„Ki a primadonna?”
1991 őszén a Színkör „saját akcióba kezdett”. Első alkalommal szerveztünk Losoncon Őszi Színházi Napokat, természetesen másokkal egyetemben (Járási Népművelési Osztály, Csemadok), és ezt a további években folytatni kívántuk. Az első évfolyamban résztvevőként üdvözölhettük pl. a Zsákszínházat Fülekről (Leszállás Párizsban), a debreceni Alföldi ifjúsági Színpadot (Lysystrate), valamint a Gyöngyösi Játékszínt (Doktor úr). A Játékszínnel való kapcsolatfelvétel ezután gyümölcsözőnek bizonyult, mivel a rendező-vezetőjük Jankovits Jenő felajánlotta segítségét egy majdani színdarab rendezésére. Jankovits úr (R.I.P.) szintén losonci származású volt (minő véletlen), ráadásul az egyik szereplőnk unokatestvéreként néha eddig is Losoncra látogatott.
 |
| Lakatos Feri, Tóth Pista |
Rövid egyeztetés után már 1992 januárjában megkezdtük az általa felajánlott Brandon Thomas-Aldobolyi Nagy György-Szenes Iván: „Charley nénje” c. darab próbáit. Jenőnek kisujjában volt a szórakoztató zenés műfaj, s így megismertette velünk a vidám, zenés zsáner minden csínját-bínját, a buktatókkal egyetemben. A történet a bigott Angliában játszódik, s természetesen a szeremről szól: a fiatalok szerelmesek, de nincs gardedám, aki elkísérje a lányokat a légyottra, mert a hölgy nem érkezik meg időben. Jobb híján az egyik ifjú Lord öltözik be gardedámnak, ami azután sok kalamajkát okoz… Nem részletezem, mert a darab eléggé ismert, s nem csak a zenés változata. Mindenesetre a főszereplő Tóth Pista később bevallotta egy riportban, hogy az Elefántember figurája után ez volt a másik szerep, amivel mértéktelenül megkínlódott...
 |
| Pisták: Csák, Tóth, Ivanics :-) |
A bemutató 1992 áprilisában zajlott és hatalmas közönségsikert hozott. A losonci nézők a múltban is leginkább a zenés műfajt díjazták, most pedig mintha „hájjal kenegették volna” őket, a rengeteg ismert dallam olyan hatással volt rájuk (Ki a primadonna, Bármit mond más, Fel hát ezredes úr, Orchideák, stb.). Meg kell említenem, hogy itt segített először a zenei feldolgozásban Lados Iván (és Demecs Tomi), aki később jó párszor kísért minket zeneileg ilyen-olyan akción, ill. más zenés darabban. A bemutatón élőben zongorázott, mi pedig élőben „kornyikáltunk”, akkor még nem használtunk mikrofonokat, nemhogy playback-et.
A közönségsikerhez már csak annyit, hogy az akkori Nógrádi Szó járási lapban a „Ki a primadonna” c. dal három hétig volt a slágerlista második helyén (közönségszavazatok alapján).
 |
| Csíkány Andrea, Tóth Pista, Zacharov Erika |
A komáromi Jókai napokon, ahol ismét szerepeltünk, a zsűri így kezdte a szakmai kiértékelést: „Ha nem tudtok énekelni és táncolni, akkor ne játszatok zenés darabokat…”, miközben ugyanaz az illető bevallotta, hogy egész este az Orchideák c. dalt dúdolta... Szegény Jankovits Jenő kissé kikelt magából, mivel a VMK közönsége (akkor még teltház volt a Jókai napokon) a darab végén kb. tízperces vastapssal honorálta az előadást. Ebből a tapsból a Szlovák Rádió magyar adása a fesztiválról készült hétvégi záróriportban bejátszott egy részletet. Természetesen ezúttal sem számítottunk díjözönre, de Tóth Pista azért nívódíjat kapott az alakításáért!
 |
| Csaszlovszky János, B. Vámos Anikó |
Nos, ízlések és pofonok különbözőek, mármint ami a zsűri és a közönség eltérő véleményét illeti. Ez régi igazság a színház világában, és sokszor nehéz megtalálni az „arany középutat”.
Az előadást végül 29-szer játszottuk, többnyire vidéken, és a zenés műfaj sikeresnek bizonyult a nézők körében, és számunkra is sok tapasztalatot és vicces élményt hozott. Ilyen volt pl. az egyik csomai fellépésünk, ahol igencsak kisméretű a színpad, sőt alacsony is. Itt kénytelenek voltunk a díszlet két rácsos kertfalát (a további kettőt kihagyva) keresztben lefektetni, mert felállítva nem fért el. Amikor a főszereplőt az egyik sláger után vállunkra vettük, beverte a fejét a plafonba… Ugyanitt történt, hogy Tóth Pistának (a Charley nénje kosztümben) szünetben ki kellett ugrania a szabadba „kisdolgát végezni”… Mivel erős szél fújt, így „nyomok ” maradtak a kosztümjén… még sokáig derültünk a történteken. Az ottani közönség viszont nagyon hálás volt, és azóta is mindig nagy szeretettel vártak vissza.
Színháztörténeti érdekesség, hogy a darab ősbemutatóját Losoncon 1928. február 17-én a losonci gimnázium szlovák osztályának diákjai tartották meg (természetesen nem a zenés változatot).
Ennyit röviden a Charleyról…
 |
| Csíkány Andrea, Erdélyi Attila, Tóth Pista, Ivanics Pista, Lakatos Feri, Csaszlovszky János |
Ami az 1992-es évet illeti, nem mellékes, hogy a Kármán Napok keretében március 20-án bemutattuk Losoncon a „Meredek út” c. irodalmi összeállítást, amely Radnóti Miklós verseiből készült, Szabó Árpi rendezésében. Neki mindig is az irodalmi színpadok voltak a kedvencei. Az előadást már egyszer játszottuk, még 1989-ben Füleken a Palóc Napok keretében, de azóta más lett a főszereplő (Csák Pista), így helyesnek láttuk felújítani. Mondjuk ezzel a darabbal is szerepeltünk Komáromban a Jókai Napokon, méghozzá egy napon a Charley nénjével, de a színpadképen kívül más nemigen „fogta meg” a zsűrit. Az egyik losonci fellépésünk alkalmával Csák Pista egy picit „átköltötte” Radnóti néhány sorát, némi pánikot okozva ezzel a technikusnak (ifj. Csák Pityu), aki a helyes végszavakat várva keményen kigúvasztott szemekkel és „fülekkel” próbálta meg időben leengedni a zenei, ill. szöveges magnófelvételeket… A jelenlévők – közöttük a komáromi válogatóbizottság egyik tagja – viszont semmit nem vettek észre a dologból.
És még mindig nincs vége az évnek, de erről majd a következő cikkemben…
Aki nem hiszi, járjon utána…
(Szöveg: Erdélyi Attila, fotók archívum)
