A város talán legpatinásabb épülete a 20. század utolsó évtizedében élte meg újabb kori fénykorát, amikor a 19. század utolsó évtizedeihez hasonlóan a város kulturális és társadalmi életének központja lett. Mai látogatóinak azonban újra az elhanyagoltság, a folyamatos pusztulás jeleivel kell szembenézniük.
Mint már arra az előző sétánk alkalmával utaltam rá, a Vigadó Kubinyi térre néző falán elhelyezett tábla szerint 1810-ben épült. Ez egy hibás, a látogatókat félrevezető állítás, amelyet semmilyen dokumentum és a korabeli várostérképek sem erősítenek meg. Utóbbiakon egy üres telek látható, pontosabban a mai Vajansky utcáról nyíló főbejárata helyén állt egy kis épület.
Bár hiteles dokumentumot erről sem találtam 1810 körül kb. a mai épület és a Nógrádi vitéz szobra közötti területen már állhatott a Sárkány vendéglő, amely bizonyíthatóan a korabeli losonci társadalmi élet egyik központja volt. Egy, a Losoncz és Vidéke hasábjain 1894-es közzétett visszaemlékezésben olvashatjuk: „A piactéren egyesek épületei között a város magas vendéglője mögött a városháza áll. A kávéház elhagyatottan hever, s kevesektől látogattatik. Ugyanezen épületben táncterme van a városnak, melynek nyugati oldalán emelkedett hely látszik, olykor színpadul szolgáló, míg a szoros értelemben vett tánctér nézőtérré változik!”
1840. március 24-én a Casinó és a Kubinyi-család meghívására Gaál József és Ráday gróf társaságában Vörösmarthy Mihály is járt a vendéglőben. Ekkor a Gyürki Franciska (Kubinyi Ferenc felesége) által irányított helyi színjátszó csoport Gaál József Peleskei nótárius c. színdarabját mutatta be itt. Bevételét a pesti magyar színház támogatására ajánlották fel.
A mai épület elődjét a losonci Casino Club (1833-ban alakult) és a losonci Kisdedóvó Intézet (Gyürki Franciska irányításával) építtette fel saját céljaira 1847 és 1849 között. A város 1000 pengő forinttal és 100 000 tégla adományozásával járult hozzá az építkezéshez. Eredetileg egy emeletesre tervezték, de miután a város kölcsönt is jóváhagyott (12 000 Ft) az építkezésre, a második emelet felépítését is jóváhagyták.
Terveit Miks Ferenc (1814 - 1879) Losonc-tugári építész készítette el klasszicista stílusban, s az építkezést is ő vezette. Felépítését egy ma már nem fellelhető emléktáblán megörökítették. A 6-7 métermázsás kövön az alábbi felirat volt olvasható: „Létemet /A kor igénylé, / Ész fejleszté ki; S' / Állok ; ártatlant neve-/ lek; mivelem, a ki / nem az./ 1847 / Miks F. építész / által.”
A város 1849 augusztusi felégetésekor csak a falai maradtak meg. Anyagiak híján építtetői az épületet a városnak adták át. A Casino Club részéről azzal a feltétellel, hogy mérsékelt bérleti díj fejében első emeletét továbbra is használhassák. Az épületet 1856-58 között építették újjá Wieser Ferenc bécsi építész tervei alapján.
Virágkorát Klamárik Danó ideje alatt élte meg, aki 1895-től haláláig volt messze földön híres bérlője-vendéglőse. Sok egyéb neves tette mellett ő volt az egyik „kezdeményezője” az elsősorban jótékonysági tevékenységgel foglalkozó Kerek asztaltársaság megalakításának. A kávéházában egy gyönyörű kerek tölgyasztalt állított be azon vendégeinek, akik ebédidő után ott rendszeresen találkoztak, s megtárgyalták a város eseményeit.
Az 1890-es években jelentős átalakításokat végeztek el az épületben. A Casino Club 1894. október 3-i kiköltözése után az épület nagytermét színházi és közösségi célokat szolgáló teremmé alakították át. A színházat 1895. december 11-én nyitották meg 26 páholyüléssel, 447 ülő- és 280 állóhellyel. „ …Városunk, közönségének nagy megnyugvására szolgál, hogy — végre-valahára — ha nincs is állandó színháza, de van legalább állandó színpadja. … Aranydíszítésekben gazdag fehér márványszínű falai kellemes benyomást gyakorolnak az emberre. A két karzat is helyén van. A színpad jó tágas, kényelmes gyönyörű díszletekkel s egyéb felszereléseivel, süllyesztővel s vasfüggönyével…” – olvasható egy korabeli beszámolóban.
Az addig inkább „Belpiaczi fogadó” néven ismert épület, mint Városi szálló ekkor kapta meg a „Vigadó" nevet.
1910 áprilisában elhunyt Klamárik Danó, amely időpont az épület pusztulásának a kezdete is lett, amit a közelgő háború csak is elősegített. Bérlői Henrik Hüttner majd a „Herczog és Kohn” társaság lettek Utána Rakottyai György és trsa és Heks Béla vásárolták meg 250 000 koronáért. Itt kapott helyet a Szabadkőműves páholy is.
1918 után az épületnek nem volt gazdája. Az olykori színházi előadásokon kívül érdemi esemény alig történt benne. 1926 januárjában itt alakult meg a szlovákiai Színpártoló Egyesület, amelynek első elnöke Forgách Antal lett. 1940-ben a budapesti Magyar Állami Operaház művészei lépnek fel benne. 1943-ban pedig már mint „halott Vigadóról” számol be a helyi sajtó.
Nagyobb, sajnos mindennemű szakértelmet mellőző javítására 1953-ban kerül sor. Ennek egyik eredménye volt, hogy 1963-ban a besztercebányai színház egyik itteni fellépésén a színpad mennyezet leszakadt, s ez hosszú időre pontot tett az épület sorsára.
Az épület újkori története 1992-ben kezdődött, amikor egy azóta csődbe ment losonci építészeti cég jutott hozzá és felújította. Megnyitóján a losonci Kármán József Színház lépett fel. Jelenlegi tulajdonosi viszonyairól keveset tudni… A szomszédságában épült fel a Vigadó szálloda, és a városképet súlyosan megsértő ESO üzletközpont valamint egy lakótömb is. Az alagsorában több, azóta javarészt megszűnt üzlet és bank kirendeltsége is helyet kapott.
Az épület Kubinyi térre néző falát Losonc város szecessziós címere és neves nógrádi családok (Szígyártó, Szilassy, Zichy, Balassa, Forgách, Madách) címerei díszítik. A nagyterem teljesen szakszerűtlen és giccses újradíszítése részeként a címerek annak falaira is rákerültek.
Az épületben fennállása során számos jeles egyéniség mutatkozott be. Néhány közülük a teljesség igénye nélkül: Reményi Ede, Kossuth Ferenc, Lehár Ferenc, Honthy Hanna, stb. A Vajansky utcai sarkán a város 1849-es felégetésére emlékező tábla látható, amelyet az épület akkori tulajdonosa készíttetett el.
(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)
