Az előadás varázsa

„Küldj fotókat a szombati előadásról” – írta nekem az egyik ismerősöm. Amiért nem tudom teljesíteni ezt a kérést, annak két oka is van: ad egy – nem fotóztunk, mert minek; ad kettő – a fotókon ugyanaz szerepelt volna, mint a plakáton elhelyezett fényképeken, azzal a minimális különbséggel, hogy drága Svejkünkön most nem barna, hanem fekete kabát volt.

Mikó István, Suha Kálmán

De most komolyan: ahol egy ember áll és mesél, két további ember pedig zenél – azt hogy lehet fényképen átadni?
A színház – hacsak nem pantomim előadásról van szó – a kimondott szó erejére, a félbehagyott vagy sejtetett mozdulatra, a pajkos összekacsintásra és egyéb, megismételhetetlen apró momentumokra épít. Közösségi élmény, amilyet még a film sem tud biztosítani.
Az a százvalahány ember, aki szombaton vette a fáradságot és ellátogatott a B.S. Timrava Színházba, egy olyan közös élményben részesült, amelyet már soha máskor nem tapasztal meg, hiába ül be még hatszor ugyanerre a Svejk vagyok előadásra.
Mert az előadást nem csupán a színpadon és a háttérben tevékenykedő személyek határozzák meg, hanem a nézőtér is. Az arra az estére összegyűlő emberek aktuális lelkiállapota, hozzáállása, véleménye, feszélyezettsége vagy éppen felszabadultsága. Közösen. Együtt.
Úgy gondolom, aki szombaton ott volt a teremben, az rendkívül jól szórakozott! Köszönet ezért Mikó Istvánnak és zenésztársainak, Suha Kálmánnak és Rusz Milánnak, hogy megajándékoztak minket ezzel a remek estével!
Az előadás végén felcsattanó állótaps úgy vélem magáért beszélt, hasonlóan az előadás alatt elhangzó nevetések is.
Akik pedig megnyerték a Kaltenecker Sörfőzde ajándékát, azok igazán megírhatnák ízlett-e a sör! Szeretnénk idecsábítani a Sörfőzdét majd egy sörkóstolóra, ehhez ilyen visszajelzések kellenének…

További közös élmények várnak ránk mindjárt a húsvét utáni héten, ITT részletesen leírtam mi és hol! Drága olvasó, ne maradj ki ezekből! Várunk!