrea, Erdélyi Attila, Tóth Pista, Ivanics Pista, Lakatos Feri, Csaszlovszky János

Ami az 1992-es évet illeti, nem mellékes, hogy a Kármán Napok keretében március 20-án bemutattuk Losoncon a „Meredek út” c. irodalmi összeállítást, amely Radnóti Miklós verseiből készült, Szabó Árpi rendezésében. Neki mindig is az irodalmi színpadok voltak a kedvencei. Az előadást már egyszer játszottuk, még 1989-ben Füleken a Palóc Napok keretében, de azóta más lett a főszereplő (Csák Pista), így helyesnek láttuk felújítani. Mondjuk ezzel a darabbal is szerepeltünk Komáromban a Jókai Napokon, méghozzá egy napon a Charley nénjével, de a színpadképen kívül más nemigen „fogta meg” a zsűrit. Az egyik losonci  fellépésünk alkalmával Csák Pista egy picit „átköltötte” Radnóti néhány sorát, némi pánikot okozva ezzel a technikusnak (ifj. Csák Pityu), aki a helyes végszavakat várva keményen kigúvasztott szemekkel és „fülekkel” próbálta meg időben leengedni a zenei, ill. szöveges magnófelvételeket… A jelenlévők – közöttük a komáromi válogatóbizottság egyik tagja – viszont semmit nem vettek észre a dologból.
És még mindig nincs vége az évnek, de erről majd a következő cikkemben…

Aki nem hiszi, járjon utána…
 
(Szöveg: Erdélyi Attila, fotók archívum)