Legújabb partnerünk: RELAXART

Aki olvasta a Fel a fejjel! című játékunk kiírását, az már bizonyára azt is tudja, hogy blogunk új partnerrel büszkélkedhet, mégpedig a RelaxArt elnevezésű központtal. Amint az nevéből is kiderül, a Kubínyi tér egyik épületének emeleti részében található központ a relaxációt és művészetet ötvözi.

A régi városháza melletti épület udvarából lépcsőn jutunk fel az emeletre, ahol nagyon kellemes környezetben várja látogatóit a Relaxart központ.

Az előtérben teázó – kávézó várja kedves vendégeit.

A különböző különleges teák elvitelre is megvásárolhatók, a teázáshoz szükséges kellékekkel és egyebekkel együtt.

A teák mellett egyedi készítésű fülbevalók és kézzel festett selyemkendők, ruhák, pamutpólók is vásárolhatók itt, illetve képzőművészeti remekeket megrendelésre is készítenek.

A központ további helyisége a masszázsok részére van fenntartva, a nagy érdeklődésre való tekintettel masszázsra legalább egy héttel korábban kell bejelentkezni.

 A RelaxArt központ hétfőtől - péntekig 12.00 - 20.00 óra között várja kedves vendégeit.

(fotók a Relaxart honlapjáról, ahol szlovák nyelven további információk is olvashatók a központról)

Kubinyi téri (kör)séta II.

A Nógrádi Galéria és Múzeum épületének homlokzatán találjuk Janko Kráľ, szlovák író, költő  1996-ban leleplezett bronztábláját. Az író 1850-ben kékkői és losonci szolgabíró helyettes volt, s ilyen minősítésében tartózkodott Losoncon.

A katolikus templom főbejárata felett a kereszt kicsit eltakarja az alatta látható latin nyelvű márványtáblát, amely szövegnek magyar jelentése: „Egyik szentnek sem, de magának az összes szent Istenének, és a szenteknek is állítottuk oltárainkat.”
Ha felnézünk a templom tornyának bádogozott részére (hogy lássuk egy kicsit távolabb kell mennünk) az „Anno 1924” feliratot találjuk. Ez a templom és a torony akkori felújításának az időpontja.

Innen a tér déli oldalára, a Vigadóhoz indulva álljunk meg egy percre a Nógrád vitéze, turistaijesztő alkotásnál, melynek talapzatán szlovák és angol magyarázatot találunk a szoborgondolat miértjére. Ettől sokkal érdekesebb tény az, hogy 1910. szeptember 19-én ezen a helyen leplezték le a losonci Kossuth-szobrot. Elkészítésének lehetőségét a már megidézett Csordás József, helyi szobrász kapta meg, de e munka közben váratlanul elhunyt. A szobor elkészítésére családja ezután barátját, Holló Barnabást ajánlotta, amit a losonciak el is fogadtak. Holló Barnabás némileg megváltoztatva az eredeti terveket, egy saját alkotást hozott létre. A szobor eredeti talapzatát ma a Nógrádi Galéria és Múzeum udvarának hátsó részén őrzik.

Több emléktábla található a Vigadó északi – a térre néző – falán. Egy fakeretbe került a REDUTA 1810 feliratú fehér tábla, amely azt sugallja azt olvasónak, hogy egy 1810-ben épült épület előtt áll, pedig akkor és még azután majd egy fél évszázadig itt kertek voltak, ill. a szomszédságában álló Sárkány vendéglőbe érkezők hagyhatták itt kocsijukat és lovaikat. Ez a tábla a „fele sem igaz” kategóriájú ismeretterjesztést szolgálja. Rajta 32, a Vigadót meglátogató személyiség nevét sorolja fel, akik közül pl. Jókai Mór sohasem járt Losoncon, az 1844-ig felsoroltak pedig azért sem lehettek itt, mert addig az épület sem állt itt.

Nem teljesen pontos a tőle jobbra lévő Lehár Ferenc emléktábla bevezető szövege sem. Lehár karrieri kezdete nem teljesen ehhez az épülethez kötődik, hanem a mai Winkler Oszkár Építészeti Szakközépiskola területén, a mai Lehár és B. Nemcová utcák kereszteződése mellett látható Tiszti Pavilonhoz. Tény viszont, hogy alkotói (losonci) sikereit a Vigadóban megtartott koncertek jelentették. Nevét viseli az épület földszintjén, az emléktáblától jobbra lévő Lehár Kávéház, amelyben a mellszobra is látható. A tábla elkészítését Mihály Ferenc kezdeményezte. Városi támogatással, 2008. október 24-én leplezték le.
Az épület sarkán egy sas tart karmaiban egy négynyelvű táblát, mellén egy címerpajzsban a „Spiritus novus Oppidum nostrum” szöveggel. A tábla Losonc 1849. augusztus 8-9-i felégetésének állít emléket, 1999. október 1-én leplezték le.

Ha felnézünk az épület tetejére, akkor ott a térre és a Herz utcára néző falán is, egy-egy gótikus ihletésű „tetőtéri” ablakocskát és külső falait láthatjuk. Mindkettő csúcsán egy-egy kovácsoltvasból készült szélforgó látható, bennük a „VIGADÓ” és a „REDUTA” felirattal.
Az épület Kubinyi térre néző falát neves nógrádi családok: Szígyártó, Szilassy, Zichy, Balassa, Forgách, Madách és Kubinyi címerei díszítik.

A címereknél maradva, inkább már csak érdekességként jegyzem meg, hogy a tér épületein három helyen is megjelenik a város címere. Az egyik a Vigadó fentebb említett  Kubinyi térre néző tetőtéri ablak falán, a másik az egykori Városháza ugyancsak a Kubinyi térre néző falán a tetőrész alatt. Még a harmadik a Református templom, Kubinyi térre nyíló, kovácsoltvas kapuja jobb oldali címerpajzsában (a bal oldalin a Szígyártó-család címere van). Megtalálható a város címere a Vigadó alatt vezető átjáró folyosón, és az épület színháztermében is.
(A szöveg és fotók szerzője: P. J.)

Kubinyi téri (kör)séta I.

A Kubinyi téren átsétálva ritkán tudatosítjuk, hogy a figyelmünket leginkább magához vonzó épített emlékek mellett mennyi „írott” emlék, emlékhely is található itt.
A Phoenix könyvesbolt elől indulva először a Fekete Sas gyógyszertár épülete előtt álljunk meg. A boltíves kapubejáratról a legelső pillanatban látszik, hogy nem ma készült. Felső boltíve közepén található kis trapéz alakú táblán az A és J betűk valamint az (1)818-as évszám olvasható. Utóbbi valószínűleg az építés/felújítás éve, a két betű pedig az akkori tulajdonos névjegye. Néhány forrás szerint az épület 1760-ban épült, s ezzel a tér, s egyben a város egyik legrégebbi épülete is. Már a 19. század közepén is gyógyszertárként (a „Magyar Királyhoz”) működött. Az 1849. március 24-i losonci csatában a lépcsőjén hunyt el annak egyik hőse, Debrődy János, huszár.

 
Az épületen egy 1998-ban felavatott, szlovák nyelvű emléktáblát találunk, amely Perliczy János Dániel (1705-1787) emlékét idézi. 1731 és 1754 között Nógrád vármegye főorvosa volt, a Losonc melletti Apátfalván telepedett le. A nevéhez fűződik Losonc első gyógyszertárának létrehozása is, de hitelesen nem bizonyítható, hogy az ebben az épületben volt.
A Szlovák Villamos Művek épületén is találunk egy iniciálét. A tetőrészre kell néznünk, ha igazán el akarjuk olvasni érdemes átmenni az utca túloldalára a katolikus templom melletti kis térre. Az allegorikus szobrok közrefogta táblán a „DB” iniciálé olvasható. A tábla tetején egy kaptár látható, amely a szorgalom, a szorgalmas méhek jelképe (több helyen is megtalálható a városban), s arra utal, hogy az épület egykor banki épületnek készült, ami valóban így is van. Az épületet tulajdonosa Grimm Lajos 1886-ban bocsátotta  a Nógrádmegyei Népbank rendelkezésére. Később a Losonci Ipar- és Kereskedelmi Bank, az 1. világháború után a Tatra Bank, 1930-tól pedig a Duna Bank székhelye lett. Az allegorikus szobrokat Csordás József, helyi szobrászművész tervezte és készítette, aki a Losonci Kossuth-szoborra kiírt pályázatot is megnyerte.

A Tatra Banka épületén két emléktáblát is találunk. Az emeleti ablaksor alatt Brüll Zoltán partizánharcos alig észrevehető kis tábláját láthatjuk, amelyet a Szlovák Nemzeti Felkelés 22. évfordulója keretében lepleztek le 1966. augusztus 29-én. Róla illik tudni azt is,  hogy jegyzett és neves hegymászó is volt, s ez tette nemzetközi szinten is ismertté.
A másik emléktábla William Bukový Brüll (1932-1968) zeneszerzőnek állít emléket. A családja nem itt, hanem a Masaryk utca ma már lebontott házában lakott. A táblát Mihály Ferenc, losonci zenetanár kezdeményezésére 2005-ben leplezték le.
Átsétálva a tér keleti oldalára egy pillanatra álljunk meg a római katolikus plébánia épülete előtt. Emléktáblát itt ugyan nem látunk, de ha felmegyünk az épület emeleti részében található hivatalba, akkor ott tudnak mutatni egyet. Itt őrzik ugyanis Prohászka Ottokár, püspök emléktábláját, amelyet eredetileg a mai Masaryk utcai Szt. Bosco Katolikus Alap- és Művészeti Iskola udvari falán 1935. augusztus 15-én, a Prohászka Körök IV. Losoncon megrendezett kongresszusa keretében lepleztek le.
(A szöveg és fotók szerzője: P.J.)

Helytörténeti anziksz

Itt a felületen még ugyan nem látszik, de a blogot naponta 30-50 alkalommal nyitják meg, ami szerintem egy hét működés után megnyugtató eredmény…

Többen érdeklődtek, hogy mit fogok itt a programajánlón kívül megjelentetni. Jogos a kérdés, erről még tényleg nem írtam. Állandó rovatokat tervezek, melyeket társszerzők írnak majd, a téma és stílus most alakul, a szerzők a felkérést megkapták, remélem hamarosan anyag is érkezik tőlük.

Az első ilyen rovat helytörténeti jellegű. Ennek a témának jeles ismerője Puntigán József, akinek már több könyve is megjelent Losonccal kapcsolatban. Nem titkolt célunk ezzel a rovattal, hogy felkeltsük az érdeklődést a város iránt. Itt élünk, dolgozunk, naponta rójuk a város utcáit, és sokan bizony azt sem tudjuk milyen épületek előtt haladunk el. Kik, mikor, milyen céllal építették, és mi lett a sorsa az évszázadok viharaiban.

Következzék tehát a LOSONCI ANZIKSZ első képeslapja, vágjunk bele a közepébe!

 forrás: P. J.

KUBINYI TÉR

A tér Losonc ősi magva. Maga a tér, és a mellette vezető észak-déli, ill. az innen induló nyugatra vezető útvonalakkal, már a legrégebbi térképen is jól látható.

A tér mai formáját a város 1849-es augusztusi felégetését követő gyors felújítás során nyerte el. Ennek során bontották le a mai Nógrádi vitéz szobor és a Vigadó épülete között álló Sárkány vendéglő maradványait, majd a református templom melletti bástyát is (ez volt azon kevés épületek egyike, amelyek nagyobb károsodás nélkül túlélték az 1849-es rombolást).

Északról a református templom, délről a Vigadó épülete határolja, nyugati oldalának legszebb épülete az egykori leányiskola, míg a túloldalon a ma csaknem üresen álló Városháza díszes épülete. Majdnem a közepén a katolikus templom áll.

Közel egy évszázadon keresztül ez volt a heti vásárok színhelye, innen az első ismert megnevezése is: „Belpiacz”. Később volt „Alsó piacz”, Köztársaság tér, Gottwald tér.

Mai megnevezését a város neves képviselőjéről, a Kubinyi-családról kapta, akiknek háza nem itt, hanem az innen induló mai Masaryk utcában volt, kastélyuk pedig a várossal szomszédos Videfalán (Vidina).

Zártságával, bensőséges hangulatával ez lett a város társadalmi és kulturális eseményeinek központja, ahol helyet kaptak a város eseményeire, személyiségeire utaló emlékhelyek és szobrok is. A mai Kármán-emlékoszloptól néhány méterre állt az 1848-49-es szabadságharc és az 1849. március 24-i győzedelmes losonci csata emlékoszlopa, a mai Nógrád vitéz talapzatán a Kossuth-szobor, de valahol a téren állt egy rövid ideig az 1. világháború idején felállított Áldozatkészség szobor is.