A Rakottyay zománcozó gyár

Az egykori „Zeneiskola épületével”, később étteremmel (ma kihasználatlan épület, a Vasúti utcát bejáró séta alkalmával szólunk majd róla) átellenben áll a Slovan szálló. Az épület a 20-ik század első évtizedében épült, s Karban szállóként ismerték. A múlt század végéig étteremként, szállodaként működött. Kedvelt helye volt a Csemadok helyi szervezet által szervezett rendezvényeknek, báloknak.

Az 1980-as években megújult szlovákiai magyar klubmozgalom képviselői is itt tartották az egyik országos összejövetelüket. Az 1989-es változások után évekig gazdátlanul állt. 2008 és 2009-ben a Rázusová utcai része előtt egy üvegfalú előteret alakítottak ki, az épületet is felújították. Előtte parkolót is kialakítottak. Jelenleg szállodaként és étteremként működik
 

Az utca további részében az egykori Rakottyay zománcozó gyár területére érkezünk.
A gyár épületei a Rázusova utca és a Vasúti állomás közötti területen álltak, a továbbiak – beleértve a családi házukat – pedig a Rázusova és a Jókai utca közötti részen. Néhány épületrésze ma is megvan, vállalkozások, raktárak, irodai helyiségek vannak bennük. Az épületeihez vezető iparvágány kb. a mai Nejedlého utca vonalán vezetett.

A gyár épületei 1891-92 között készültek el. Működése „Losonci Magyar Bádog- és Vasedény Zománcozógyár Rakottyay György és Társai“ névvel 1892. május 2-án indult meg. 12 hold területen 25 épülete volt. A Társaság alaptőkéje 40000.- Ft volt, tagjai: Rakottyay György (1858-1914), Búlyi János (vaskereskedés tulajdonosa, a Nógrádi Népbank losonci igazgatója), Belák Dániel, Muraközy István, losonci vállalkozók. A gyár műszaki vezetésével Rakottyay Györgyöt, kereskedelmi irányításával Bulyi Jánost bízták meg.

 Az indulásnál 80 munkást alkalmaztak, számuk 1910 körül már 800-1000 körül mozgott. Termékeit (zománcozott és horganyozott edények, csiszolt áruk) a világ számos helyére szállították (Törökország, Egyiptom, India és Kína). 1896-ban 2000 q zománcozott edényt gyártottak le 200000.- Ft értékben. Ez évben sikerrel szerepeltek a millecentenárium alkalmából szervezett országos kiállításon is.

A gyárnak volt saját artézi kútja (a mai napig működik), vízvezetéke, ipari vágánya, villamos világítása stb. A 20. sz. elején munkásai számára munkáslakásokat építettek. R. György korai halála után, 1914-ben R. Gyula vette át a gyár irányítását. A gyár 1927-ben szűnt meg, az I. világháborút követő leépítés áldozata lett. Központi épületeinek nagy részét az 1940-es években bontották le.

Az alábbi leírás a gyár alapítójáról villant fel egy részletet: „..Rakottyay György, bádogos-mester, lapunknak ez évi 7-ik számában is érintett kétféle, saját találmánya gyorsfőzője – mint halljuk a m. kir. ipar- és kereskedelemügyi minisztérium szabadalom ügyosztályába beadatott. Nevezett ugyanis a napokban megkereste az országos iparegyesület vezérférfiait Budapesten és Gonda Béla, műegyetemi tanárt, hogy munkája hasznos volta, és czélszerűsége felől meggyőződést szerezzenek és a nevezett edényeknek védőjegygyel való elláthatására és azoknak további készíthetésére nézve a szabadalom megadatnék. Az illetők a két tárgyat beható megfigyelés alá vették és a szabadalom megnyerését Ausztria-Magyarországra nézve a föltaláló részére biztos kilátásba helyezték. Ő volna tehát Losoncz iparosai között a legelső, ki iparát kitűnően értve leleményessége által városunkat az ipar előrehaladása terén a Találmányok Könyvébe iktattatta."

A Mieru és a Rázusova utca között épült vöröses vakolatlan téglaépületek – külsőre – szinte eredetiben maradtak meg. Vállalkozók használják. A gyárhoz tartozott két kulturális – közösségi célokat szolgáló épület is, amelyek a Rázusova utca és Nejedlého utca kereszteződésének két oldalán épültek fel.

Magántulajdonban vannak, részben felújították, részben jelenleg újítják…

(Szöveg és képek: Puntigán József; a képek akttintással nagyobb méretben nyílnak)