Kővé meredt nézők a „Medusa pillantása” révén?!
Tiszteletem, Hölgyeim és Uraim!
Ismét elszaladt egy esztendő,
amióta utoljára „pennát ragadtam”… Ha megengedik, röviden ecsetelném a Kármán József Színház „történéseit” a tavalyi év júniusa óta. Nos, mint tudható, tavaly Komáromban „díjeső”-ben részesültünk a „
Berlini liliom” előadása kapcsán. Régi igazság, hogy „kétszer nem lép senki ugyanabba a folyóba” (vagy így valahogy?), és ez velünk is megtörtént.
 |
Kezdjük a tapssal: a rendező Máté Krisztián, Erdélyi Attila, Erdélyi Gábor,
Setény Öcsi, Csák István és Gyetvai Viktória |
A 2015-ös Jókai Napokról hazatérve jó sokáig „megérdemelt pihenésünket” töltöttük, ki-ki a maga módján, természetesen nem maradhatott el a júliusi közös gulyásparti a losonci tónál. Augusztusra meghívást kaptunk egy akkor induló új falusi szlovák-magyar színházi fesztiválra, mégpedig a „Fél” nevű községbe (Tomášov).
 |
| Setény Öcsi - Claude Vilebrequinként zoknit varr |
Augusztus lévén nem nagyon akaródzott senkinek a dolog, de mivel még arrafelé nem jártunk, így végül némi kíváncsisággal tekintettünk az ottani fellépés elébe. A „
Paraszt dekameron”-t vittük (már 5 éve van műsoron), és megérte, mert a szervezők és a közönség is nagy tetszéssel „vették a lapot”, nem vallottunk szégyent az új helyszínen, és állítólag máskor is szívesen látnak majd bennünket egyéb „kópéságokkal” is... Egyébként a „…dekameron”-t még „elnyomtuk” falun az idei februári választási kampányban is.
 |
| Csák István mint Charles a sofőr |
A tavalyi „Berlini liliom” sajnos csak 5 előadást élt meg, mivel a főszereplőnk prózai okokból külföldre távozott, és így több fesztiváli meghívást is el kellett utasítanunk. Az ősz és a tél szép csendesen „elfolydogált”, így hát az új évben nekiláttunk „keresgélni” valami újabb darabot.
 |
| Setény Öcsi mint Claude Vilebrequin |
Meg is született egy választás,
Boris Vian: Medúza-Fő címmel, amelyet végül a tavalyi rendezőnk Máté Krisztián ajánlott, természetesen az ő rendezésében. Ez egy eléggé abszurd helyzetből fakadó fergeteges francia komédia, ahol egy szerelmi háromszög négyszöggé tágul, miközben az elhangzó mondatokat nem szabad túl komolyan venni – vagy mégis?!
 |
| Setény Öcsi, Erdélyi Gábor és a bemutató nézői |
Az előadás ismét kamaratérben zajlott, a júniusi bemutatón a losonci közönség „vette a lapot” és nem „meredt kővé” a címszereplő pillantásai révén, hanem jókat szórakozott. Június közepén azután ismét megmérettettünk Komáromban az idei 53. Jókai Napokon. Ezúttal pénteken este játszottunk este fél nyolckor, és mint az idei utolsó versenyelőadás – úgy hiszem (és nemcsak én), hogy – nem vallottunk szégyent.
 |
| Erdélyi Gábor mint Antoine Bonneau |
A reakciók esetleg majd elolvashatók a színházi archívumban, vagy pl. a „
parameter” weboldalon is.
 |
| Gyetvai Viktória mint Lucie Bonneau |
Mint már föntebb említettem volt, az idén nem léptünk bele ugyanabba a folyóba… A zsűri az idei fesztiválon nem adott ki fődíjat, sem nívódíjat a felnőtt kategóriában… így a tavalyi költői kérdésem már nem aktuális…:-).
 |
| Erdélyi Attila Francis Lopezként és Setény Öcsi |
Ezúttal „csak” egy különdíjjal tértünk haza: „A legjobb szórakoztató előadás díja”. Nos, ha mégis utánagondolok… a színház egyik alapvető célja valahol mégiscsak a szórakoztatás. Vagy nem?!
 |
| Gyetvai Viktória és Setény Öcsi |
Éppen ezért „felemelt fővel toljuk tovább szerény színházunk szekerét”…
Ezúttal talán ezzel a fennkölt mondattal zárnám le mondandómat.
Aki nem hiszi, járjon utána…:-)
Maradok tisztelettel:
Erdélyi Attila
(A hun )
Fotók: Puntigán József
Hamarosan jön majd a Színházi archívum is a plakáttal, műsorfüzettel, cikkekkel...
A Kármán József Színkör/Színház eddigi munkásságának dokumentumai a TARTALOMJEGYZÉKBEN bármikor elérhetők!
