A Gácsi út és a Lehár Ferenc utca sarkán áll az egykor szebb napokat megélt, lényegében kihasználatlan épület, a volt Járási Hivatal, ill. a Megyeház.
Az „L” alakú, emeletes épületet 1927. szeptember 10-én avatták fel. Felépítéséhez jelentős anyagi támogatást nyújtott Zólyom vármegye. Az ünnepségen jelen volt dr. Poničan Pál kormánytanácsos, dr. Mareš megyefőnök helyettes, Ivan Čičmanec, kerületi főnök, stb.
Az épületet 1938 után Főszolgabírói Hivatalként használták. A város bombázásakor 1944. december 20-án bombatalálatot kapott és erősen megrongálódott. Felújítása után 1946-tól egészen 1972-ig a Járási Nemzeti Bizottság székhelye volt. A Köztársaság téren ekkor készült el az új épület, ahová a Hivatal átköltözött. Ezután különböző célokra használták, leghosszabb ideig kórházi rendelők voltak benne.
Az épületben lezajlott legnagyobb esemény T. G Masaryk, köztársasági elnök nógrádi, benne losonci látogatása volt. Itt került sor a hivatalos fogadásra és több találkozóra a város és a járás képviselőivel. A látogatás emlékére az épület erkélyén 1936. július 3-án mintegy 8000 ember jelenlétében leplezték le Masaryk bronz mellszobrát (Ladislav Majerský, szobrászművész munkája) és emléktábláját. Az ünnepi beszédet Ivan Čičmanec, a Járási Hivatal vezetője mondta el. A szobrot 1939 körül távolították el. 1990-ben egy magánház pincéjében találtak rá, a Városi Hivatal vásárolta meg majd Andrej Melicherčik, szobrászművész restaurálta.
T. G. Masaryk nógrádi körútja során szeptember 12-én Nagytapolcsányból indulva délben érkezett Kékkőre, majd Alsósztregovára, ahol Madách sírját koszorúzta meg. Innen Szennán és Ábelfalván keresztül kora este érkezett a feldíszített városba, ahol a környező falvak lakossága is jelentős számban megjelent. A beszámolók szerint közel 15 ezren voltak jelen. A város határában felállított díszkapun a „Vítame Vás - Isten hozott” felirat volt olvasható. A város küldöttsége a 25. gyalogezred zenekara által játszott „Libuše” dallamaival valamint az állami himnusszal fogadta.
A Járási testület nevében Ján Ozdinec, földműves mondott üdvözlő beszédet: „...kénytelen vagyok a múltra emlékezni, amikor még sok szenvedést kellett átélnünk. Abba a városba érkezett, ahol Ján Jiskra harcolt. Olyan vidékre érkezett, ahol viharos tenger hullámai nyelték el nemzetünk álmait. Pusztultunk, de hittünk és bizakodtunk, hogy jön a segítség. Hitünk nem csalódott..”
A járás magyar lakosai nevében dr. Vida Gyula mondott beszédet magyar nyelven. „...Mi magyarok nem feledjük el, hogy a köztársaság legfelsőbb helyéről mindig buzdító szavak hangzottak el felénk: a megértés, az igazság és megbecsülés szavai...” – hangzott el többek között. A kritikus gazdasági helyzetre utalva kifejezte azon reményét, hogy látogatása változást hoz az ipari létesítmények, a kereskedelem valamint a mezőgazdaság helyzetében.
A város polgármester helyettesének, jobbára sablonos általánosságokat tartalmazó beszéde után hangzott el dr. Giller János, a látogatás legnagyobb visszhangot kiváltó magyar nyelvű üdvözlő beszéde, amelyet a Losonci Hírlap is közzétett:
„Tisztelt Elnök Úr!
Losonc magyarsága tisztelettel hajol meg a köztársaság legmagasabb méltóságának viselője előtt. A magyar természet hozza magával, hogy szívesen üdvözöl mindenkit, ki vendégként jön körébe, s jóindulattal közeledik hozzája.
Elnök Úr tudományos s politikai munkássága a múltban, mint szintén egy kisebbség vezéréé, tiszteletet parancsolt és csak természetes, hogy a mi részünkről, akik jelenleg élünk kisebbségi sorsban, a legteljesebb méltánylásban és tiszteletben részesül.
Mi nem hallgatjuk el, hogy jelenlegi sorsunkkal nem vagyunk megelégedve, nekünk sem törvény, de még kevésbé annak végrehajtása nem adta meg azt, amihez, mint eleven életet élő nemzetnek feltétlenül joga volna. De nem hallgathatjuk el azt sem, hogy ezeknek a kisebbségi jogoknak teljesítését csak a Köztársasági Elnök Úrnak akarata s pártatlan igazságszeretete biztosíthatja nekünk.
Ebben a városban ősidők óta békességben éltünk mi többségben élő magyarok és kisebbségben élő szlovákok, de mindkét nemzethez tartozó polgárai ennek a városnak, panaszosan tűrjük nehéz gazdasági helyzetünket. Egy haldokló városba érkezett Elnök Úr! A kihűlt gyárak egy lüktető, eleven gazdasági múltnak a bizonysága, az égnek meredő kémények a maguk némaságával állandó figyelmeztetőink a szomorú jövőre. Mi nem tudjuk elhinni, hogy ezt a pusztulást a gazdasági politika jóakaratával és megértéssel ne lehetett volna megakadályozni s épen ezért mi hálásak vagyunk Önnel szemben, Elnök Úr, hogy eljött közénk és tőlünk akarja hallani panaszainkat, mert aki meghallgatja a panaszokat az remélhetőleg segíteni is akar azokon.
Legyen az Ön gondja a mi sorsunk is! Isten hozta Önt közénk.“
Masaryk válaszában először a küldöttséghez szólt. „Örömmel tölt el, hogy a köztársasági, demokratikus elvek milyen drágák az önök számára. Nekünk ezeket az elveket a gyakorlatban kell intézkedéseinkben kell végrehajtani. Demokratikus az, hogy kívánságaikat és nehézségeiket közlik velem...“. Kiemelve, hogy a kormány azon van, hogy segítse az ipart és a mezőgazdaságot. A sikerhez az szükséges, hogy az itt élő két nemzet összefogjon. “Kár minden fejért, aki a szlovák magyar ellenségeskedés negációjára adja magát. Az alkotmány és a törvények mindenkinek elég lehetőséget adnak arra, hogy jogait megvédje.“
Ez követően személyesen, magyarul válaszolt Giller Jánosnak (a helyi Magyar Hírlap tudósítása): „Giller doktor úr! Nem kell elismételnünk, amit éppen mondottam. Ön azt hiszi, hogy nem volt elég megértés és jóakarat a jelenlegi gazdasági krízis megakadályozására. Ön téved abban, hogy a kormány részéről nem lett volna elég jóakarat, de megengedjük, hogy előre láthatóbbak lehettünk volna. Ön elégedetlenségét fejezi ki a kisebbségi joggal s annak gyakorlásával szemben és ha helyesen értem, hivatkozik arra a jogra, amely érvényben volt a régi rezsim alatt. Őszinteséget az őszinteségért. Ön bizonyára tudja, hogy a régi rezsim a szlovákoknak egyetlen egy állami iskolát sem engedélyezett. Dolná Stregován éppen most tisztelegtem Madách magyar költő emlékének, a régi rezsim alatt elmentem a temetőbe, hogy Kollár szlovák költővel szemben kifejezzem tiszteletemet és szuronyok által voltam veszélyeztetve. Folytathatnám a régi uralom leírását, de nem teszem azt, Szlovenszkó számára ez az uralom mindenkorra el van távolítva. Mi itten tiszteljük Madáchot, olvassuk Mikszáthot és Balassáról sem feledkezünk meg, s ha önnek biztos és lényeges panaszai vannak doktor úr, úgy küldje azokat nekem és a kormánynak írásban. A parlamentben is ott vannak az önök képviselői, azoknak joguk van s kötelességük is, hogy választóikat képviseljék. Azonban tárgyilagos és jogos panaszokat kérek, mindent megteszek, hogy a törvény előtt egyenlőség ne csak papiroson, hanem az életben is meglegyen. Ahhoz szükségem van a kisebbségek s politikai parlamenti képviselőik együttmunkálkodásra.”
A beszédet a látogatás alkalmából megjelent „Alkalmi Ujság” is közölte, az idézettől némileg eltérő szöveggel: „Giller János doktor úr! Szavaiból azt hallom, hogy az itteni magyarság el van nyomva és idézeteket mond a régi rezsimből. Emlékszem. mikor a régi uralom alatt koszorút helyeztem Kollár nagy szlovák költő sírjára, engem szuronyos csendőrök kísértek el a sírtól. De hogy igazoljam demokratikus gondolkodásom és hogy mink egészen más rendszert vezettünk be a nemzetiségi kérdés felett a mai utamnál megálltam Madách nagy magyar író sírjánál és kegyeletem jeléül megkoszorúztam sírhantját. Olvasunk mink ma is magyar írók műveiből, Mikszáthtól, Madáchtól és a régi nagy nevű Balázstól (Balassi!?-P.J.) könyveket. De ha Önnek vannak jogos panaszai tessék azt írásban beküldeni orvoslás végett.”
(Szöveg és fotók: Puntigán József. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése