Az elefántember
„Ugye eljössz még, ha hallod majd az elefántdübörgést…”
Az előző részhez kapcsolódik még egy – a színkör szempontjából – nem elhanyagolandó dolog: 1990 májusától csoportunk (sok-sok vita után) „önálló életet” kezdett élni, saját bankszámlával, de a helyi Csemadok mellett… Meg(vissza)kaptuk – (mármint a Csemadok) a Fučík utcai székházunkat, amelyet rengeteg munkával és odaadással sikerült „üzembe helyezni”. Pár év múlva azután ráment a gatyánk is a bérleti díjra, ill. a rezsiköltségre…
Ami a losonci színjátszás lehetőségeit illeti (technikai szempontból), 1990 őszén beütött a krach… A művház épülete – ezen belül a nézőtér és a színpad – átépítés alá „esett”. Ez azonban nem rengette meg a színjátszásba vetett hitünket. A Szaltó sikerén felbuzdulva kiválasztottunk egy új darabot, Bernard Pomerance: Az elefántember címűt, és szintén Szabó Árpi rendezésében elkezdtük próbálni. Közben akadt egy-két gubanc, pl. Tóth Évi már 1990 nyarától „leszerződött” Kassára a Tháliához. A Szaltó őszi fellépéseire sikerült őt „kikunyerálnunk”.
Tóth Pista, Lakatos Feri, Erdélyi Attila |
Szabó Árpi ötletei alapján összeállítottunk egy forgó-mozgó többhelyszínes díszletet, amelyet elvileg bárhol használhattunk. Színpad híján a bemutatót a losonci uszoda egyik emeleti termében mutattuk be 1991 áprilisában. A teljesség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a főpróbák hetében – nem kis örömünkre – ismét besegített Horváth Lajos a figurák „csiszolásában”, habár egy-két szereplő igencsak megszívta a próbákat: pl. Rákos Józsit (R.I.P.) egy alkalommal 17-szer (!) küldte vissza Lajos a jelenet megismétlése gyanánt.
Erdélyi Attila, Ardamica Gabriella, Tóth Pista, Rákos Józsi, ... |
A darabot végül is 11-szer játszottuk, többek között a járás falvaiban, vagy az Ejtőernyős VB alkalmából a pl. a losonci Prior teraszán. Természetesen eljutottunk Komáromba is a Jókai napokra, ahol egy városszéli iskola nagytermében adtuk elő. A darab tetszett a közönségnek, de a szakmánál nem aratott osztatlan sikert. Abban az évben állítólag gyenge volt a fesztivál, amit a zsűri azzal „honorált”, hogy nem adott ki díjakat (ezt egy évvel később Puntigán Józsi fel is rótta nekik, mégpedig „A zsűri eldugta a nagydíjat” felirattal a táblára, az egyik szakmai kiértékelésen). Hál’ Istennek, Tóth Pista viszont mégis megkapta a legjobb férfialakítás díját, stílszerűen egy kb. 3 kilós porcelánelefánt formájában.
Egy jelenet a sok közül |
A darabbal „karrierünk során” először szerepeltünk Mártonban a Scénická žatván, ami tudvalevő, hogy a legnagyobb országos fesztivál az amatőr színjátszók számára. Itt végül is a szlovák közönség „kibírta“ az előadást (csak öten mentek el közben). A díszlet felállításánál volt némi kalamajka, ugyanis a teremben keresztben nem fért el maradéktalanul, így picit ferdén állítottuk be. A rendezőnk Árpi akkor tépte ki utolsó hajszálait.
Egy másik előadáson – Pincen szabadtéren – szintén „kabaréztunk“ egy picit: két szereplő igencsak berumozott előadás előtt, de szerencsére úgymond hiba nélkül lement az egész játék (az egyik petróleumlámpa teljes felgyulladását kivéve). Mondjuk ugyanott történt – esti előadásról révén szó – hogy néhány kimerevített („stronzo“) képnél, hölgyszereplőink angyaljelmezben égő gyertyával a kezükben , be-bemozdultak, mivel „izgatta“ őket egy-egy óriási éjjeli lepke jelenléte... Mindenesetre jó pár élményünk volt ezzel a darabbal is.
Az Elefántember csapata |
Aki nem hiszi, járjon utána...
(Szöveg: Erdélyi Attila, fotók archívum)
Emlékszem, amikor a csapatba egy szimpatikus új tag érkezett - a Kelet-szlovákiai diák, Huttkai Roland (csoportképen: alsó sor, balról a harmadik) - aki erőteljes hangjával a "Rikkancs" szerepét játszotta. Ő sajnos tragikus körülmények között eltávozott az élők sorából, még mielőtt leérettségizett volna...
VálaszTörlésEmlékszem még a szép kosztümökre, a strasszköves koronákra és Gabika vetkőzős jelenetére is.... pedig akkor ez még mindig tabunak számított :)
Jók voltak a közös uszodai lubickolások, ment az ökörködés...hiszen sokan voltunk.... és mindenki sokkal magasabb volt nálam :)))
Szasztok!
VálaszTörlésAmennyiben "történelmet" írunk a teljesség igénye megköveteli, hogy megemlítsük az 1990-es esztendőben volt egy irodalmi összeállítás Petőfi Losoncon címmel. Szerkesztője Böszörményi István volt s kétszer adtuk elő.
Két bemutató után jött a kemény, végső elhatározás. Saját kézbe vesszük a csoport szakmai, irányítását. Attila szerénységből nem említette, de én megteszem - ERDÉLYI ATTILA, PUNTIGÁN JÓZSEF, CSÁK ISTVÁN vezetésével létrehoztuk a losonci Csemadok 2.számú alapszervezetét, mely elkezdte a Kármán Színkör munkájának szervezését.
A Csemadok székház történelmileg mindenki számára fontos volt. Egy ideig! Tartottuk a frontot amíg lehetett. A város nem akarta eladni - pedig lett volna rá anyagi fedezett-, így vállalni kellett a hatalmas rezsiköltségeket. A témával kapcsolatban még visszatérek egy-egy gondolat tükrében.
Az új darab Az elefántember - új helyszín, saját színpad, szűk játszótér. A sok szervezőmunka miatt a technikus szerepét vállaltam el. Nagyon jól éreztem magam benne. Hiába új helyszín a losonci közönség az "uszodai színházba" is eljött utánunk. Nagyon jó érzés volt látni a telt házas előadást. A komáromi Jókai Napokra készültünk - mint minden esztendőben-,a válogató bizottságot Dusza Pista vezette. A premier után kijelentette ." Ti vagytok a szlovákiai magyar színjátszás megmentői". Ezzel a tudattal érkeztünk Jókai városába. A vége sajnos más lett. De ezt már Attila is megírta. Az igazsághoz hozzátartozik - ezt követően nagyon mély és komoly barátság alakult ki Dusza Pista és a Kármánosok között.
Szasztasz!
VálaszTörlésAz elefántember előadásai közül számomra talán a Prior teraszán bemutatott előadás volt a legérdekesebb. Az ejtőernyős világbajnokság kulturális programjaként este - ha jól emlékszem 22.00 ó.- mutattuk be a nagyérdeműnek. Sokan voltak olyanok, akik nem értetek magyarul, de végül is jól szórakoztak a szúnyogokkal, lepkékkel fűszerezett előadáson