A volt Járási Hivatal, Megyeház épülete II.

T. G. Masaryk losonci látogatásának második napja

A látogatás másnapján az elnök a helyi szervezetek képviselőit fogadta. A losonci járás magyar lakossága nevében Vida Gyula többek között azt hangsúlyozta, hogy bízik abban, hogy a gyakorlati életben megvalósulnak az egyenlő elbírálás elvei, úgy kulturális mint nyelvi és gazdasági kérdésekben, és segíteni fogja a város és környéke mély gazdasági válságának megoldását. A járási képviselő testület és a tanítók nevében felszólaló Ľudovít Pánik beszédében a szlovák lakossággal kapcsolatban panaszolta, hogy „Mi ezen nép képviselői felszabadulásunk első időszakában itt a határmentén nagyon nehezen tudtunk dolgozni”. Kifejtette, hogy a tanítóság az iskolában és azon kívül is kulturális feladatokat lát el, s nem felejti a nemzet és állam iránti kötelességeit.

A magyar munkásság és mezőgazdasági dolgozók nevében felszólaló G. Ágoston megállapította, hogy „...Bennünk, a magyar dolgozókban ugyanaz a munkakedv dolgozik, hangyaszorgalom és életkedv...“. Kifejezve azt a reményét is, hogy a látogatásával nemcsak saját népét, de a magyarok helyzetét is tanulmányozni kívánja. „Ha az Elnök úr meggyőződik a valóságról, mely sokszor szép szavakba van becsomagolva az örömünk kétszeres lesz, mert nemcsak hogy megismertük egymást, hanem nyomorúságunk is kárpótolva lesz”.
Kuszy Emil, evangélikus lelkész arról szólt, hogy Losoncon a szlovákok és magyarok békében és nyugalomban élnek együtt, akiknek közösen kell igyekezniük a magasabb életszínvonal eléréséért.
A járás szlovák községeinek nevében Pavel Štefko szólalt fel: „...köszönjük Önnek nemzetünk felszabadítását, a demokráciát, mely minden polgárunknak saját képességei szerinti érvényesülési lehetőséget ad.... köszönjük az egyenjogúságot, melyet a Csehszlovák Köztársaság minden állampolgárának megad és lehetővé teszi az anyanyelven való tanulást...“ A sort dr. J. Hudec zárta, aki az YMCA nevében szólalt fel, s a szervezet legfőbb feladataként a nemzetiségileg vegyesen lakott területen élő ifjúságunk nevelését jelölte meg, melyek összhangban vannak az Elnök elveivel.

Az Elnök úr Losoncról Fülekre távozott

Masaryk először szlovákul válaszolt. Megköszönte a szeretetteljes szavakat, azt hogy jól érezte magát, hogy megismerhette a vidéket, gondjaikat és nehézségeiket. „Úgy, ahogy itt összejöttek, az összes nemzetiségek, konfessiók, osztályok és rendek egy kis köztársaságot képeznek. A nemzetiségi és vallási türelmesség, a gazdasági egyensúly a sikerünk jutalma... Államunk alkotmányát minden polgárnak be kell tartania. (...) A demokrácia elvei alapján mindenkinek joga van arra, hogy anyanyelvén nevelkedjen. Azáltal, hogy a szlovák lakosoknak ma szlovák iskolái is vannak, nincsen megkárosítva a másik nemzet”.
A magyarok képviselőihez magyarul elmondott beszédében többek között ezt mondta: „A magyarokat szorgalmas polgárként ismerem, akik megértéssel vannak az államiság iránt. A magyar nép jószívű és mindig megértette magát szlovák testvéreivel, s hiszem, hogy ez így van ma is és a jövőben is így lesz. A régi uralom sovinizmusa nem a népből fakadt. A nép uralma a demokráciában van, tudni fogja tisztelni másokat, jogait. Ha vannak még hiányosságok, akkor azok el lesznek távolítva...”

Búcsú Losonctól, a lovasság megtekintése

A legionáriusok nevében František Vnuk, orosz légiós szólt: „Nagyon megörültünk annak, amikor megtudtuk, hogy Ön ... erre a határmenti vidékre érkezik, hogy lássa a csehszlovák konszolidációs munka eredményét Szlovákia ezen, egyébként forró földjén. A városban jelentős számú legionárius tartózkodik, s éppen az itteni határövezetben jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy nyugalom legyen, és hogy a más nyelvű lakosságot a Csehszlovák állami gondolat felé irányítsuk...” Ondrej Hagura a Szlovák Liga füleki testületének elnöke a csehszlovák kisebbség nevében köszöntötte az elnököt.
Masaryk az elhangzottakhoz az alábbiakat tette hozzá: „...tudják, hogy 80. születésnapomra egy alapot kaptam, és itt azon gondolkozom, hogy mit tenni a szlovák kulturális munkáért. Számomra a legjobbnak az tűnik, ha a pozsonyi egyetem és a mártoni Matica egyesülnek, és amíg arra idő van összegyűjtik a szlovák nyelv gazdag anyagát - minden nyelvjárást. Ez nemcsak Szlovákia számára nagy kincs, de Csehország számára is. Legyen ez annak bizonyítéka, hogy a szlovák kultúra dolgairól nem feledkezem meg, s hogy a jövőben gondolkozom...”

Az Elnök úr távozása Losoncról

A magyar társadalmi és kultúregyesületek 14 tagú küldöttségét Kövy Árpád, református lelkész vezette, aki üdvözletében Masarykot az egyetemes emberi kultúra fennkölt gondolkodású és széles horizontú képviselőjének nevezte, aki hosszú életének tapasztalataival azt a nagy igazságot hirdeti, hogy a fajoknak, nemzeteknek ős ereje csak a kultúrájukban van. Az eredményekben gazdag élete "azzal a fénylő tanulságul szolgál, hogy a sajátlagos népi és nemzeti kultúrát úgy kell felfogni, mint az egyetemes emberi kultúrának integráns részét, mert akkor, amikor a magunk kultúrértékei felett őrködünk s azokat a jövő számára megmenteni, biztosítani akarjuk - akkor a magunk építő munkájával az egyetemes emberi fejlődés és haladás nagy érdekeit is szolgáljuk“.
Masaryk az e szavakra adott válaszában jelentette be elhatározását: „Örömmel értek egyet Önnel azokban a gondolatokban, amelyekben a nemzetek közötti kulturközeledést hangoztatta. Hogy a kultúra iránt érzett őszinte tiszteletemet tettekkel is bizonyítsam, elhatároztam, hogy a nyolcvanéves születésnapom alkalmából magyar tudományos, irodalmi és képzőművészeti társulat céljaira megfelelő összeget fogok juttatni.”

A látogatása alkalmával az elnöknek memorandumokat is átadtak. A látogatás másnapján az elnök külön kihallgatáson fogadta Szilassy Béla és Giller János tartománygyűlési képviselőt, akik többek között az alábbi memorandumokat adták át:
1. Az apátfalvi magyar szülők kérelme, hogy gyermekeiket magyar nyelven taníthassák (58-an írták alá).
2. A losonci felekezeti nőegyesületek kérelme a saját hibájukon kívüli okokból kereset nélkül maradt szegény, nélkülöző munkáscsaládok anyagai támogatásért (Aláírói: Szilassy Béláné, Sacher Gusztáv, Novek Béláné, özv. Pályi Gyuláné).
3. Mintegy ezer aláírással ellátott kérelem Tomesz András orvosi oklevelének visszaadásért, s ezáltal megélhetéséért.
4. A losonci református egyház kérelme a minden kártalanítás nélkül elvett földbirtok és a gimnáziumi épület visszaadása tárgyában. Továbbá a rimaszombati kereskedelmi csarnok panasza, Scherer Lajos tanár, özv. Jánoska Béláné, özv. Beliczay Zoltánné, stb. kérelmei.
A Losonci Hírlap az elnök magyaroknak szánt adományával kapcsolatban a következőket jegyezte meg: „...A gesztus nemcsak előkelő, de mély emberi elgondolásból fakadó volt. Az üzenet pedig, amely a losonci magyarság szívének a húrját megütötte a kisebbségi sorban élő magyarságnak is szólt... ilyen intézményről ábrándoztunk már évek óta. Anyagi eszközök hiányában azonban ez a reménykedésünk olyan, mint a délibábos napsütés csalóka játéka... Az elnöki válasz egy nagy és elháríthatatlanul súlyos feladat elé állít bennünket, kultúránkhoz hűséggel és szeretettel ragaszkodó magyarokat... a feladat pedig az, hogy kultúrtörekvéseinknél vegyük számba erőinket, állapítsuk meg pontosan igényeinket, hogy ha ennek a rendkívül fontos intézménynek gondolata testté válik - mi is meg tudjuk tenni kötelességeinket a továbblépés és fejlesztés munkájában...”

(Szöveg és fotók: Puntigán József. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)