Ma a darab műsorfüzetét mutatom meg, sok érdekes információt tartalmaz, érdekes olvasnivaló az is. (A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)
Kellemes nosztalgiázást!
2013. november 22., péntek
Színházi archívum 5
Legutóbb Erdélyi Attila többek között Max Frish: Biedermann és a gyújtogatók című előadásra emlékezett vissza, érdemes visszalapozni a megjegyzésekhez is, ahol a csoport vezetője (Csák Pista) és a csoport tagjai is megírták visszaemlékezéseiket.
Ma a darab műsorfüzetét mutatom meg, sok érdekes információt tartalmaz, érdekes olvasnivaló az is. (A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)
Ma a darab műsorfüzetét mutatom meg, sok érdekes információt tartalmaz, érdekes olvasnivaló az is. (A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)
2013. november 21., csütörtök
Színházba járók figyelem!
November 25-ig (hétfő), déli 12.00 óráig lehet még itt a blogon megjegyzésben, vagy a facebookon hozzászólásban megírni a Kassai Thália Színház Nyolc nő című előadásának műfaji megjelölését – a helyes megfejtők között 2 db belépőjegyet sorsolunk ki. Azok, akik aznap este a Szülői Szövetség báljába is készülnek, a színházjegyért a bálban tombolajegyet kapnak és a vacsorával is megvárják őket.
A sorsolás eredményéről legkésőbb november 26-án számolunk be, a nyertes a belépőjegyeket előadás előtt a helyszínen, vagy korábbi napokon a losonci Magyar Központban (Artézi kutak tere) veheti át.
Aki nem nyer, az se búsuljon, jegyek elővételben 8 euróért, az előadás napján 10 euróért kaphatók!
Szóval várjuk a helyes megfejtéseket!
2013. november 20., szerda
Könyvajánló 7
E héten a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikvárium egy egészen friss könyvet ajánl, úgy vélem nem csak a szalagfűzése miatt érdekes ez a könyv:
„Nehéz a Felvidéken magyarnak lenni?”
Valóságos legendává, meseszálakon táncoló „szágává” szövődik a mátyusföldi Angyal-család egymást követő nemzedékeinek története… A regényes felvidéki családtörténet a magyar földhözragaszkodás, a becsület, a hagyomány és az élet iránti rettenthetetlen szenvedély jelképének is tekinthető, s az ő történetük által bemutatja a felvidéki magyarság sorsának csaknem 100 éves alakulását, s talán közelebb kerülünk mi, olvasók is – az igazsághoz…
A könyv a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikváriumban megvásárolható, ára: 15 €
Itt pedig egy videó a könyvről és írójáról:
Szomolai Tibor
Felvidéki Saga
(2013)„Nehéz a Felvidéken magyarnak lenni?”
Valóságos legendává, meseszálakon táncoló „szágává” szövődik a mátyusföldi Angyal-család egymást követő nemzedékeinek története… A regényes felvidéki családtörténet a magyar földhözragaszkodás, a becsület, a hagyomány és az élet iránti rettenthetetlen szenvedély jelképének is tekinthető, s az ő történetük által bemutatja a felvidéki magyarság sorsának csaknem 100 éves alakulását, s talán közelebb kerülünk mi, olvasók is – az igazsághoz…
A könyv a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikváriumban megvásárolható, ára: 15 €
Itt pedig egy videó a könyvről és írójáról:
2013. november 19., kedd
Az egykori Városi Polgári Leányiskola épülete
Ha beletekintünk a 19. század társadalmi életébe, akkor hamar láthatóvá válik, hogy abban a férfiak játszották a meghatározó szerepet. A nők közszereplése, de hosszú ideig a tanításuk sem képezte érdemi viták, meggondolások témáját. E tekintetben „fehér hollós” kivételt képez Kubinyi Franciska, aki nem kis mértékben élvezve férje Kubinyi Ferenc jelentős közéleti befolyását, ki mert lépni a szürke háttérből, s a losonci közélet emlegetett és elismert szereplője, több területen (kisdedóvás, színjátszás) az irányítója lett.
Nem kisebb érdemei vannak az ugyancsak nógrádi születésű (Terbeléd-Lázi) Veres Pálnénak, szül. Beniczky Herminának, aki leánya Veres Szilárda megszületése (1841) után a felnevelésével párhuzamosan országos szinten először fogalmazta meg a nők tanításának fontosságát, s annak élharcosa lett. Ehhez az „utolsó indíttatást” Madách Imre (akihez szoros barátság fűzte) Akadémia székfoglalóján elmondott beszéde adta meg: „A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut, könnyebben felfog és tanul, de teremtő géniusz hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli, s innen, míg a dilettantizmus legkedvesebb kontingensét szolgálja, a művészetet és tudományt előre nem viszi. A nő alárendelt, testi és lelki ereje védelmet, ápolást keres, az erősebb férfiú lelkében éppoly érzéseket költ, mint az elhagyott gyermek, a hervadó virág, megdermedt madár."
Hosszas és korántsem akadálymentes harcok után Pesten, Deák Ferenc támogatásával és Eötvös József, közoktatásügyi miniszter ellenzésével 1869. október 17-én nyitotta meg az első iskolát, amely a nők szellemi fejlődését, magasabb ismeretek megszerzésének lehetőségét tűzte ki céljául. Tantervét is maga készítette, mert tapasztalnia kellett, hogy törekvéseit „férfi társai” nem támogatják és nem is segítik.
Ezzel csaknem párhuzamosan Losoncon Kovárcz-Hasper Alvína nevéhez fűződik az első, leányokat oktató intézmény létrehozása. Magániskolájában, az ún. Kovárcz-féle intézetben 1866-tól fogadta és tanította leányokat. Ez az iskola adta meg az alapját a losonci – városi támogatású és államilag segélyezett – leányiskola megnyitásának, amely 1890. szeptember 10-én nyílt meg 80 tanulóval, 4 osztállyal az említett intézet tantermeiben.
Első igazgatónője Péchy Erzsébet lett. A gondolat már jóval előbb 1878. június 6-án megszületett, amikor a város akkori polgármester Pokorny Sándor által vezetett értekezleten memorandum íródott a nőnevelés érdekében. Az azután eltelt 12 évet jó jellemzi a Losoncz és Vidéke egyik ezzel kapcsolatos írásának gondolata: „… ha akkor a memorandum alapján a tevékenység terére lép a város, ma nem polgári leányiskolánk, hanem felsőbb leányiskolánk van”.
Az 1938-as bécsi döntés után megszüntették a szlovák osztályokat, az a magyar iskolarendszerre áttérve ismét négyosztályos lett. 1938-40 között igazgatója Nagy Erzsébet volt, 1940/41-től pedig Kerezsy Géza lett, aki az 1918-ban abbamaradt szellemiségben próbálta azt irányítani. Gondot okozott a magas létszám, az osztályokban átlagosan több mint 40 tanuló tanult. Sokan jártak be vidékről, főleg Fülekről. Az iskola keretében 1942-ben az igazgató vezetésével községi fiú és női kereskedelmi szaktanfolyam nyílt meg, ahol kereskedelmi ismereteket, könyvvitelt, gyors- és gépírást valamint német nyelvet tanítottak. Az iskola 1944-ben szűnt meg.
Az iskolában koedukált szlovák tannyelvű polgári iskola is működött Svoreň János, igazgató vezetésével, melynek 4 osztályában 1939/40-ben 45, 1944/45-ben 47 tanulója volt. Az iskola épületében ma szlovák tannyelvű általános iskola működik.
(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)
Nem kisebb érdemei vannak az ugyancsak nógrádi születésű (Terbeléd-Lázi) Veres Pálnénak, szül. Beniczky Herminának, aki leánya Veres Szilárda megszületése (1841) után a felnevelésével párhuzamosan országos szinten először fogalmazta meg a nők tanításának fontosságát, s annak élharcosa lett. Ehhez az „utolsó indíttatást” Madách Imre (akihez szoros barátság fűzte) Akadémia székfoglalóján elmondott beszéde adta meg: „A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut, könnyebben felfog és tanul, de teremtő géniusz hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli, s innen, míg a dilettantizmus legkedvesebb kontingensét szolgálja, a művészetet és tudományt előre nem viszi. A nő alárendelt, testi és lelki ereje védelmet, ápolást keres, az erősebb férfiú lelkében éppoly érzéseket költ, mint az elhagyott gyermek, a hervadó virág, megdermedt madár."
Hosszas és korántsem akadálymentes harcok után Pesten, Deák Ferenc támogatásával és Eötvös József, közoktatásügyi miniszter ellenzésével 1869. október 17-én nyitotta meg az első iskolát, amely a nők szellemi fejlődését, magasabb ismeretek megszerzésének lehetőségét tűzte ki céljául. Tantervét is maga készítette, mert tapasztalnia kellett, hogy törekvéseit „férfi társai” nem támogatják és nem is segítik.
Ezzel csaknem párhuzamosan Losoncon Kovárcz-Hasper Alvína nevéhez fűződik az első, leányokat oktató intézmény létrehozása. Magániskolájában, az ún. Kovárcz-féle intézetben 1866-tól fogadta és tanította leányokat. Ez az iskola adta meg az alapját a losonci – városi támogatású és államilag segélyezett – leányiskola megnyitásának, amely 1890. szeptember 10-én nyílt meg 80 tanulóval, 4 osztállyal az említett intézet tantermeiben.
Első igazgatónője Péchy Erzsébet lett. A gondolat már jóval előbb 1878. június 6-án megszületett, amikor a város akkori polgármester Pokorny Sándor által vezetett értekezleten memorandum íródott a nőnevelés érdekében. Az azután eltelt 12 évet jó jellemzi a Losoncz és Vidéke egyik ezzel kapcsolatos írásának gondolata: „… ha akkor a memorandum alapján a tevékenység terére lép a város, ma nem polgári leányiskolánk, hanem felsőbb leányiskolánk van”.
Valamivel több, mint egy évet kellet várni arra, hogy az iskola az akkor ideiglenesnek tekintett otthonából a Polgári Leányiskola újonnan felépített épületébe költözhessen.
Az új iskolai épület felépítésének gondolata már az év végén megfogalmazódott és 1891 első felében konkrét tervekké érett. Építési bizottság alakult, amely meghatározta és felügyelte a munkálatok menetét. Az építés helyéül a „kaszinó-kert piaczi arczvonalát” jelölte ki. A többször közzétett pályázati hirdetésben olvasható: ”Építendő lesz egy 1 emeletes iskolai épület. A szükséges föld- és építési munkálatok a költségvetési árak szerint 30.000 frt azaz harmincezer forintot tesznek ki”. A beérkezett pályázatok közül a Városi testület rendkívüli közgyűlése Kertész Antal és Pápay Mihály, gyöngyösi lakosok ajánlatát fogadta el. A leányiskolának 1891 augusztusában Winkler Anna személyében új igazgatónője lett. Mivel az építkezés a vártnál lassabban haladt, a Városi Közgyűlés szeptember elején úgy határozott, hogy a Leányiskola az új, 1891/92-es tanévet október 1-én kezdi meg. Ez az időpont is szenvedett némi késedelmet, mert az épületet csak október 11-én adták át a küldetésének. Az ünnepi pillanat alkalmából írta a Losoncz és Vidéke: „Ezen egyszerűségében is díszes épületre méltó örömmel s büszkeséggel tekinthet nemcsak Losoncz városnak minden öntudatosan gondolkodó polgára, hanem minden magyar ember, kinek szívén fekszik a magyar szellemű nőnevelés ügye, hiszen ez iskolaépülettel Losoncz város egygyel szaporította számát a magyar művelődés templomainak.” Az ünnepi beszédeket Farkas Károly, iskolaszéki elnök és Winkler Anna, igazgatónő mondták el.
Az új iskolai épület felépítésének gondolata már az év végén megfogalmazódott és 1891 első felében konkrét tervekké érett. Építési bizottság alakult, amely meghatározta és felügyelte a munkálatok menetét. Az építés helyéül a „kaszinó-kert piaczi arczvonalát” jelölte ki. A többször közzétett pályázati hirdetésben olvasható: ”Építendő lesz egy 1 emeletes iskolai épület. A szükséges föld- és építési munkálatok a költségvetési árak szerint 30.000 frt azaz harmincezer forintot tesznek ki”. A beérkezett pályázatok közül a Városi testület rendkívüli közgyűlése Kertész Antal és Pápay Mihály, gyöngyösi lakosok ajánlatát fogadta el. A leányiskolának 1891 augusztusában Winkler Anna személyében új igazgatónője lett. Mivel az építkezés a vártnál lassabban haladt, a Városi Közgyűlés szeptember elején úgy határozott, hogy a Leányiskola az új, 1891/92-es tanévet október 1-én kezdi meg. Ez az időpont is szenvedett némi késedelmet, mert az épületet csak október 11-én adták át a küldetésének. Az ünnepi pillanat alkalmából írta a Losoncz és Vidéke: „Ezen egyszerűségében is díszes épületre méltó örömmel s büszkeséggel tekinthet nemcsak Losoncz városnak minden öntudatosan gondolkodó polgára, hanem minden magyar ember, kinek szívén fekszik a magyar szellemű nőnevelés ügye, hiszen ez iskolaépülettel Losoncz város egygyel szaporította számát a magyar művelődés templomainak.” Az ünnepi beszédeket Farkas Károly, iskolaszéki elnök és Winkler Anna, igazgatónő mondták el.
Az épületet 1905-ben részben átépítették, a város az államilag segélyezett leányiskolát az I. Világháború befejezéséig fenntartotta. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után 1919. szeptember 1-i hatállyal Božena Franzová, Csehországból származó (Kráľové Město) tanítónőt nevezték ki igazgatónak (akkori vezetőjét Szlávy Arankát 1919. december 1-én elbocsátották az állásából).
Az iskolát a város saját költségvetéséből nem tudta fenntartani, azért a Városi Képviselő Testület javaslatot tett annak államosítására, amely szerződést komoly viták után 1925. december 14-én hagyták jóvá, és 1924. március 1-i visszamenőleges hatállyal írták alá.
Mivel az iskola folyamatosan helyhiánnyal küszködött, a tanítás két műszakban folyt. Ezért állami támogatással 1936-ban újabb emeletet építettek rá. Masaryk köztársasági elnök 1930 szeptemberében tett nógrádi és losonci látogatása után az iskola felvette a nevét.
Az iskolát a város saját költségvetéséből nem tudta fenntartani, azért a Városi Képviselő Testület javaslatot tett annak államosítására, amely szerződést komoly viták után 1925. december 14-én hagyták jóvá, és 1924. március 1-i visszamenőleges hatállyal írták alá.
Mivel az iskola folyamatosan helyhiánnyal küszködött, a tanítás két műszakban folyt. Ezért állami támogatással 1936-ban újabb emeletet építettek rá. Masaryk köztársasági elnök 1930 szeptemberében tett nógrádi és losonci látogatása után az iskola felvette a nevét.
Az 1938-as bécsi döntés után megszüntették a szlovák osztályokat, az a magyar iskolarendszerre áttérve ismét négyosztályos lett. 1938-40 között igazgatója Nagy Erzsébet volt, 1940/41-től pedig Kerezsy Géza lett, aki az 1918-ban abbamaradt szellemiségben próbálta azt irányítani. Gondot okozott a magas létszám, az osztályokban átlagosan több mint 40 tanuló tanult. Sokan jártak be vidékről, főleg Fülekről. Az iskola keretében 1942-ben az igazgató vezetésével községi fiú és női kereskedelmi szaktanfolyam nyílt meg, ahol kereskedelmi ismereteket, könyvvitelt, gyors- és gépírást valamint német nyelvet tanítottak. Az iskola 1944-ben szűnt meg.
Az iskolában koedukált szlovák tannyelvű polgári iskola is működött Svoreň János, igazgató vezetésével, melynek 4 osztályában 1939/40-ben 45, 1944/45-ben 47 tanulója volt. Az iskola épületében ma szlovák tannyelvű általános iskola működik.
(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)
2013. november 17., vasárnap
Programajánló november 18-24
 |
| Puntigán József egészen friss felvétele |
Akkor nézzük a teliholddal induló következő hetet:
November 18-án, hétfőn délelőtt 10.00 órakor a besztercebányai Divadlo Hotel Mária színház mutatja be Macher című előadását Losoncon a Timrava Színházban, a darabról bővebben a polgári társulásként működő színház honlapján itt olvashatunk. Belépődíj: 2 €
November 21-én, csütörtökön a nagykürtösi szlovák nyelven játszó Divadlo bez groša adja elő Július Barč Ivan: Matka című drámáját a losonci Timrava Színházban 18.00 órai kezdettel. Belépődíj: 2 €
November 22-én, pénteken Füleken 18.00 órakor a Városi Művelődési Központban a RAKONCA néptáncegyüttes és vendégei adnak műsort, többek között a salgótarjáni Dobroda zenekarral, akik Mindenki örömére című lemezbemutató koncertjüket is megtartják, 21.00 órától pedig táncházba várják az érdeklődőket a Magyar Közösségi Házba. Belépődíj: 1 €
November 23-án, szombaton Ipolytarnócon az IKSZT-ben délután
Továbbra is tart a JÁTÉK, melyen 2 belépőjegy nyerhető a Kassai Thália Színház Nyolc nő című darabjára, melyet november 30-án láthatunk Losoncon, és fontos tudnivaló, hogy azok, akik a Kármán József Alapiskola és Óvoda mellett működő szülői szövetség BÁLJÁRA is készülnek, a színházjegyért tombolajegyet kapnak!
Kellemes holdvilágos hetet mindenkinek!
2013. november 16., szombat
Hol volt, hol nem volt… 5
„Ó jaj, háromszor is ó, jaj…” (A Kar)
Gyújtogatók Losoncon…
Akkor folytatnám az 1992-es évet. Akkoriban még igencsak bőven elfoglaltuk magunkat (a rákövetkező 1993, 1994-as évekkel egyetemben). Hiába, fiatalok voltunk és szépek, teli elszántsággal és tettrekészséggel. (- Ma már csak „szépek” vagyunk.) Nos, 1992 nyarán a Gyöngyösi Mátra Művelődési Központ és a Gyöngyösi Játékszín egyhetes színházi szakmai táborozást szervezett nekünk Tarnamérán. Ez egy kisebb község Gyöngyöstől nem messze, termálvízzel és üdülőtáborral, valamint nem mellékesen itt található Magyarország egyetlen rendőrmúzeuma. A tábor gyümölcsözőnek bizonyult, szakmai szempontból továbbfejlesztettük a drámaelemzés és a színpadi mozgás alapjait, valamint különböző relaxációs gyakorlatokba is belekóstolhattunk. Természetesen emellett strandoltunk és más módon is „relaxáltunk”.
Itt választottuk ki következő darabunkat, amelyet azután íziben el is kezdtünk elemezni. A darab Max Frish: Biedermann és a gyújtogatók c. drámája volt, melyet ismét Szabó Árpi rendezett. A premiert szeptemberre terveztük, de végül különböző okok miatt október 9-én került bemutatásra a következő losonci Őszi Színházi Napok keretében. A darab tragikomédia, ahol a főszereplő Biedermann tipikus nyárspolgárként saját hírneve és vagyona megmentése érdekében gondolkodás nélkül feláldozza városát, amely a lángok martalékává válik. A rendezés ismét sajátos (Szabó Árpis), multifunkcionális díszlet (ezúttal konténerek helyett 200 literes fémhordók), teli fény és hangeffektusokkal, s gyújtogatásról lévén szó nem hiányoztak a petárdák és a bő színpadi füst sem. Ezt néha túlzásba is vittük, és a nézők „itták meg a levét” pl. Füleken, ahol ki kellett szünetben szellőztetni a nézőteret... A dráma klasszikus görög vonalát szerkezetileg a „Kar” szerepe jelentette, amit hat színészünk mint tűzoltó jelenített meg a parancsnokukkal (Tóth Pista) egyetemben.
Hozzátartozik még tevékenységünkhöz az 1992 júniusában bemutatott „A kíváncsi királykisasszony” c. mesejáték, melyet a losonci pedagógiai iskola diákjaiból álló „diákszínpadunk” adott elő, s melyet – rendes magyar tanárhoz méltón, Csák Pista rendezett Szabó Árpival közösen. A diákcsoport nem esett szét, sőt szűk egy éven belül folytatásként Farkas Imre: Iglói diákok c. darabját adták elő 1993 áprilisában, ezúttal a salgótarjáni T. Pataki László (R.I.P) és Patakiné Kerner Edit rendezésében. Velük azután még sokáig együttműködtünk, sőt Editke ma is színházunk aktív tagja.
Az 1992-es Őszi Színházi Napokhoz még annyi hozzátartozik, hogy itt fogadhattuk fellépőkként pl. a Gyöngyösi Játékszínt, vagy a pezinoki Mesélő Színházat, amely a Hamletet adta elő, igencsak érdekes változatban mintegy 50 percben, mozgásszínházként tálalva, Vlado Sadílek rendezésében. Igen, itt vettük fel a kapcsolatot azzal a Vlado Sadílekkel, aki a későbbiekben nagy hatással lett munkásságunkra, és több monumentális rendezése csoportunkkal igencsak megmozgatta nemcsak a szakma, hanem a nézők fantáziáját is. Egyik komáromi újságíró jó pár éve a „Mágus” becenevet adta neki, de erről majd a későbbiekben. Egyébként Vlado is losonci születésű, jelenleg Pozsonyban élő szabadúszó színész-rendező (tőle kunyeráltunk ki akkor ősszel egy egész csomag filmfüst alapanyagot a Biedermannhoz), s mint ilyen természetesen ismerte Árpit, hiszen a hetvenes években már együtt dolgoztak nem egy darabban.
1992 decemberében sor került még Tóth István önálló estjének bemutatására Rákos József rendezésében, majd 1993 januárjában egy meghívásnak eleget téve Balassagyarmaton mutattuk be a Biedermann és a gyújtogatókat, mégpedig a Magyar Nyelvű Színjátszók és Versmondók I. Nemzetközi fesztiválján. A zsűri alaposan „szétszedte” az előadást (kiderült, hogy a zsűrielnök vizsgadarabja volt az egyetemen), de végül pozitív volt a végkicsengés. Pedig ott fordult elő, hogy a főszereplő saját magát szólította meg a színpadon... Ezután megfogadtuk a zsűri egy-két tanácsát a darab tempóját és a játékidejét illetően .
1993 áprilisában „nekimentünk” egy újabb zenés darabnak, Pierre Barrlett – Jean Pierre Grédy: A kaktusz virága címmel. A rendező a gyöngyösi Jankovits Jenő. Újabb tagokkal bővült csoportunk (Erdélyi Gábor, Vas Norbi, Bene Győző, stb.), így pl. szerény személyem Csák Pistával együtt ezúttal „pihentünk” és csak a technikusok szerepét vállaltuk az előadásban. Mivel az azévi Jókai Napokra „nem mertünk” újabb zenés darabbal nevezni (sic.), ezért a premiert csak őszre terveztük be. A témára később még visszatérek.
1993 májusában – hogy ne felejtsük el a diákokat – újabb bemutatóra került sor, mégpedig „Jelenetek” címmel , amely előadás Shakespeare Rómeó és Júliájából lett „kiszemezgetve”. A picit avantgarde, néhány részletében „filmesített” előadás üde színfoltja lehetett volna a Jókai Napoknak, sajnos a bemutató időpontja a jelentkezési határidő lejárta utánra esett, így nem került el a fesztiválra. A szereplők közül okvetlenül meg kell említenem György Norbertet - akkori diákot -, aki a darab szerzőjeként és eszmei atyjaként végül mégis egészen az előadásig végigvitte az ügyet. Ha homályos emlékeim nem csalnak, Norbi ma is a művészet körül „ügyeskedik”, s költőként már megjelent egy-két verseskötete. De hogy ne unatkozzunk, májustól a Színkör támogatást nyújtott az akkor alakuló „Traditional Band” – nek , amely fiatalokból álló klasszikus jazzt játszó losonci zenekar volt, és rendelkezésükre bocsátottuk próbatermünket a Csemadok épületében. A zenekar a későbbiekben sok rendezvényünkön lépett fel, illetve pár év múlva már önállósodva számos jazzfesztiválon vett részt Európa-szerte.
Ami csoportunkat illeti, Komáromba végül a Biedermann és a gyújtogatókkal mentünk, felemás sikerrel. Habár a zsűri egyik tagja megdicsérte a darabon elvégzett változtatásokat (a játékidőt lecsökkentettük, két felvonás helyett egyben ment le az előadás), a kiértékelés főleg „cseszegetéssel” ért véget (miért ez játszotta azt a szerepet, miért nem az, stb.). Ez nem ingatott meg minket, hiszen végül Szabó Árpi megkapta a legjobb rendezés díját, Csák Pista pedig színészi alakításáért különdíjban részesült.
A darabot végeredményben csak mintegy ötször játszottuk, de így is megérte, hiszen újabb elemekkel bővítettük látókörünket és színpadi tapasztalatainkat.
Ami az 1993-as évet illeti: folyt. köv.
Aki nem hiszi, járjon utána…
(Szöveg: Erdélyi Attila, fotók a Biedermann és a gyújtogatók c. darab archívuma)
Gyújtogatók Losoncon…
Akkor folytatnám az 1992-es évet. Akkoriban még igencsak bőven elfoglaltuk magunkat (a rákövetkező 1993, 1994-as évekkel egyetemben). Hiába, fiatalok voltunk és szépek, teli elszántsággal és tettrekészséggel. (- Ma már csak „szépek” vagyunk.) Nos, 1992 nyarán a Gyöngyösi Mátra Művelődési Központ és a Gyöngyösi Játékszín egyhetes színházi szakmai táborozást szervezett nekünk Tarnamérán. Ez egy kisebb község Gyöngyöstől nem messze, termálvízzel és üdülőtáborral, valamint nem mellékesen itt található Magyarország egyetlen rendőrmúzeuma. A tábor gyümölcsözőnek bizonyult, szakmai szempontból továbbfejlesztettük a drámaelemzés és a színpadi mozgás alapjait, valamint különböző relaxációs gyakorlatokba is belekóstolhattunk. Természetesen emellett strandoltunk és más módon is „relaxáltunk”.
 |
| Csák Pista, Erdélyi Attila, Rákos József |
Itt választottuk ki következő darabunkat, amelyet azután íziben el is kezdtünk elemezni. A darab Max Frish: Biedermann és a gyújtogatók c. drámája volt, melyet ismét Szabó Árpi rendezett. A premiert szeptemberre terveztük, de végül különböző okok miatt október 9-én került bemutatásra a következő losonci Őszi Színházi Napok keretében. A darab tragikomédia, ahol a főszereplő Biedermann tipikus nyárspolgárként saját hírneve és vagyona megmentése érdekében gondolkodás nélkül feláldozza városát, amely a lángok martalékává válik. A rendezés ismét sajátos (Szabó Árpis), multifunkcionális díszlet (ezúttal konténerek helyett 200 literes fémhordók), teli fény és hangeffektusokkal, s gyújtogatásról lévén szó nem hiányoztak a petárdák és a bő színpadi füst sem. Ezt néha túlzásba is vittük, és a nézők „itták meg a levét” pl. Füleken, ahol ki kellett szünetben szellőztetni a nézőteret... A dráma klasszikus görög vonalát szerkezetileg a „Kar” szerepe jelentette, amit hat színészünk mint tűzoltó jelenített meg a parancsnokukkal (Tóth Pista) egyetemben.
 |
Az 1992-es Őszi Színházi Napokhoz még annyi hozzátartozik, hogy itt fogadhattuk fellépőkként pl. a Gyöngyösi Játékszínt, vagy a pezinoki Mesélő Színházat, amely a Hamletet adta elő, igencsak érdekes változatban mintegy 50 percben, mozgásszínházként tálalva, Vlado Sadílek rendezésében. Igen, itt vettük fel a kapcsolatot azzal a Vlado Sadílekkel, aki a későbbiekben nagy hatással lett munkásságunkra, és több monumentális rendezése csoportunkkal igencsak megmozgatta nemcsak a szakma, hanem a nézők fantáziáját is. Egyik komáromi újságíró jó pár éve a „Mágus” becenevet adta neki, de erről majd a későbbiekben. Egyébként Vlado is losonci születésű, jelenleg Pozsonyban élő szabadúszó színész-rendező (tőle kunyeráltunk ki akkor ősszel egy egész csomag filmfüst alapanyagot a Biedermannhoz), s mint ilyen természetesen ismerte Árpit, hiszen a hetvenes években már együtt dolgoztak nem egy darabban.
 |
| Erdélyiné A. Gabriella, Rákos József |
1993 áprilisában „nekimentünk” egy újabb zenés darabnak, Pierre Barrlett – Jean Pierre Grédy: A kaktusz virága címmel. A rendező a gyöngyösi Jankovits Jenő. Újabb tagokkal bővült csoportunk (Erdélyi Gábor, Vas Norbi, Bene Győző, stb.), így pl. szerény személyem Csák Pistával együtt ezúttal „pihentünk” és csak a technikusok szerepét vállaltuk az előadásban. Mivel az azévi Jókai Napokra „nem mertünk” újabb zenés darabbal nevezni (sic.), ezért a premiert csak őszre terveztük be. A témára később még visszatérek.
 |
| Csák Lídia, Rákos József |
 |
| A "Kar": Nagy Kati, Csíkány Andi, György Zsófi, Csák Évi |
A darabot végeredményben csak mintegy ötször játszottuk, de így is megérte, hiszen újabb elemekkel bővítettük látókörünket és színpadi tapasztalatainkat.
Ami az 1993-as évet illeti: folyt. köv.
Aki nem hiszi, járjon utána…
(Szöveg: Erdélyi Attila, fotók a Biedermann és a gyújtogatók c. darab archívuma)
2013. november 15., péntek
Színházi archívum 4
A legutóbbi szombaton E. Attila a Charley nénje című előadásra emlékezett vissza, ennek plakátját szeretném most megmutatni a szereposztással. (A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)
Sajnos ennek a műsorfüzetével nem találkoztam, ha véletlenül lenne otthon valakinek olyanja, kérem jelezze, jó lenne beszkennelni azt is.
Találtam még néhány megfakult képet, íme:
1992 márciusában mutatta be a csapat a Meredek út című irodalmi összeállítást is Radnóti Miklós verseiből.
Holnap Attila a gyümölcsöző 1992-es esztendő további eseményeire emlékszik vissza, de érdemes visszalapozni az eddigi színházi cikkekhez is, a csapat tagjai azóta gazdagon megkommentálták a dolgokat, lehet mazsolázni...
Frissítés Csák Pista jóvoltából (nov. 19.): egy kép a próbáról, bővebben a megjegyzésben...
Sajnos ennek a műsorfüzetével nem találkoztam, ha véletlenül lenne otthon valakinek olyanja, kérem jelezze, jó lenne beszkennelni azt is.
Találtam még néhány megfakult képet, íme:
 |
| Tóth Pista, Lakatos Feri |
 |
| Ivanics Pista |
 |
| Gerő Ervin, Csák Évike |
1992 márciusában mutatta be a csapat a Meredek út című irodalmi összeállítást is Radnóti Miklós verseiből.
Holnap Attila a gyümölcsöző 1992-es esztendő további eseményeire emlékszik vissza, de érdemes visszalapozni az eddigi színházi cikkekhez is, a csapat tagjai azóta gazdagon megkommentálták a dolgokat, lehet mazsolázni...
Frissítés Csák Pista jóvoltából (nov. 19.): egy kép a próbáról, bővebben a megjegyzésben...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)