Először a régi városháza épületét bontották le. Az új épület alapkövét 1893. július 12-én tették le, amelyről a Losoncz és Vidéke így tudósított: „A régi városháza romjai körül már d.e. 10 óra tájban nagy közönség gyűlt össze …A város képviselő testülete, városi, állami tisztviselők és más érdeklődők a kaszinó termeiben gyülekeztek nagy számban, a hol egy kisebb ívre mindenki ráírta a nevét. Ennek befejeztével a városház építésére vonatkozó összes határozatokat, az építési szerződés egy példányát, a jelenlévők névsorát tartalmazó ívet, az ünnepi beszédet, régi pénzeket (Bódog Zsigmond úr ajándéka), a forgalomban lévő s új pénzeket (a város adománya) egy üvegdobozba zárták el. A szépen kifaragott és az üvegdoboz számára kivájt alapkő előtt a város polgármestere mondott beszédet.”
A munkálatok gyorsan haladtak. A falak elkészültével a bokréta ünnepélyt október 7-én tartották meg, melyen jelen voltak a tervező építészek, Bartholomaedesz Gyula városi főmérnök, Kovács Károly építész, Bernthaler Károly munkavezető. A feldíszített homlokzatnál Zámpory Ferencz, kőműves mondta el a felköszöntőt.
A Városi Képviselő testület 1894. szeptember 5-i ülése határozatot fogadott el arról is, hogy márvány emléktáblát készítenek az alábbi felirattal: „A város közönsége emelte 1894-ik évben Török Zoltán polgármestersége alatt”.
Az épületet 1894. szeptember 29-én avatták fel. Az ünnepségen részt vett Degenfeld Lajos gr. főispán és Scitovszky János alispán, Szontágh Pál, a királyi főrendiház tagja. Az épület kulcsait Kujnis Gyula, városi tanácsnok nyújtotta át a polgármesternek. Ezt követően Török Zoltán, polgármester, Ambrus Mór, városi képviselő, Kovács Ferencz, városi tanácsnok mondtak beszédet.
A épület késői reneszánsz-barokk stílusban épült. Bejárati részét hosszú, plasztikus neobarokk homlokzat jellemzi, melyek felett domborművek és a város címere található. A városi címer egy másik ábrázolása a Kubinyi térre néző homlokzatára is felkerült. Az épület emeleti és a mai Hercz (akkor Sugár) utcai része a városi hivatalt szolgálta, a térre néző földszinti részen pedig üzletek kaptak helyet.
Az 1930-as években az épületben nyert ideiglenes elhelyezést az állami rendőrbiztosság. A Városháza Hercz utcai szárnyának végén a Tűzoltó Egyesület őrszobája és szertárai kaptak helyet, s ott vannak mind a mai napig. A mai Phoenix könyvesbolt helyén 1954 és 1997 között volt az Állami Levéltár. Az épületet az 1990-es években részben restaurálták, hivatalai a Nógrádi utcai „Fehér házba” költöztek át. Azóta üresen áll, felújítását évek óta tervezik, de a gondolat megfogalmazástól eddig tovább nem jutottak.
A város 1849-es Városházával szemben, a Kubinyi téren, kb. a Nógrád vitéze szobor és a Vigadó épület közötti részen állt egykor a Sárkány vendéglő, amelyről jelentősége miatt meg kell emlékezni. A megmaradt visszaemlékezések és leírások szerint ez volt az akkori ifjúság egyik legfőbb találkozóhelye.
Az egyik beszámolóban többek között ezt olvashatjuk: „A piactéren egyesek épületei között a város magas vendéglője mögött a városháza áll. A kávéház elhagyatottan hever, s kevesektől látogattatik. Ugyanezen épületben táncterme van a városnak, melynek nyugati oldalán emelkedett hely látszik, olykor színpadul szolgáló, míg a szoros értelemben vett tánctér nézőtérré változik!”
Az épület talán legjelentősebb eseményére 1840. március 24-én került sor, amikor a Casinó Club és a Kubinyi-család meghívására Ráday Gedeon, Vörösmarty Mihály és Gaál József jártak a városban. A vendéglő színpadán Gyürki Franciska színjátszó csoportja a jelenlétükben mutatta be Gaál József Peleskei nótárius c. színdarabját. Bevételét a Pesti Magyar Színház támogatására ajánlották fel.
A neves költőt Pajor István az akkor Losoncon tanuló jogászhallgató, író és közéleti személyiség köszöntötte fel: „midőn Vörösmarty egyszer Kubinyi Ferenczczel Losonczon megjelent, czélja lévén a karancsaljai nótákat a helyszínen s különösen az akkor jóhírű Bunkó bandájától is eljátszva hallani, jogásztársaim önként vezetésem alá sorakozva, engem szólítottak fel a magyar költő fejedelmének felköszöntésére, a mit a nagynevű író, a cassinóból lejöve, szépen meg is köszönt.”.
A Sárkány vendéglő az 1849-es tűzvészben elpusztult, maradványait a tér rendezése során távolították el.
(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése