Elérkezett a várva várt nap, ismét találkoztunk a Kubinyi téri
Chillout Caffe & Bar nevű kávézóban, hogy ezúttal a színházról essen szó.
Hoľko Réka vendége ezúttal Csák István, Erdélyi Gabriella és Gyetvai Viktória volt, mindannyian játszanak a Kármán Színház
Bingó című produkciójában, amelyet ősszel ismét megtekinthetünk.
 |
| Hoľko Réka vendégei: Csák István, Erdélyi Gabriella és Gyetvai Viktória |
Bemelegítésként szó esett a kezdetekről, ki hogyan került a színház közelébe. Pistánál ez családi hagyomány, hiszen szülei mindketten aktívan bekapcsolódtak a kulturális életbe, így Pista kicsi korától kezdve a színpad közelében mozgott. (Van erre
bizonyíték is, ÍME).
 |
| Csák István, a Kármán J. Színház vezetője |
Erdélyi Gabikát szintén elég fiatalon, még gimnazista korában érintette meg a színpad, hiszen 1989-ban játszotta el a
Fanni hagyományai címszerepét. Édesapja, Ardamica Ferenc, akkor azért aggódott, nehogy a lánya szégyent hozzon a fejére. Úgy vélem nem hozott, sőt! Büszke lehet rá! :-)
 |
| Erdélyi Gabriella a Kármán Színház alapítótagja |
A Fülekről érkező Gyetvai Vikiben is fiatalon felébredt a színház iránti vágy, sikertelen főiskolai felvételi után sikerült egy hároméves színészképzésen részt vennie, azóta az ott szerzett tapasztalatait a füleki Zsákszínházon és a losonci Kármán Színházon kívül
bábos meseprodukciókban is kamatoztatja, ahol Bódi Andreával lép fel.
 |
| Gyetvai Viki Fülekről |
Akármennyire is igyekezett Réka kordában tartani a beszélgetést, Pistánk folyton elkanyarodott a kérdéstől, majd vissza, azonban meg kell hagyni, nagyon élvezetesen és szépen beszélt arról, amivel 28 éve szabadidejében foglalkozik.
 |
| Most is Hoľko Réka vezette a beszélgetést |
Szó esett arról, hogy ez hobbi vagy szakma számukra, kiderült ki hogyan tanul szöveget, ki hogyan viszonyul a rá osztott szerephez, és természetesen sorra került a rengeteg színpadi élményből is néhány - a nézők legnagyobb örömére.
 |
| A nézők egy része, minden korosztály képviseltette magát |
Pista mosolyogva idézte fel
törökországi útjukat, amikor Szlovákiát képviselték magyarul egy nemzetközi fesztiválon. (Zárójelben jegyzem meg, hogy az útról irodalmi mű is született Ardamica Zoránnak köszönhetően:
Örökországi címmel
).
Szóba került a legabszurdabb előadás is, még a kezdetekből Ragyolcon, ahol a
Szaltó mortále című produkciót áramkimaradás miatt az üzlet és kocsma lépcsőjén játszotta el a társulat, a környező lakók és az úton közlekedő kamionosok legnagyobb megdöbbenésére.
 |
| Egy sötétebb kép a nézőkről, kellemes félhomályban üldögéltünk... :-) |
Természetesen a Jókai Napok és a kritikusok sem maradhattak ki a színházi élmények közül, de szó volt Vlado Sadílek első és egyben legnagyobb kivitelezésű előadásáról (a díszlet és a fellépők létszáma tekintetében is), amelynek címe
Kísértetszonáta, és amely ugyan nagyon izgalmas képi látványt nyújtott, de a társulat nem igazán tudta megfogalmazni miről szól a darab.
A résztvevők elmerengtek a színház jövőjén is, megtudtuk, hogy elsősorban kell egy csapat, jó lenne utánpótlást is szerezni, hiszen a kármánosok java része 40, 50, sőt több éves. Arról is szó esett, hogy mostanában nem lehet kitenni a nézőtérre a "megtelt" táblát, mert sajnos a nézők fokozatosan elpártoltak, bár az utóbbi években mintha ez is változna...
És persze még sok egyéb is szóba került, úgy vélem kellemes másfél órát tölthettünk el egymás társaságában érdekes beszélgetést hallgatva a színház "kulisszatitkairól". Reményeink szerint a sorozatot folytatjuk, érdemes lesz figyelni a losonci anziksz programajánlóit.
Ígéretemhez híven a beszélgetés legvégén kisorsoltuk a
blogszülinapi játék nyerteseit is. A blogon zajló játékba összesen hatan kapcsolódtak be, azaz írták meg mit tennének egy ilyesmi Losonc feliratú táskába maguknak, vagy az ide látogató turistáknak. A válaszokból szemezgetek:
Hanusz Zsuzsa:
Én egy nagyobb képeslapot vinnék magammal a parkról készített fotókkal tavasszal és ősszel, a kinti mozival ami ugyanúgy hangulatos nyáron. Egy hűtőmágnes is jó ötlet lenne ugyanúgy fotókkal. Pl. a zsinagóga, templomok és egy pár érdekes épülettel. Természetesen a puttonyba egy könyv is beletartozna Losonc és környéke érdekességeivel. Lehetne még sorolni a többit is, sok mindent lehetne magunkkal vinni a fantázia határtalan :-)
Farkas Katalin:
Az idevetődő turistákkal bejárnám a várost, és mesélnék, mint ahogy már néhányszor megtettem. A közeli ismerőseimnek megmutatnám "a felnőtt kori iskolámat", a "polgárit", ahol az édesanyám tanult, a fiú iskolát, ahol az édesapám tanult. És mindenkinek a Vigadót, amelyről sajnos már eltűnt a tábla, amelyen fel voltak sorolva azok az ismert személyiségek, akik valaha megfordultak az épületben. Szerencsére, akik tényleg fontosak, tudom tábla nélkül is. A Petőfi emléktáblát stb. Bár én /csak/ Losoncon lakó füleki vagyok, Losoncról is szívesen mesélek, bármerre járok, tehát tudnék mit rakni abba a táskába.
Bános Renáta:
Szeretem a régi épületeket, amelyek még mindig állnak a helyükön és szeretem őket felidézni a régi képeken. Kár hogy már csak kevés maradt belőlük és Losonc is lassan nagyon modern város lesz. :-(
A sorsolásra ismét a szokásos cédulákkal készültem:
Segítségemre Erdélyi Gabika és Gyetvai Viki voltak, ők ketten húzták ki az egy-egy nyertest, aki nem más mint:
Hanusz Zsuzsa és Farkas Katalin. Szívből gratulálok, majd egyeztetünk hol tudják átvenni a nyereményüket.
A blog közösségi oldalán zajló
képmegosztós játékba sokkal többen kapcsolódtak be, sajnos azok neve nem került fel a cédulára, akik a figyelmeztetés ellenére sem módosították a kép láthatóságát "nyilvánosra" (ezeket a rendszer nekem nem is mutatja, így nem tudom ki a megosztó).
De így is volt bőven cédula:
Ezúttal Csák Pistát kértem fel a sorsolásra, ő a 26 név közül Čičman Lívia nevét húzta ki. Szintén szívből gratulálok a nyertesnek, egyeztetünk a táska átadási módjáról és helyéről.
(Végül még egy zárójeles infó: aki nagyon szeretne ilyen vagy hasonló kézzel festett táskához jutni, az vegye fel a kapcsolatot közvetlenül az alkotóval, Jakab Rékával, ez a legkönnyebben az alkotásainak létrehozott fb-oldalán lehetséges. Végszükség esetén rajtam keresztül is lehet...)
Köszönet a vendégeknek, a műsorvezetőnek, a nézőknek, a játékban résztvevőknek - egyszóval mindenkinek, aki hozzájárult a tegnapi est sikeréhez, és természetesen a blog 4 évéhez is.
Ezúttal is érdemes a színessel jelölt szavakra kattintani, ott további érdekességek rejtőznek. Aki még nem olvasta, annak ajánlom szíves figyelmébe a
Kármán József Színház eddigi történetét. Vagy aki még régebbi dolgokra is kíváncsi, az kezdheti a losonci Csemadok
színjátszásának Tartalomjegyzékével.
Szöveg: Éva
Fotók: Magtamás Demecs Anita, Éva
