Ez már történelem! (2)

A Petőfi-emléktábla és az egyfelvonásos darabok

Sorozatunk múlt heti első cikkében a losonci Csemadok alapszervezete 1949-es megalakulásának körülményeit vázoltam, most megnézzük mi történt 1950-ben.

„A dalárda megalakítása után más téren is elkezdődött a kulturális élet. Kisebb, nagyobb kultúresteket rendeztek. Eleinte csupán politikai darabokat, kisebb jeleneteket és egyfelvonásos darabokat adtak elő a nyilvánosság előtt. Az esztrádműsorok voltak abban az időben a divatosak. Ez időben Böszörményi László vezetőségi tag tevékenykedett, aki rendezett, tanított, sőt játszott is a darabban.”

Vágó Pál és Böszörményi László

1950. február 25-én jelent meg az Új Szó c. lapban a következő tudósítás Strecula Anna tollából:

Ebből kiderül, hogy a színjátszók előadták az „Így kell pihenni” c. vígjátékot és „A vámvizsgálat”,  „A kalap” és a „Kéretem Stiglic urat” c. mulatságos egyfelvonásosokat.

„A színjátszók 1950-ben léptek az igazi nagyközönség elé, a Vigadó nagytermében rendezett Petőfi-est alkalmával. Itt különösen a Böszörményi László kultúrtárs által betanított „Feltámadt a tenger” című költemény aratott nagy sikert a szavalókórus előadásában. Szépek voltak az élőképes bemutatásai is, melyet Petőfi Sándor életéből Munkácsi Mihály és Bihari János alkotásaiból merített. Az első Petőfi-est megrendezésébe kapcsolódott be első ízben az aktív alkotó munkába a Csemadok egyik alapító tagja, Szabó Gyula érdemes festőművész is.” A cikkben említett Szabó bácsi – ha jól tudom – Szabó Gyula édesapja, a Csemadok helyi szervezetének alelnöke, majd 1950 őszétől, Nagy István leköszönését követően, elnöke volt. Szabó József javaslatára vezették be a rendszeres műsoros teadélutánokat, Mikulás-esteket a Szilveszteri mulatságokat. Ezek jövedelméből a szervezet egy év alatt zongorát és rádiót vásárolt.

Ma ilyen állapotban van az egykori Csemadok épület

Az Apolló mozi melletti „Makk-hetesből” a Csemadok helyi szervezete az Erzsébet utcai Steinhübel-féle vendéglőbe helyezte át székhelyét. Ez a helyiség azonban nem felelt meg a szervezetnek, így nagy volt az öröm júliusban, amikor megkapták a volt „Polgári Kör” helyiségét és színháztermét.

1950 júniusában még a Steinhübel vendéglőben tartották meg taggyűlésüket, erről a következő Új Szó cikk számol be nagy részletességgel:

Megtudhatjuk belőle többek között, hogy július 9-én az 1899-ben átadott, majd 1946-ban eltávolított Petőfi-emléktábla újra leleplezésekor milyen nagyszabású ünnepséget terveztek. Terveik szerint a dalárda mellett a színjátszók is fellépnek, többek között az „Özv. Varga Ábrisné” és az „Így nyaralunk” című két egyfelvonásost adják elő, délután a meghívott „falusi dolgozók”, este pedig a „losonci dolgozók” részére.

A zászlóavatással egybekötött első nagyszabású rendezvényről ismét beszámoltak az Új Szóban, mégpedig 1950. július 20-án:

Az egész a Polana fúvószenekarral kísért felvonulással kezdődött délelőtt 10 órakor. Az egykori Kossuth (ma Vajansky) utca 5 szám alatti ház zászlódíszben fogadta az ünneplő tömeget. Természetesen emelvény is volt, melyről nem hiányozhattak a párt és egyéb szervezetek vezető funkcionáriusai sem. Nem maradhatott el a Szovjet himnusz, az Internacionálé, az elvtársak beszédei, Sztálin és Gottvald elvtársak éltetése – Petőfi is a proletariátus nagy fiaként harcolt a burzsoázia ellen…

Ez az a tábla (kép forrása)

Ki tudja mi lett azzal a zászlóval, melyet délután háromkor Szabó József ezekkel a szavakkal vett át: „Mint ereklyét fogjuk ezt a zászlót őrizni és az itt élő szlovák és magyar dolgozók között a baráti érzést ápolni.”
Este 8 órakor a dalárda – új karnagya, Benyik Zoltán vezényletével – szlovák és magyar népdalokat énekelt. Később Pajor Olga „kedves megjelenésével és énekszámaival szórakoztatta a közönséget”. A kísérő zenét Bogdán Aladár és cigányzenekara szolgáltatta.
Szünet után pedig a „kis és szűk színpadon” sorra került az „Így még jobb” című színmű, melyet Bus István rendezett. Az esti műsor összeállítása Böszörményi László érdeme.

Az emléktábla újra leleplezés amúgy ismét aktuális, hiszen 2014. június 26-án (csütörtökön) a losonci egykori gimnázium hősi halottai emléktáblájának újra leleplezésére kerül sor a Kármán József Alapiskola előcsarnokában 17.00 órától, majd 17.30 órai kezdettel az MKK-ban Böszörményi István tart vetítettképes előadást az I. világháború és Losonc emlékei címmel.
Csak csendben jegyzem meg, hogy a cikkben emlegetett Böszörményi László a most előadást tartó B. István édesapja volt. Múlt és jövő összehajol...

Ma ennyi fért a visszatekintésünkbe, legközelebb még mindig maradunk 1950-ben, ugyanis az év telén mutatták be Losoncon is a rendkívül népszerű Ludas Matyi című darabot.

(Szöveg: T. Éva, idézetek a fenti Új Szó cikkekből és a Csemadok krónikából; a színessel jelölt szavak hivatkozásokat jelölnek, a cikkek és képek kattintással nagyobb méretben nyílnak).