Nem kisebb érdemei vannak az ugyancsak nógrádi születésű (Terbeléd-Lázi) Veres Pálnénak, szül. Beniczky Herminának, aki leánya Veres Szilárda megszületése (1841) után a felnevelésével párhuzamosan országos szinten először fogalmazta meg a nők tanításának fontosságát, s annak élharcosa lett. Ehhez az „utolsó indíttatást” Madách Imre (akihez szoros barátság fűzte) Akadémia székfoglalóján elmondott beszéde adta meg: „A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut, könnyebben felfog és tanul, de teremtő géniusz hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli, s innen, míg a dilettantizmus legkedvesebb kontingensét szolgálja, a művészetet és tudományt előre nem viszi. A nő alárendelt, testi és lelki ereje védelmet, ápolást keres, az erősebb férfiú lelkében éppoly érzéseket költ, mint az elhagyott gyermek, a hervadó virág, megdermedt madár."
Hosszas és korántsem akadálymentes harcok után Pesten, Deák Ferenc támogatásával és Eötvös József, közoktatásügyi miniszter ellenzésével 1869. október 17-én nyitotta meg az első iskolát, amely a nők szellemi fejlődését, magasabb ismeretek megszerzésének lehetőségét tűzte ki céljául. Tantervét is maga készítette, mert tapasztalnia kellett, hogy törekvéseit „férfi társai” nem támogatják és nem is segítik.
Ezzel csaknem párhuzamosan Losoncon Kovárcz-Hasper Alvína nevéhez fűződik az első, leányokat oktató intézmény létrehozása. Magániskolájában, az ún. Kovárcz-féle intézetben 1866-tól fogadta és tanította leányokat. Ez az iskola adta meg az alapját a losonci – városi támogatású és államilag segélyezett – leányiskola megnyitásának, amely 1890. szeptember 10-én nyílt meg 80 tanulóval, 4 osztállyal az említett intézet tantermeiben.
Első igazgatónője Péchy Erzsébet lett. A gondolat már jóval előbb 1878. június 6-án megszületett, amikor a város akkori polgármester Pokorny Sándor által vezetett értekezleten memorandum íródott a nőnevelés érdekében. Az azután eltelt 12 évet jó jellemzi a Losoncz és Vidéke egyik ezzel kapcsolatos írásának gondolata: „… ha akkor a memorandum alapján a tevékenység terére lép a város, ma nem polgári leányiskolánk, hanem felsőbb leányiskolánk van”.
Valamivel több, mint egy évet kellet várni arra, hogy az iskola az akkor ideiglenesnek tekintett otthonából a Polgári Leányiskola újonnan felépített épületébe költözhessen.
Az új iskolai épület felépítésének gondolata már az év végén megfogalmazódott és 1891 első felében konkrét tervekké érett. Építési bizottság alakult, amely meghatározta és felügyelte a munkálatok menetét. Az építés helyéül a „kaszinó-kert piaczi arczvonalát” jelölte ki. A többször közzétett pályázati hirdetésben olvasható: ”Építendő lesz egy 1 emeletes iskolai épület. A szükséges föld- és építési munkálatok a költségvetési árak szerint 30.000 frt azaz harmincezer forintot tesznek ki”. A beérkezett pályázatok közül a Városi testület rendkívüli közgyűlése Kertész Antal és Pápay Mihály, gyöngyösi lakosok ajánlatát fogadta el. A leányiskolának 1891 augusztusában Winkler Anna személyében új igazgatónője lett. Mivel az építkezés a vártnál lassabban haladt, a Városi Közgyűlés szeptember elején úgy határozott, hogy a Leányiskola az új, 1891/92-es tanévet október 1-én kezdi meg. Ez az időpont is szenvedett némi késedelmet, mert az épületet csak október 11-én adták át a küldetésének. Az ünnepi pillanat alkalmából írta a Losoncz és Vidéke: „Ezen egyszerűségében is díszes épületre méltó örömmel s büszkeséggel tekinthet nemcsak Losoncz városnak minden öntudatosan gondolkodó polgára, hanem minden magyar ember, kinek szívén fekszik a magyar szellemű nőnevelés ügye, hiszen ez iskolaépülettel Losoncz város egygyel szaporította számát a magyar művelődés templomainak.” Az ünnepi beszédeket Farkas Károly, iskolaszéki elnök és Winkler Anna, igazgatónő mondták el.
Az új iskolai épület felépítésének gondolata már az év végén megfogalmazódott és 1891 első felében konkrét tervekké érett. Építési bizottság alakult, amely meghatározta és felügyelte a munkálatok menetét. Az építés helyéül a „kaszinó-kert piaczi arczvonalát” jelölte ki. A többször közzétett pályázati hirdetésben olvasható: ”Építendő lesz egy 1 emeletes iskolai épület. A szükséges föld- és építési munkálatok a költségvetési árak szerint 30.000 frt azaz harmincezer forintot tesznek ki”. A beérkezett pályázatok közül a Városi testület rendkívüli közgyűlése Kertész Antal és Pápay Mihály, gyöngyösi lakosok ajánlatát fogadta el. A leányiskolának 1891 augusztusában Winkler Anna személyében új igazgatónője lett. Mivel az építkezés a vártnál lassabban haladt, a Városi Közgyűlés szeptember elején úgy határozott, hogy a Leányiskola az új, 1891/92-es tanévet október 1-én kezdi meg. Ez az időpont is szenvedett némi késedelmet, mert az épületet csak október 11-én adták át a küldetésének. Az ünnepi pillanat alkalmából írta a Losoncz és Vidéke: „Ezen egyszerűségében is díszes épületre méltó örömmel s büszkeséggel tekinthet nemcsak Losoncz városnak minden öntudatosan gondolkodó polgára, hanem minden magyar ember, kinek szívén fekszik a magyar szellemű nőnevelés ügye, hiszen ez iskolaépülettel Losoncz város egygyel szaporította számát a magyar művelődés templomainak.” Az ünnepi beszédeket Farkas Károly, iskolaszéki elnök és Winkler Anna, igazgatónő mondták el.
Az épületet 1905-ben részben átépítették, a város az államilag segélyezett leányiskolát az I. Világháború befejezéséig fenntartotta. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után 1919. szeptember 1-i hatállyal Božena Franzová, Csehországból származó (Kráľové Město) tanítónőt nevezték ki igazgatónak (akkori vezetőjét Szlávy Arankát 1919. december 1-én elbocsátották az állásából).
Az iskolát a város saját költségvetéséből nem tudta fenntartani, azért a Városi Képviselő Testület javaslatot tett annak államosítására, amely szerződést komoly viták után 1925. december 14-én hagyták jóvá, és 1924. március 1-i visszamenőleges hatállyal írták alá.
Mivel az iskola folyamatosan helyhiánnyal küszködött, a tanítás két műszakban folyt. Ezért állami támogatással 1936-ban újabb emeletet építettek rá. Masaryk köztársasági elnök 1930 szeptemberében tett nógrádi és losonci látogatása után az iskola felvette a nevét.
Az iskolát a város saját költségvetéséből nem tudta fenntartani, azért a Városi Képviselő Testület javaslatot tett annak államosítására, amely szerződést komoly viták után 1925. december 14-én hagyták jóvá, és 1924. március 1-i visszamenőleges hatállyal írták alá.
Mivel az iskola folyamatosan helyhiánnyal küszködött, a tanítás két műszakban folyt. Ezért állami támogatással 1936-ban újabb emeletet építettek rá. Masaryk köztársasági elnök 1930 szeptemberében tett nógrádi és losonci látogatása után az iskola felvette a nevét.
Az 1938-as bécsi döntés után megszüntették a szlovák osztályokat, az a magyar iskolarendszerre áttérve ismét négyosztályos lett. 1938-40 között igazgatója Nagy Erzsébet volt, 1940/41-től pedig Kerezsy Géza lett, aki az 1918-ban abbamaradt szellemiségben próbálta azt irányítani. Gondot okozott a magas létszám, az osztályokban átlagosan több mint 40 tanuló tanult. Sokan jártak be vidékről, főleg Fülekről. Az iskola keretében 1942-ben az igazgató vezetésével községi fiú és női kereskedelmi szaktanfolyam nyílt meg, ahol kereskedelmi ismereteket, könyvvitelt, gyors- és gépírást valamint német nyelvet tanítottak. Az iskola 1944-ben szűnt meg.
Az iskolában koedukált szlovák tannyelvű polgári iskola is működött Svoreň János, igazgató vezetésével, melynek 4 osztályában 1939/40-ben 45, 1944/45-ben 47 tanulója volt. Az iskola épületében ma szlovák tannyelvű általános iskola működik.
(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése