Nem sokkal később elhagytam a várost, Kassára költöztem hogy teljesen a színháznak éljek. Csaknem 20 évvel később visszatértem Losoncra, mert vonzott, ide vágyódtam, itt születtem és akárhogy is – itt vagyok otthon. A losonci ismerőseim egyrészt örültek, másrészt elképedtek: hogy tudok én Kassa után Losoncra költözni, amikor itt alig történik valami?!
Akkor még nem igazán értettem miről beszélnek, most már kezdem sejteni…
Tény és való (cáfolja meg aki tudja), hogy Losoncon a magyar kultúra, a szabadidő szervezett kitöltése meglehetősen nagy hiányosságokkal rendelkezik. Kintről nézve, és már kicsit beljebbről is belelátva azt tapasztalom, hogy valahol eltűnt a lelkesedés, akik lelkesednének és tennének azok nem igazán tudják hogy hol és mit, akik ott vannak a tűznél, azokat meg hiába melegíti és világít nekik a tűz lángja, járják a megszokott kis biztonsági köreiket, abból nagy baj nem lehet…
Nekem bizony hiányérzetem van.
Úgy látom hiányzik a kommunikáció az egyes csoportosulások között.
Hiányzik a kommunikáció kifelé, a nagyközönség felé.
Az illetékesek erre bizonyára azt válaszolják, hogy a pénz az, ami a legfőképpen hiányzik, de azért ezzel a kitétellel kicsit vitába szállnék.
Egyrészt azért is hoztam létre ezt a blogot, hogy beszélgessünk. Itt, és majd talán élőben is. Losoncon élők, Losonc környékén élők, vagy akár a Losonchoz bármilyen módon kötődők is. Mindenkinek kíváncsi vagyok a véleményére!
Senkit sem szeretnék megbántani, nem azért írom ezeket a sorokat. Tisztelem és becsülöm mindazok munkáját, akik évtizedek óta tevékenykednek így vagy úgy. A segítő szándék vezérel, hátha sikerül itt összehozni olyan embereket, akiknek ötletei vannak, idejük, erejük, lelkesedésük és tenni szeretnének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése