Ez már történelem! (4)

Legutóbb Ludas Matyi, az „elnyomott milliók” megtestesítőjének népszerűségét firtattam, mára hoztam egy egyszerű kis tudósítást még 1950-ből (június 3.), a losonci építőmunkások zászlóavató ünnepségéről. Íme:

A cikk vége hordozza a számunkra érdekes információkat: Benyik Zoltán vezetésével fellépett az énekkar, Vas Magda verset mondott, és a színjátszók előadták a „Fehér tyúk” című vidám jelenetet, melyben felléptek: Krajcsi Erzsébet, Szabó Rózsi, Ulin Kató, Ambrus Gyula, Vilhan Gyula, Tomka Pál, Tarics Ferenc, Vilhan Tibor és Sebők Pál.

A fotó körül olvasható nevek, fent: Dedák Sándor, Vabochné, Vágó Pál, Zagyi,
Fridrich, Kertész B. Péter Pál, alul: Tóth Sándor, Riaszné Krajcsi Bözsi, Losonci

Idézem a Csemadok krónikát: „A helyi szervezet színjátszó csoportja 1951-ben belefogott Július Fučík „Legyetek éberek” című drámájába Vágó Pál rendezővel. Az igen igényes dráma főszerepét Tóth Sándor és Krajcsi Erzsébet alakította. 

Nagyon komoly darab volt, de nem tudom ki látható a képen

A nehéz és végig feszült légkörű drámát a szereplők jól előadták, mégsem volt nagy közönségsikere sem Losoncon, sem pedig Füleken. Még Besztercebányán is nagy érdektelenség mellett játszották le a darabot. Így ez a dráma a helyi szervezetnek 45 000 Kčs ráfizetést jelentett. Ez az anyagi helyzetet igen lerontotta.”

 Losonci Ernő és Tóth Sándor, a harmadik személyről nem tudom ki

Ez nem ugyanaz a kép! A fekvő Fučík feje elmozdult...

Ebből a darabból fényképek is fennmaradtak, bár azokon címként az Üzenet az élőknek szerepel. Hogy még bonyolultabb legyen a dolog az „Emberek, legyetek éberek!” az eredeti cseh nyelven Reportáž psaná na oprátce (Riport az akasztófa tövéből) címet viselő börtönnaplójának utolsó, sokat idézett mondata volt.

Losonci Ernő, Tóth Sándor és a számomra ismeretlen női szereplő

ezen a képen még több az ismeretlen szereplő...

Lényeg a lényeg, a Gestapo által 40 éves korában kivégzett újságíró művéből készített dráma nem hozta meg a kívánt hatást. Rám inkább a fotókon is rendkívül jól látszó maszkok voltak nagy hatással, nem tudom a nézők mit szóltak hozzá…

Tóth Sándor, az ismeretlen katona és Losonci Ernő

Képzelem milyen lehangoló lehetett a szereplők számára, hogy előadásuk a befektetett munka ellenére sem hozta meg a kívánt sikert. Érdekelne például, hogy Besztercebányán kik nézték meg a darabot, és azok leszármazottai ma hol vannak…

Ez megint nem ugyanaz a kép, tessék megnézni a cédulát amit átad!

Egy rendkívül érdekes cikkre leltem az Új Szó archívumában (1951. márc. 16.), amelyben Egri Viktor (1949 -56 között a lap kulturális rovatának szerkesztője), az ismert drámaíró adott tanácsokat az országszerte szaporodó színjátszó csoportoknak a működéshez és darabválasztáshoz:

Ez utóbbihoz az alábbiakat kell szem előtt tartani: „Falusi színjátszóink a falu kulturális életének élenjárói. Amikor darabot tanulnak, elsősorban önmagukat képezik, tudásukat bővítik, műveltségüket fejlesztik. Ezért döntő jelentőségű, hogy ezek a gyakori összejövetelek ne folyjanak le egy teljesen hamishangú népszínmű, vagy operett hazug hangulatában, hanem egy olyan darabéban, amely tágítja ismeretüket, növeli tudásukat és érzelmi életüket mélyíti és gazdagítja. Ezért nem kívánatos ma a „Falu rossza” vagy a „Piros bugyelláris”, de mindenképp helyeselhető, ha a „Sári bíró”-val próbálkozunk, vagy a már sokfelé játszott „Ludas Matyi” és „Duda Gyuri” után teljesen népszerű darabbal, például a „Mélyszántás”-sal próbálkoznak.”

Még egy csoportkép, főleg jobb oldalt más a felállás...

Nem tudom, látta-e a losonciak előadását vagy sem, azonban épp a Fučík darabbal kapcsolatosan a következőket írja: „A túlbuzgóság itt viszont tévútra vezetheti színjátszóinkat. Teljesen helytelen, hogy gyakorlatlan műkedvelők például Fucsik életét próbálják színre vinni. (Üzenet az élőknek.) A vezetőnek tisztában kell lennie az adottságokkal, azzal, hogy mit és mennyit hozhat ki az együttesből. A politikailag helyesen megválasztott darab célját tévesztheti, ha az együttes nem tud megbirkózni a nagy feladatokkal. Az igényes mondanivaló ez esetben teljesen hatástalan marad, sőt elidegeníti és elriasztja a nézőket, akiket egy jó előadásnak meg kellett volna nyernie.”

Képzelem milyen csalódottak lehettek a szereplők. A politikailag korrektnek tűnő előadás sikere elmaradt, a társulatnak anyagi kára is származott a bemutatóból, ráadásul még az újságban is óva intettek a darab „gyakorlatlan műkedvelők” általi bemutatásától. Gondolom ennek hatására nyúltak legközelebb egy egészen más jellegű darabhoz, mégpedig a rendkívül sikeres Liliomfihoz. De arról már a következő részben szólok bővebben…

(Szöveg: T. Éva, idézetek a fenti Új Szó cikkekből és a Csemadok krónikából; a színessel jelölt szavak hivatkozásokat jelölnek, a cikkek és képek kattintással nagyobb méretben nyílnak).