2015. június 27., szombat

Hol volt... 31

„Dobszó nem hallatszik az égig?!“

Tiszteletem! Ismét eltelt egy év, méghozzá nagyon gyorsan. Kedves ismerősöm, T.  Évi megkérdezte, hogy „nem volna-e kedvem írni“ ismét valamit a színházunk tájáról?!  Nos, mit mondhattam erre? Természetesen igent!


Tavaly ott fejeződött be a sztori, hogy „A reykjavíki lány“ sikerrel vette a komáromi jókai-napos akadályokat (3 díj). Sajnos, azóta a darabot már nem játszottuk sehol, és ez eléggé elszomorító. A 2014-es jubileumi esztendő elfolydogált minden különösebb izgalom nélkül.  Egy-két fellépés a kabaréval, és eljött 2015. Ideje volt új kihívások elé nézni, ami természetesen egy új darab betanulását jelentette.

Csák Pista, Pünkösdi Mónika, Erdélyi Gábor, Erdélyi Gabriella

 Eléggé hosszú „vacakolás“ után esett a választás Bertold Brecht „Dobszó az éjszakában“ c. művére, amely darabot a leendő új rendező – Máté Krisztián – ajánlotta, aki a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház tagja. Páran láttuk ott szerepelni, valamint megtekintettük a „Közelebb (Closer)“ c. előadást is, melyet ő rendezett.  Tudtuk, hogy „érdekes“ lesz az új rendező munkája velünk kapcsolatban, és nem is csalódtunk.

Erdélyi Gabriella, Csák Éva, Erdélyi G. (feje), Csák Pista

A darab 8 szereplős változatát a rendező ajánlotta, és végül a címét is megváltoztattuk „Berlini liliom„-ra, mivel a már kb. 35 oldalas mű is „csak“ az eredeti regény (Dobszó az éjszakában) átirata volt.  A történet aránylag egyszerű: az első világháború vége... egy német kispolgári család lánytagja hiába várja vissza négy évig volt szerelmét, csak nem jön (azt hiszik,hogy halott), s így szülei „hozzákényszerítik “  a család egyik „bunkó“ munkás ismerőséhez... Közben mellesleg zajlik a városban valami forradalom is... Persze hogy bonyolódjon a dolog, visszatér a lány volt szerelme. A végén shakespeare-i stílusban mindenki feldobja a talpát – az ifjú szerelmeseket kivéve.

Pünkösdi Mónika, Sándor Zsombor, Erdélyi Gabriella

Brechtet még nem játszottunk, kemény kihívásnak tekintettük a dolgot, és az is lett. A rendező „megkínzott“ mindenkit, de a végeredmény állítólag megérte a küzdelmet.  Kamaraelőadás, minimális díszletben, minimális, de célszerű kosztümök és kellékek... élőzene, sajátos „humorbombák“, pontos színészi játék.

Csák Pista, Erdélyi Gábor

Picit tartottunk a losonci bemutatótól, de talán nem okoztunk túl nagy csalódást a hazai közönségnek, elégre ezt a darabot fesztiválokra szántuk, és mindjárt a bemutató után (jún.7-8-9) „el is húztunk“ Komáromba az 52. Jókai Napokra. Ott csütörtökön este fél kilenckor adtuk elő a dolgot, igencsak zsúfolt kamaratérben, de így volt ez jó, így „ütött“ eléggé nagyot... Az észrevételeket remélhetőleg majd elolvashatják a színházi archívumban...

Erdélyi Attila, Erdélyi Gabriella, Setény Öcsi, Sándor Zsombor

Talán a „Dobszó...“ mégiscsak majdnem az égig hallatszott, mivel 5 díjjal térhettünk haza a fesztiválról. Évi már megírta, de azért engedtessék meg megismételnem:  nívódíj  - felnőtt színjátszó csoport, legjobb férfi alakítás díja – Sándor Zsombor, legjobb női alakítás díja – Erdélyi Gabriella , a legígéretesebb fiatal rendező tehetség díja – Máté Krisztián, a zsűri különdíja a kiváló szerepformálásért – Erdélyi Gábor. A fődíjat már nem merték nekünk adni...(ezt csak viccnek szántam).

Csák Éva, Erdélyi Gábor

Nem mellékesen még megjegyzem a 2015-ös évvel kapcsolatban, hogy ismét „elővettük“ a felolvasószínház műfaját, és márciusban „Dalos étlap“ címmel Bächer Iván könyvéből  két előadást kreáltunk a losonci közönségnek az itteni Lehár Kávéházban – nem kis sikerrel. Lehet, hogy még valamikor folytatása is lesz…(Fotók ITT lapozhatók).

Setény Öcsi, Erdélyi Attila

 A Brecht darabbal feltehetőleg több fesztivált is megjárunk majd, ezekről alkalomadtán tájékoztatást „nyújtok(unk)”.

Csák Éva, Sándor Zsombor

Akkor levonnám a tanulságot – ha van valamilyen… Az utóbbi 5 évben minden alkalommal elhoztuk a felnőtt csoportnak járó nívódíjat Komáromból. Nos, jelenthet ez valamit?!
Remélem, nem untattam túlságosan a kedves olvasóközönséget…

Maradok tisztelettel:
„A hun”

(Szöveg: Erdélyi Attila, fotók: Puntigán József; további fotók ITT lapozhatók)
(a fotók kattintással nagyíthatók, hamarosan jön majd a színházi archívum is, sőt a mai cikk bekerül a Kármán Színház történetét összefoglaló tartalomjegyzékbe - a jobb oldali sávban található)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése