Múlt szombaton Erdélyi Attila cikkében 2006-ba kalauzolta vissza az olvasót, amikor a losonci társulat Háy János: A Herner Ferike faterja című "istendrámáját" mutatta be.
Ennek szeretném most megmutatni a műsorfüzetét. (A képekre kattintva azok szokás szerint nagyobb méretben nyílnak.)
Szokás szerint kezdjük a címlappal:
Majd folytassuk a szereposztással, a rendező, majd a darab bemutatásával:
És nem hiányozhat a társulat életének összefoglalása sem. Külön kiemelném a következőket: "Létszámban megfogytunk de hitben még erősebbek lettünk. Tizenhét esztendő van mögöttünk - nem kevés - de reméljük lesz még sok... Persze, a közönség is szükséges. Az utóbbi időben mintha eltűnőben lenne. Remélem csak rémálom."
Ahogy azt egy hete a cikkben is olvashattuk, a csapat ezzel az előadással tarolt a Jókai Napokon Komáromban, de más fesztiválokon is. A fesztiválújságban így nyilatkoztak:
meg ilyeneket is írnak róluk:
És kell-e ékesebb bizonyítéka a határon átnyúló együttműködésnek, mint a salgótarjániak és losonciak működése? Ami töretlenül folytatódik napjainkban is...
Mutatok még egy nyúlfarknyi szöveget, a Vasárnap (2006. júl 7.) című lapból ollóztam ki, ahol egy terjedelmes cikket közöltek az azévi Jókai Napokról:
Ennyi fért bele mai színházi archívumunkba. Holnapi cikkében Attila barátunk sóskát meg sült krumplit emleget, de nem azért mert éhes, hanem mert szereti a focit. Hogy ez így zavaros? Holnap minden kiderül...
És már csak megszokásból is figyelmeztetni szeretnék mindenkit, hogy március 17-én hétfőn a Nógrádi Könyvtárban ismét 16.00 órakor kezdődik a vetítéssel egybekötött beszélgetés, melyre várjuk Krizsik Alfonz rendezőt is, hogy többek között erről a mai nap emlegetett darabról is szó essen. Természetesen a színház elmúlt 25 évét bemutató kiállítás még mindig látogatható a könyvtár nyitva tartási ideje alatt, aki még nem volt ott: be kell menni az udvaron jobbra a szlovák szakirodalom részlegébe és ott már útba igazítják az embert...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fater. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fater. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. március 14., péntek
2014. március 8., szombat
Hol volt… 21
„Új szelek, új idők”
A múlt részhez még annyi talán hozzátartozik, hogy a „Disznójáték”-kal újra bemutatkozhattunk Salgótarjánban (kb. 5 év után), ahol a közönség „vette a lapot”, már csak T. Pataki Editke miatt is, hiszen hazai pályán játszott. Ezek után a 2005-ös év vége zenés fellépésekkel telt, főleg a „Régi idők mozija” anyagából. Lassan elkezdtünk új darabon gondolkodni – ami a 2006-os évet illeti –, és eldöntöttük, hogy mivel Vladonak amúgy is sűrű elfoglaltsága volt az egész évadra, „frissítenünk” kell…
Már nem emlékszem, hogy hogyan kerültünk kapcsolatba a leendő rendezőnkkel, de végül összejött. Krizsik Alfonz (a továbbiakban csak Ali) személyében egy szimpatikus és vérprofi színházimádó emberkére akadtunk, aki színészként és rendezőként számos színházban megfordult Magyarország-szerte. Jelenleg az Újpest Színház intendánsaként dolgozik. Bennünket nem ismert, sem a csoportot, így megmutattunk neki pár felvételt az előadásainkból.
Ő felajánlott jópár darabot, amiket közösen el is olvastunk, és nem túl hosszas tépelődés után végül Háy János : „A Herner Ferike faterja” mellett döntöttünk. Ali ismerte személyesen is a szerzőt, és játszott az e művéből készült egyik előadásban. Kortárs íróról van szó, így ismét csak „le kellett futnunk a kötelező 100 métert” a jogdíjak körül, de végül sikerült elintézni a dolgot. Ali és ez a darab „új szelet” hozott a „vitorlánkba”.
A szerző szerint „Istendráma”, és sajnos ma is aktuális. Egy lepusztult faluban játszódik, ahol a három főszereplő közmunkásként tisztítja az árkokat, természetesen éhbérért. Közben eleget „filozofálgatnak” az élet nagy kérdéseiről, a halálról, az élet értelméről; méghozzá a maguk sajátos módján, nem éppen magasröptű dialógusokban, teletűzdelve trágárságokkal és – rengeteg humorral. Háy János kemény szövegében ennek ellenére van valami költői, és a jelenetek végén mindig kikerekedik a mondatok értelme.
Picit féltünk is a losonci közönség fogadtatásától, de az aggodalmunk fölösleges volt. Pár néző szívta a fogát már az első két mondat után is, ám fokozatosan „megfogta” őket az előadás, és hatalmasakat kacagtak a jeleneteken. Mondjuk azért az egész mű humora keserédes, mivel nem éppen vidám emberi sorsokról szól. A bemutató 2006. június 8-án zajlott a losonci művházban, és mint már említettem elég rendes sikerrel. Mi viszont már izgatottan vártuk a komáromi megmérettetést, mert éreztük, hogy „valami lóg a levegőben”…
A Jókai Napokra ezúttal válogatás útján kerültek be a darabok, minket valamikor egy hónappal a premier előtt látogatott meg Soóky László barátunk, aki a válogatóbizottság tagjaként végigutazta a magyar vidéket kelettől nyugatig. Az akkori próbánkból kb. 15 percet látott, de már ott eldöntötte, hogy mehetünk Komáromba. Nos, a fesztiválon csütörtök este játszottunk 21 órakor, és ezúttal „nem mondtunk csütörtököt”.
A közönség kirobbanó röhögésekkel és a végén hosszú vastapssal jutalmazta előadásunkat – a zsűrivel egyetemben. Az akkori fesztivál sokak szerint nagyon színvonalasra sikeredett (17 előadás), de (nem csak) a „Vasárnap” Jókai Napokról szóló zárócikk szerzője szerint csoportunk még így is magasan kiemelkedett a mezőnyből mind rendezésileg, mind pedig a játékunkkal. Nos, a végeredmény is magáért beszél: fődíj, a legjobb rendezés díja, valamint a legjobb férfi alakítás díja (Csák Pista, Erdélyi Gábor, Erdélyi Attila).
Ezt a darabot is főleg fesztiválokon játszottuk, bemutattuk Balassagyarmaton a Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napok keretében, valamint a budapesti Kaleidoszkóp Fesztiválon. Mindkét helyszínen elnyerte csoportunk a Magyar Színjátékos Szövetség Díjának ezüst fokozatát.
Történt egy mulatságos eset is: Mátészalkán vendégszerepeltünk (Ali intézte a fellépést), és meglepetéssel vettük tudomásul, hogy a nézőtér megtelt – alapiskolás gyerekekkel. A mi meglepetésünknél csak a tanárnők megrökönyödése volt nagyobb, amikor meghallották az előadás „szaftos” szövegét. A szerződéskötésnél ugyanis senki sem érdeklődött a darab mondanivalója és szövegstílusa felől…
Zárszóként már talán csak annyit, hogy Krizsik Alfonz személyében „új szelek – új idők” köszöntöttek be a színház életébe, ez nagy hasznunkra vált, mi pedig ismét új dolgokat, új rendezési stílust ismerhettünk meg, új barátot szereztünk – no és nem utolsósorban fődíjat kaptunk Komáromban 11 év után.
Aki nem hiszi, járjon utána…
(Szöveg és fotók: Erdélyi Attila; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)
képaláírás kiegészítve: márc. 14.
A múlt részhez még annyi talán hozzátartozik, hogy a „Disznójáték”-kal újra bemutatkozhattunk Salgótarjánban (kb. 5 év után), ahol a közönség „vette a lapot”, már csak T. Pataki Editke miatt is, hiszen hazai pályán játszott. Ezek után a 2005-ös év vége zenés fellépésekkel telt, főleg a „Régi idők mozija” anyagából. Lassan elkezdtünk új darabon gondolkodni – ami a 2006-os évet illeti –, és eldöntöttük, hogy mivel Vladonak amúgy is sűrű elfoglaltsága volt az egész évadra, „frissítenünk” kell…
![]() |
| Csák Pista, Erdélyi Gábor, Erdélyi Attila |
Már nem emlékszem, hogy hogyan kerültünk kapcsolatba a leendő rendezőnkkel, de végül összejött. Krizsik Alfonz (a továbbiakban csak Ali) személyében egy szimpatikus és vérprofi színházimádó emberkére akadtunk, aki színészként és rendezőként számos színházban megfordult Magyarország-szerte. Jelenleg az Újpest Színház intendánsaként dolgozik. Bennünket nem ismert, sem a csoportot, így megmutattunk neki pár felvételt az előadásainkból.
![]() |
| Csák Pista, Erdélyi Gábor, Erdélyi Attila, Csák Éva |
Ő felajánlott jópár darabot, amiket közösen el is olvastunk, és nem túl hosszas tépelődés után végül Háy János : „A Herner Ferike faterja” mellett döntöttünk. Ali ismerte személyesen is a szerzőt, és játszott az e művéből készült egyik előadásban. Kortárs íróról van szó, így ismét csak „le kellett futnunk a kötelező 100 métert” a jogdíjak körül, de végül sikerült elintézni a dolgot. Ali és ez a darab „új szelet” hozott a „vitorlánkba”.
![]() |
| Erdélyi Attila, Csák Pista, Erdélyi Gábor, Balázs Ildikó |
A szerző szerint „Istendráma”, és sajnos ma is aktuális. Egy lepusztult faluban játszódik, ahol a három főszereplő közmunkásként tisztítja az árkokat, természetesen éhbérért. Közben eleget „filozofálgatnak” az élet nagy kérdéseiről, a halálról, az élet értelméről; méghozzá a maguk sajátos módján, nem éppen magasröptű dialógusokban, teletűzdelve trágárságokkal és – rengeteg humorral. Háy János kemény szövegében ennek ellenére van valami költői, és a jelenetek végén mindig kikerekedik a mondatok értelme.
![]() |
| Csák Pista, Erdélyi Gábor, Erdélyi Attila |
Picit féltünk is a losonci közönség fogadtatásától, de az aggodalmunk fölösleges volt. Pár néző szívta a fogát már az első két mondat után is, ám fokozatosan „megfogta” őket az előadás, és hatalmasakat kacagtak a jeleneteken. Mondjuk azért az egész mű humora keserédes, mivel nem éppen vidám emberi sorsokról szól. A bemutató 2006. június 8-án zajlott a losonci művházban, és mint már említettem elég rendes sikerrel. Mi viszont már izgatottan vártuk a komáromi megmérettetést, mert éreztük, hogy „valami lóg a levegőben”…
![]() |
| ifj. Csák István, Simon László, Csák Éva |
A Jókai Napokra ezúttal válogatás útján kerültek be a darabok, minket valamikor egy hónappal a premier előtt látogatott meg Soóky László barátunk, aki a válogatóbizottság tagjaként végigutazta a magyar vidéket kelettől nyugatig. Az akkori próbánkból kb. 15 percet látott, de már ott eldöntötte, hogy mehetünk Komáromba. Nos, a fesztiválon csütörtök este játszottunk 21 órakor, és ezúttal „nem mondtunk csütörtököt”.
![]() |
| Csák Pista, Csák Lídia, Ibos István |
A közönség kirobbanó röhögésekkel és a végén hosszú vastapssal jutalmazta előadásunkat – a zsűrivel egyetemben. Az akkori fesztivál sokak szerint nagyon színvonalasra sikeredett (17 előadás), de (nem csak) a „Vasárnap” Jókai Napokról szóló zárócikk szerzője szerint csoportunk még így is magasan kiemelkedett a mezőnyből mind rendezésileg, mind pedig a játékunkkal. Nos, a végeredmény is magáért beszél: fődíj, a legjobb rendezés díja, valamint a legjobb férfi alakítás díja (Csák Pista, Erdélyi Gábor, Erdélyi Attila).
![]() |
| Csák Pista, Erdélyi Gábor, Erdélyi Attila |
Ezt a darabot is főleg fesztiválokon játszottuk, bemutattuk Balassagyarmaton a Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napok keretében, valamint a budapesti Kaleidoszkóp Fesztiválon. Mindkét helyszínen elnyerte csoportunk a Magyar Színjátékos Szövetség Díjának ezüst fokozatát.
![]() |
| Csák Pista, Erdélyi Gábor, Tóth Pista, Erdélyi Attila |
Történt egy mulatságos eset is: Mátészalkán vendégszerepeltünk (Ali intézte a fellépést), és meglepetéssel vettük tudomásul, hogy a nézőtér megtelt – alapiskolás gyerekekkel. A mi meglepetésünknél csak a tanárnők megrökönyödése volt nagyobb, amikor meghallották az előadás „szaftos” szövegét. A szerződéskötésnél ugyanis senki sem érdeklődött a darab mondanivalója és szövegstílusa felől…
![]() |
| Csák Lídia, Balázs Ildikó, Vámos Krisztián, Erdélyi Attila, Ibos István, Csák Pista, Berki Róbert, Erdélyi Gábor, Simon László, ifj. Csák István, Csák Éva, Tóth Pista |
Zárszóként már talán csak annyit, hogy Krizsik Alfonz személyében „új szelek – új idők” köszöntöttek be a színház életébe, ez nagy hasznunkra vált, mi pedig ismét új dolgokat, új rendezési stílust ismerhettünk meg, új barátot szereztünk – no és nem utolsósorban fődíjat kaptunk Komáromban 11 év után.
Aki nem hiszi, járjon utána…
(Szöveg és fotók: Erdélyi Attila; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)
képaláírás kiegészítve: márc. 14.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)















