Az egykori „ipari park“ területe

Az elmúlt sétán már szót ejtettünk a Zólyomi út szomszédságában működött Rakottyay téglagyárról és a Sörétgyárról. Ez a két gyár alkotta az egyik végét annak a területnek, melyet 19. századi elődeink a vasúti hálózat kiépítése után amolyan korai „ipari parkként“ (akkor ugyan nem így nevezték) hoztak létre, s amelyet lényegében a Vasútállomás és a Zólyomi út közötti terület zárt közre.
A város „leg“ gyárai a mai Rázusova utca vonala mellett jöttek létre. Az utcára a Zólyomi útról kanyarodva először a Mezőgazdasági Gépgyár egykori területére érkezünk.
A gyár minden tekintetben a múlt emléke, tudomásom szerint egyetlen épületrész sem maradt meg belőle, az viszont elképzelhető, hogy a területén felépült lakóházak (az utca a Nógrádi utca és a Vasútállomás alkotta területen) alapjaiba és falaiba bekerültek a gyár épületeinek és hatalmas raktárainak téglái.

Mezőgazdasági Gépgyár (kép forrása)

A Basch-Susitsky féle „Első Losonci Mezőgazdasági Gépgyárat” 1906-ban alapították. Egyik része a mai Rázusova, Nógrádi és Zólyomi út által bezárt területen, másik része – folytatása – kb. a Rázusova, Zólyomi út és a Svätoplukova utcák által bezárt területen volt. Első részének épületeihez a Nógrádi utca vonalán keresztül vezetett iparvágány.  Neves igazgatója a közéletben sem ismeretlen Tarján Ödön volt.
Főleg vetőgépeket gyártottak. Igazgatója 1908-ban nagy vasbeton csarnokot épített fel. A gyár 1911-ben részvénytársasággá alakult át. 1914. április 7-én a gyár egy része tűz martaléka lett. Újjáépítették, az 1. világháború ideje alatt katonai célokat szolgáló eszközöket, többek között kis ágyúkat is gyártottak benne. Egy 1928-ban készült füzetük, termékkínálatuk szerint „Lučenec Dril”, „Rekord Dril” és hasonló megnevezésű vetőgépeket, kombinált vető-, műtrágyaszóró gépeket és ezek alkatrészeit gyártottak. Egy évvel később azonban már nem működött.
A gyár közelében lakó neves író Szeberényi Lehel az egyik visszaemlékezésében szemtanúként jegyezte le, hogy a gépeit, berendezését vagonokba rakták, és Csehországba szállították. Ezt követően a hatalmas raktárcsarnokát használták részben közösségi célokra, több politikai közgyűlés helyszíne is volt.
1932-től néhány évig, közel 130 munkást alkalmazó dohányfelvásárló üzemet működtettek benne.  Épületeinek nagy részét 1942-ben bontották le.

A Petőfi tér
A Vasúti utca és a Rázusova utca kereszteződésének két oldalán egy teret találunk, amelyet az 1870-es években kezdtek kialakítani. Az eredeti tervek szerint a mai Kubinyi téren felszámolásra ítélt piacteret akarták ide helyezni (erre utal az eredeti megnevezése Új piacz tér is), de ez nem valósult meg.

(IDE KATTINTVA körbenézhetünk a téren.)

Az eredetileg 150 négyszögöl tér területű teret 1933-1934-ben parkosították. A 19. század elején itt épült fel Zorkóczy fakereskedő egyemeletes bérháza is. A fásított és füves területet alacsony kerítés zárta és zárja el a járókelők előtt (ma részben parkoló lett belőle). Eredetileg Petőfi Sándorról nevezték el, a 2. világháború után nám. Lenina lett, ma nincs külön megnevezése, a Rázusova utca része.

A sarkában áll az egykori Sternlicht zománcozógyár irodai épületének falmaradványa, az egykori gyönyörű épület torzója, amely tipikus példája annak, hogy az illetékesek hogyan viszonyulnak a város múltjához. Jobb helyeken (pl. Csehország, de említhetjük akár Pécset is) az ilyen jelentőségű gyárak épületeit védelem alá helyezik, s mindent megtesznek azért, hogy megmentsék a jövő számára. Nem mellékesen az akkori ország területének ez volt az első ilyen jellegű gyára!

Jövő héten innen folytatjuk!
(Szöveg: Puntigán József. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)