2013. október 22., kedd

Kubinyi téri (kör)séta II.

A Nógrádi Galéria és Múzeum épületének homlokzatán találjuk Janko Kráľ, szlovák író, költő  1996-ban leleplezett bronztábláját. Az író 1850-ben kékkői és losonci szolgabíró helyettes volt, s ilyen minősítésében tartózkodott Losoncon.

A katolikus templom főbejárata felett a kereszt kicsit eltakarja az alatta látható latin nyelvű márványtáblát, amely szövegnek magyar jelentése: „Egyik szentnek sem, de magának az összes szent Istenének, és a szenteknek is állítottuk oltárainkat.”
Ha felnézünk a templom tornyának bádogozott részére (hogy lássuk egy kicsit távolabb kell mennünk) az „Anno 1924” feliratot találjuk. Ez a templom és a torony akkori felújításának az időpontja.

Innen a tér déli oldalára, a Vigadóhoz indulva álljunk meg egy percre a Nógrád vitéze, turistaijesztő alkotásnál, melynek talapzatán szlovák és angol magyarázatot találunk a szoborgondolat miértjére. Ettől sokkal érdekesebb tény az, hogy 1910. szeptember 19-én ezen a helyen leplezték le a losonci Kossuth-szobrot. Elkészítésének lehetőségét a már megidézett Csordás József, helyi szobrász kapta meg, de e munka közben váratlanul elhunyt. A szobor elkészítésére családja ezután barátját, Holló Barnabást ajánlotta, amit a losonciak el is fogadtak. Holló Barnabás némileg megváltoztatva az eredeti terveket, egy saját alkotást hozott létre. A szobor eredeti talapzatát ma a Nógrádi Galéria és Múzeum udvarának hátsó részén őrzik.

Több emléktábla található a Vigadó északi – a térre néző – falán. Egy fakeretbe került a REDUTA 1810 feliratú fehér tábla, amely azt sugallja azt olvasónak, hogy egy 1810-ben épült épület előtt áll, pedig akkor és még azután majd egy fél évszázadig itt kertek voltak, ill. a szomszédságában álló Sárkány vendéglőbe érkezők hagyhatták itt kocsijukat és lovaikat. Ez a tábla a „fele sem igaz” kategóriájú ismeretterjesztést szolgálja. Rajta 32, a Vigadót meglátogató személyiség nevét sorolja fel, akik közül pl. Jókai Mór sohasem járt Losoncon, az 1844-ig felsoroltak pedig azért sem lehettek itt, mert addig az épület sem állt itt.


Nem teljesen pontos a tőle jobbra lévő Lehár Ferenc emléktábla bevezető szövege sem. Lehár karrieri kezdete nem teljesen ehhez az épülethez kötődik, hanem a mai Winkler Oszkár Építészeti Szakközépiskola területén, a mai Lehár és B. Nemcová utcák kereszteződése mellett látható Tiszti Pavilonhoz. Tény viszont, hogy alkotói (losonci) sikereit a Vigadóban megtartott koncertek jelentették. Nevét viseli az épület földszintjén, az emléktáblától jobbra lévő Lehár Kávéház, amelyben a mellszobra is látható. A tábla elkészítését Mihály Ferenc kezdeményezte. Városi támogatással, 2008. október 24-én leplezték le.
Az épület sarkán egy sas tart karmaiban egy négynyelvű táblát, mellén egy címerpajzsban a „Spiritus novus Oppidum nostrum” szöveggel. A tábla Losonc 1849. augusztus 8-9-i felégetésének állít emléket, 1999. október 1-én leplezték le.


Ha felnézünk az épület tetejére, akkor ott a térre és a Herz utcára néző falán is, egy-egy gótikus ihletésű „tetőtéri” ablakocskát és külső falait láthatjuk. Mindkettő csúcsán egy-egy kovácsoltvasból készült szélforgó látható, bennük a „VIGADÓ” és a „REDUTA” felirattal.
Az épület Kubinyi térre néző falát neves nógrádi családok: Szígyártó, Szilassy, Zichy, Balassa, Forgách, Madách és Kubinyi címerei díszítik.


A címereknél maradva, inkább már csak érdekességként jegyzem meg, hogy a tér épületein három helyen is megjelenik a város címere. Az egyik a Vigadó fentebb említett  Kubinyi térre néző tetőtéri ablak falán, a másik az egykori Városháza ugyancsak a Kubinyi térre néző falán a tetőrész alatt. Még a harmadik a Református templom, Kubinyi térre nyíló, kovácsoltvas kapuja jobb oldali címerpajzsában (a bal oldalin a Szígyártó-család címere van). Megtalálható a város címere a Vigadó alatt vezető átjáró folyosón, és az épület színháztermében is.
(A szöveg és fotók szerzője: P. J.)

2 megjegyzés:

  1. és akkor most a valóság: október elején Finnországban élő barátainkat (is) láttuk vendégül. Meg szerettük volna nekik mutatni Losoncot is, habár elég kevés időnk volt, ezért gondoltuk, hogy a Vigadó lenne a legmegfelelőbb, hogy ömlesztve lássanak valamit Losoncból. És itt követtük el a hibát! Amit láttak: büdös, zsíros aluljáró még annál is mocskosabb hajléktalanokkal, zsírszagú ragacsos lépcsőház, a falakon olcsó plakátokkal, habár néhol még megmaradt valami a régi fényből, azaz a kifehéredett falakon látni lehetett, hol voltak képek kiakasztva. Eltűntek a régi családi címerek az előcsarnokból, és az éttermen át bejutva a színházterembe kopott székek és szőnyegek egymásra halmozva... Hát ennyi maradt a losonci vigadóból mára... :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Vigadót, annak történetét sétánk során még útbaejtjük.
      Az amit tapasztalt valós, hozzátéve, hogy volt az épület már sokkal rosszabb állapotban is. Nem tudok arról, hogy az előcsarnokban valaha is lettek volna címerek. A színházterem falaira ugyan a legutóbbi tulajdonosa felfesette a ezeket, meg sok egyebet, amiknek nenm lenne ott keresnivalója. Ezzel sajnos jelentősen lerontotta annak eredeti szépségét.
      Puntigán József

      Törlés