Szépséges utcáink - városnéző séta

Bevallom őszintén, én nem igazán szeretem a telet, az utcán való "céltalan" ténfergést, álldogálást ilyenkor általában elkerülöm. De mivel az "Anziksz élőben" városnéző sétákhoz van némi közöm, így ma délután én sem maradhattam otthon. A hideg és a szakadó hó ellenére.

Titokban abban reménykedtem, hogy a sétálók otthon maradnak a jó meleg lakásban, így azt az 1-2 érdeklődőt séta helyett meghívjuk teára, beszélgetünk egy jót és kész! :-)
Ehhez képest, ilyen kép fogadott ma délután fél háromkor a Masaryk és Vasúti utca sarkán. (Képes összefoglaló következik.)

Már ez is egész szép létszámnak tűnt, de az emberek csak jöttek és jöttek. Így Puntigán József, a séta vezetője megkezdte a mesélést. Nem csak a szecessziós sarki épület került szóba, hanem pillantásunkat a túlsó oldalra is átirányítottuk.

Majd lassan  elindultunk toronyiránt.

Hogy hamarosan meg is álljunk. Ekkor újabb "későnjövők" csatlakoztak hozzánk :-)

Szó esett az egykori korzó érdekes épületeiről, a vendéglőkről, cukrászdákról. És tömegesen megbámultunk egy darab lámpavasat az egyik házfalon. Már esett róla szó itt az anzikszon.

Mondom. Lámpavas. Ott jobbra fent (a fenti belinkelt cikkben jobban látni).

Közben persze számtalan érdekes információt is megtudtunk, a városról, az egyes lakóiról, arról mikor és hol világítottak először villannyal például...
De nem maradhatott ki az egykori Kubinyi ház sem, a beazonosításának történetével és a Kubinyi család szerteágazó tevékenységeivel együtt.

Természetesen minden stukkót alaposan megnéztünk. Igazán változatos képet mutatnak. Csak fel kell hozzá emelni a fejünket. (Jut eszembe: volt vala egykoron a blogon Fel a fejjel! játék is. Lehet, hogy fel kéne újítani?)

Végül megálltunk a Nógrádi Könyvtár sarkánál. Óriási volt a forgalom, alig hallottuk amit kellett, de szorgalmasan néztünk előre meg hátra, sőt balra és jobbra is. Arról a sarokról nagyon sok szép épületet lehet alaposan megnézni!

Innen a Nógrádi Múzeum és Galériába vettük az irányt, ahol némi meleg és tárlatvezetés várt ránk. És nagyon sok érdekes kiállított tárgy. Mindenféle.

A múzeumban elég sokáig időztünk. Kint változatlanul havazott, ráadásul már be is sötétedett. Azonban még mindig annyi mondanivaló szorult a sétánk vezetőjébe, hogy haladtunk tovább. Egy kis patika, egy kis Vigadó, egy kis Petőfi... meg egyebek.

Végül a Vajansky utcán didergős búcsút vettünk egymástól, és szóba került, hogy alig pár nap múlva ismét lesz alkalom találkozni. Például pénteken az Adventi koncerten vagy másnap az Adventi forgatagban.
Találkozni jó! Kimozdulni jó!
Nagy köszönet mindenkinek, aki ma velünk tartott! Séták  - ha minden igaz - lesznek jövőre is :-)

Kép és szöveg: Éva (fotók mobillal fotózva) 

Még több fotó ITT.

HÓNAPSOROLÓ 2015

Közeledik az év vége, a számvetés ideje, a tavalyihoz hasonlóan idén is végigböngésztem internetes naplónk – a losonci anziksz – bejegyzéseit. Lehet kérem nosztalgiázni, inspirálódni, emlékezni, jövőre pedig még az eddigieknél is jobban csinálni…

JANUÁR

Tavaly január közepén utaztunk egyet a nagyvilágban a dunaszerdahelyi Antal Tamással, mert Úton lenni jó. A rendezvényre sokan kíváncsiak voltak, megtelt az alapsuli Kármán-terme.
Január végén hóhelyzet volt, de a hagyományos operettgála és a Csemadok bál sem maradt el emiatt 2015-ben. Az év első hónapjában könyvet és báli belépőjegyeket lehetett nyerni a blogon, apropó a 2016-os Újévi Operett Musical Gálára és a CSEMADOK bálba jegyek már kaphatók a plakátokon feltüntetett helyeken.

FEBRUÁR

2015 második hónapjában elkapott a rendszerezési vágy, így összeállítottam és a blog jobb oldali sávjában hozzáférhetővé tettem előbb a KÁRMÁN JÓZSEF SZÍNHÁZ történetéről írt cikkek és archívumi anyagok tartalomjegyzékét, majd a HELYTÖRTÉNETI cikkeket is listáztam a megjelenés sorrendjében.
Februárban új partnerrel bővült a blog támogatóinak listája, így ennek örömére játszottunk is egy jót.
Születésnapja alkalmából beszélgettünk egy jót a „Mágussal”, Vlado Sadílekkel a Nógrádi Könyvtárban.
Majd hogy otthonunkban is harmóniában éljünk, Urbančok Lara vezetett be minket a Feng Shui rejtelmeibe. Kíváncsi lennék, hányan szereztek be azóta zöld pénztárcát...

MÁRCIUS

A hónap elején a Kármán Színház Dalos étlapját szolgálták fel a Lehár Kávéházban, a nagy sikerre való tekintettel a felolvasószínházi produkciót március 19-én ismét telt ház előtt megismételték.
A Kármán Napok keretén belül számos rendezvény zajlott márciusban városunkban, így például kiállítás nyílt a losonci református templomról, Farkas Ottó is tartott könyvbemutatót a Kármán-teremben.
A hónap végén pedig Mikó István látogatott el hozzánk Svejk vagyok című produkciójával, erre belépőjegyeket is lehetett nyerni a blogon.
Én meg a március 15-i tömeg és a többi esemény látogatottságát összevetve morfondíroztam egyet a blogon…
A hónap legutolsó napján ismét sok időm lehetett, hiszen az egykori losonci Csemadokos SZÍNJÁTSZÁS történetét is tartalomjegyzékbe rendeztem, azóta is olvasgatható.

ÁPRILIS

Ebben a bolondos hónapban felélesztettük majd eltemettük a sikeres Losonc, szeretlek elnevezésű vetélkedőnket, ismét a Kármán József Alapiskola csapata nyert, több kihívója nem is akadt…
Ezt követően áprilisra „beköltöztünk” a Szabó Gyula Emlékházba, hiszen:
április 11-én megemlékeztünk a Költészet napjáról, Szászi Zoltán és Mizser Attila, valamint Nagy Csilla társaságában.
Egy héttel később Borkóstolót tartottunk, ismét Szabó Gyula festményei között. Előtte persze játszottunk is.
Pár nappal később ugyanott Dráfi Mátyás színművész örvendeztetett meg bennünket, Én csak egy magyar vagyok című műsorával, amelyben főleg a magyar nyelv szépségeit taglalta, és amelyhez ismét kreáltam egy jó kis játékot.

MÁJUS

A szerelem hónapját ismét morfondírozással kezdtem, másnap a losonci csemadokosok inkább kirándultak egyet Diósgyőrbe meg Lillafüredre.
Májusban folytattuk városnéző sétáinkat, ezúttal a losonci parkok és kastélyok voltak soron.
A blogon LÁNCREAKCIÓ indult, így a blogpartnerek meg én sem unatkoztam, remélem az olvasók se…
2015-ben 25 éves volt a losonci magyar óvoda, ennek örömére EGYÜTT ünnepeltek kicsik és nagyok.
Május utolsó napján CSIRIBIRI Játszóházat is tartottak, azóta gondolom, többen tudják Losoncon is, mit rejt a quilling – azaz papírcsíktechnika megnevezés…

JÚNIUS

Mivel a Kármán József Színház tagjai 2015-ben sem szerették volna kihagyni a komáromi Jókai Napokat, ezért hónapokon át szorgalmasan próbáltak, hogy június elején megtarthassák a BERLINI LILIOM bemutatóját. Egyből hármat is, hiszen a nézőket is a színpadra ültették, így egyszerre kevesebben fértek el. Így viszont elmondhatják, hogy háromszor tartottak teltházas előadást Losoncon! :-)
A darabról Erdélyi Attila barátunk cikket is írt, sőt a plakátot, műsorfüzetet, egyebeket is betettük virtuális archívumunkba.
Egyébként nagy izgalommal vártuk a híreket Komáromból, ahonnan forró dróton érkezett a nyereményesőről az értesítés.
Júniusban sörkóstolót is tartottunk, sajnos a most decemberre tervezett téli sörkóstoló az érdeklődés hiányában elmaradt.
Mellesleg a júniusi LÁNCREAKCIÓNK nyertese egész biztosan le tudja írni helyesen a „menyasszony, mennyország, mennyezet” szavakat. Például.

JÚLIUS

Ebben a szép meleg nyári hónapban állandó könyvajánlóink szállítója, a losonci Phoenix Könyvesbolt és Antikvárium új helyre költözött, mivel a régi városháza épületének felújítási munkálatai megkezdődtek. Akkor még tán senki sem sejtette, hogy hamarosan Könyvudvar és Galéria is nyílik a Vajansky utca 6 szám alatti udvarban.
Hogy a nyári uborkaszezont enyhítsék, a losonci parkban remek kis muzsikus juliálist szerveztek, a ligeti állatkertbe egy láma is beköltözött.
Én a blogon folytattam a Láncreakció című játékunkat, bemutattam legújabb blogpartnerünket, a Zornička drogériát és a losonci Kutyamenhelyet.

AUGUSZTUS

A vakáció második hónapjában Losonc városa ismét kitett magáért, hol a parkban hol a téren zajlottak az események, a Városnapok rendezvénysorozata ismét nagy tömegeket vonzott a városba.
Ugyan a magyar rendezvények a nyáron szüneteltek, a blogon ismét lehetett játszani, persze mi mást mint Láncreakciót?
Augusztusban én sem vittem túlzásba a posztolást, összesen 12 bejegyzés született, ebből 4 volt a Könyvajánló, egy pedig a szeptemberi kirándulást beharangozó Hírlevél a Csemadoktól.

SZEPTEMBER

Bezzeg szeptemberben beindult az élet! A Nógrádi Könyvtárban minden hónap első hétfőjén tartott összejövetelen ezúttal Puntigán József mesélt Darkó Istvánról.
Kémeim jelentették, hogy a Hírlevélben beharangozott kirándulás Hatvanba és Budapestre nagyon jól sikerült, így kértem róla képes beszámolót a blogra. Legalább tudjuk, miről maradtunk le!
A blogon bemutattam Bella Líviát, akit egyáltalán nem zavar, ha valami kínaiul van!
Városnéző sétánkon ezúttal a szecesszió nyomába eredtünk Böszörményi István vezetésével, majd kellemesen elfáradva ültünk le az éppen megnyíló Phoenix Könyvudvaron, hogy pár perccel később a Phoenix Galériában keressünk menedéket az éppen eleredő eső elől.
Mivel ismét volt egy kis időm, a KÖNYVAJÁNLÓINKAT is csinos kis tartalomjegyzékbe rendeztem, majd álnok módon megkérdeztem hány darab könyvet ajánlottunk már a blogon.
Persze szeptemberben is volt Láncreakció, nyertese is volt, azóta gondolom, sokan tudják, hogy a losonci bölcsőde szecessziós stílusban épült.

OKTÓBER

Októberben nagyon szorgalmas voltam, összesen 20 bejegyzés született a blogon, a hónap mindjárt blogszülinapi játékkal indult, tortát vagy jegyeket lehetett nyerni a borkóstolóra.
A feladvány roppant kacifántos volt, meg kellett írni, ki miért olvassa a blogot. A beérkezett válaszoktól hízott a májam!
Októbertől letölthetővé és nyomtathatóvá vált az aktuális havi program, persze novemberre elfelejtettem mit és hogy kell ehhez beállítani, de aztán orvosoltam a bajt.
Amint az már kiderült, borkóstolót is tartottunk a Szabó Gyula Emlékházban, sajnos elég gyér volt iránta a valós érdeklődés, pedig az olaszrizlingek igazán finomak voltak!
Az új Phoenix Galériában Tibeti délutánt tartottak Sári Lászlóval, majd pár nappal később Puntigán József mutatta be legújabb könyvét Losoncról, amely a várost az idő változásaiban mutatja be, és amelyet Mária Adamovával állítottak össze.
Egyébként októberben megnézhettük a Kassai Thália Színház Nebántsvirág című előadását a B. S. Timrava Színházban, Két nappal később a Nógrádi Könyvtárban adtunk egymásnak találkát, ahol Bella Lívia mesélt Közép-Amerikában szerzett élményeiről.
Mivel szeretjük az izgalmakat, az őszi óraátállítás másnapján a losonci templomokat vettük szemügyre a sokadik városnéző séta keretén belül. A szemrevételezés a református templom tornyára is kiterjedt, remek kis fotókat lehet onnan készíteni…
A hónap végén ismét a Phoenix Galériában randevúztunk, ezúttal fiatal alkotókkal, műveik azóta is megvásárolhatók ugyanott.
Októberben láncreakció című játékunk is véget ért, elfogytak a blogpartnerek, viszont a legszorgalmasabb játékosok különdíjakat is nyerhettek.

NOVEMBER

November elején Szomolai Tibor mesélt a felvidéki létről a Phoenix Galériában, egy nappal később Szabó Ottó festőművész kiállításának megnyitója zajlott a Szabó Gyula Emlékházban, szerencsére vannak a kulturális rendezvények között pihenőnapok is olykor...
Mikor máskor foglalkozhatnánk olyan misztikus dologgal, mint a családállítás, ha nem péntek 13-án? Urbančok Lara visszatérő vendégünk, mindig más témákkal érkezik Losoncra. Ezúttal egy problémamegoldó módszert mutatott be, ha van rá igény folyt. köv.

DECEMBER

Az év utolsó hónapját Szászi Zoltánnal és legújabb könyvével kezdtük ismét a Phoenix Galériában, másnap Puntigán Józseffel a zsidó emlékhelyek nyomába eredtünk, a séta végén flódnit ettünk, ennek receptje sok egyéb mással bekerült az újonnan indított rovatunk, az ÉLÉS-TÁR egyik cikkébe.
Remekül sikerült az idei utolsó CSIRIBIRI Játszóház is, egyrészt a kellemes helyszín (Phoenix Galéria), másrészt a Kelemen Trió szívet melengető koncertje, a testet melengető karácsonyi puncs és káposztaleves, valamint a Magtamás Demecs Anita vezetésével készített karácsonyi díszek alapozták meg a karácsonyi hangulatot, amelyet már csak fokozott a Kárpátalján élő nehéz sorsú gyermekeknek gyűjtött, cipős dobozokba és egyebekbe csomagolt ajándékok tömege.
A blogon bemutattam két ügyes losonci fiatalt: Nagy Adriannát és Nagy Hajnal Csillát, tessék ezeket a neveket megjegyezni, még biztos hallunk róluk!
Volt persze karácsonyi játék is, mert játszani jó, és mert a losonci anzikszon igazán nagy eséllyel lehet nyerni!
December 18-án összegyűltünk a Kármán-teremben, hogy meghallgassuk Jakubecz László Ady Endre éjszakái című irodalmi műsorát, a Serly Kamarakórus rögtönzött karácsonyi koncertjét, majd forralt bor és némi édes és sós aprósütemény mellett kellemes karácsonyi ünnepeket kívánjunk egymásnak.
Méltó befejezése volt ez az idei losonci kulturális rendezvényeknek, úgy gondolom!
ÉLÉS-TÁR című rovatunkat az olvasók írják, jövőre is várom a recepteket, fotókat, gondolatokat, egyebeket – bármit, ami az „életünk tárába” belefér.

A bordóval jelölt szavakra kattintva eljutunk az eredeti cikkekhez, eseményekhez, fb-oldalakhoz. Jó nosztalgiázást mindenkinek! :-)

Tavaszi dolgaink összefoglalója

Bevallom őszintén, hogy már hetek óta készülök egy összefoglaló cikket írni ide a blogra, aztán mindig valami sürgősebb dolgom akad. No de majd most!

a Szabó Gyula Emlékház székei... (forrás)

Utoljára a Kármán Napos morfondíromban a márciusi műsorokat és látogatottságukat vettem sorra. Akkor előttünk volt még Mikó István SVEJK VAGYOK című műsora.

Miután a környező falvakba is tettünk ki plakátokat, abban reménykedtünk, hogy nem csak losonciak lesznek majd kíváncsiak erre a produkcióra. Nos, valamiért a losonciak tényleg kevésbé voltak rá kíváncsiak, viszont láttunk a nézőtéren új arcokat is. Ráadásul a Kaltenecker Sörfőzde kisorsolt ajándékcsomagjai is nagy népszerűségnek örvendtek. (Megsúgom, hogy júniusra SÖRKÓSTOLÓT szervezünk, így majd többen is megkóstolhatják a rozsnyói Kaltenecker söreit…)

Április 9-én a tavaly év végén utolsóként beharangozott Losonc, szeretlek! elnevezésű vetélkedőt élesztettük fel haló poraiból, ezúttal a losonci Pedagógiai és Szociális Akadémia csapata próbálta ki erejét a Kármán József Alapiskola és Óvoda sokat próbált csapatával szemben. A részletes összefoglaló ITT olvasható, képek ITT nézegethetők.

Április 11-én a Költészet napi irodalmi délutánnal zárult a 2015-ös losonci KÁRMÁN NAPOK rendezvénysorozat. A Szabó Gyula Emlékházba ezen a szép napos délutánon szerencsére nem csak a meghívott vendégek érkeztek meg, hanem a kíváncsi hallgatóság is. Kellemes irodalmi eszmecserének lehettünk tanúi.

Annál megdöbbentőbb élményben volt része annak a 6 embernek, aki április 16-án ellátogatott a Kármán József Alapiskolába, hogy Aich Péterrel találkozzon. No nem azért volt megdöbbentő az élmény, mert nem a Kármán-teremben, hanem a szomszédos tanteremben üldögéltünk, hanem azért, mert csak hatan voltunk nézők. Nem hiszem, hogy a szervezők mindent megtettek annak érdekében, hogy kellően felhívják erre az eseményre a figyelmet. Illetve úgy gondolom, ideje levonni ebből a konzekvenciát, egyetlen íróember sem érdemli ezt meg…

Különben nagyon sajnálom, hogy a Kármán Napok szervezői nem érzik fontosnak, hogy kiértékeljék az eseményeket, a látogatottságot, az érdeklődést az egyes műsorok iránt. Hogy megbeszéljék a rendezvénysorozat során adódó nézeteltéréseket, levonják a következtetéseket. Ez tényleg nem pénzkérdés…

De hogy folytassam a sort az áprilisi dolgainkkal: április 18-án ismét a Szabó Gyula Emlékházban gyülekeztünk néhányan, hogy megkóstoljuk Telek András, a Tarján Borház tulajdonosának szomolyai borait. Jelentem egytől egyig kiváló borok! Miután a résztvevő személyek úgy gondolják, hogy eddig édes tudatlansággal fogyasztották a borokat, Andrásnak köszönhetően pedig „borkurzuson” vehettünk részt, felmerült egy BORKLUB megalapításának ötlete is. Borok, borászok vannak, már csak a taglétszám bővítésén dolgozunk. Aztán majd jöhet az újabb borkóstoló!

Megsúgom, Dráfi Mátyás színművész zengő hangja megmelegítette a lelkem. Nem azért, mert műsorának címe „Én csak egy magyar vagyok”, és a számomra is oly fontos dolgokról esett szó (gondolok itt elsősorban magyar nyelvünk ápolására). Az Emlékház nézőtere szépen megtelt, még a 103 éves Tamás Ilonka néni is ellátogatott hozzánk Rimaszombatból.

Egyébként érdekes dilemma a „milyen napra tegyük a rendezvényt” kérdése. A munkanapokon nem jó, mert mindenki siet haza meg egyéb elfoglaltságai vannak, hétvégén meg tavasztól nem jó, mert az emberek kint vannak a kertben, tanyán, stb. Valaki megsúghatná a kulcsot…

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Már többször leírtam itt is és a közösségi oldalon is: a legnagyobb segítség az lenne, ha mindenki beszállna a rendezvények népszerűsítésébe. Hiszen gondolom, mindenki beszélget ezzel-azzal, közben igazán meg lehet említeni, hogy ez és ez lesz, tudsz róla, nem készülsz rá? Sokan vannak, főleg az idősebbek (de a fiatalabbak) körében is, akik nem interneteznek, vagy nem olvassák az anzikszot, sem a gomorilap.sk oldalát, ahová szintén minden héten küldöm a programajánlót. Sőt a Pátria Rádiót sem hallgatják, meg ott nem is jelenik meg minden műsor az ajánlóban… Szóval, kaphatók a losonci anziksz olvasói ilyesmire?

Most épp a május 16-i sétát lehet gőzerővel népszerűsíteni, a májusi előzetesben bővebben is írtam róla. Véleményeket is sok szeretettel várok, ki mit gondol közös dolgainkról, a blogról, a rendezvényekről, miért látogatja/nem látogatja azokat, stb. (losoncianziksz@gmail.com)

Májusban is lesz különben a blogon JÁTÉK, mert a losonci anziksz olvasói szeretnek játszani. Ráadásul itt  nyerni is lehet! 

 (most pedig érdemes a színessel jelölt szavakra kattintani, ott fotók, stb. láthatók)

JÁTÉK A KASTÉLLYAL, avagy látogatóban Madáchéknál

Összefoglaló

Ahogy azt ígértem, augusztus 3-án, vasárnap egy rendkívüli tárlatvezetésen vehettünk részt Alsósztregován a Madách-kastélyban, Kovács Barbara vezetésével. 

Kastély templommal

A kis, de annál lelkesebb csapat délután 2-kor találkozott a helyszínen. Először „anzikszos dolgainkat” intéztük el, aki rendszeresen olvassa a blogot, az tudja, hogy játékot is hirdettünk, aminek a nyertesét a kastélyban akartuk kisorsolni. Nos, sorsolásra nem volt szükség, összesen 2 db megfejtés érkezett, abból csak 1 volt teljesen helyes, így a 2 db belépőjegyet Mánya Márta kapta, aki vasárnap is megtisztelt minket jelenlétével. Remélem a belépőjegyeket nem felejtik el októberig felhasználni!

Íme a kérdések és kijelölve a helyes válaszok:

1.      Az 1823-as év valóban kiemelkedő irodalmi személyiségeket adott az irodalom számára. Bár nem feltétlenül pontos a keresett személy születési időpontja, ki született/születhetett Madách Imrével egy évben?

A.    Arany János

B.     Petőfi Sándor

C.     Esterházy Péter

2.      1854-ben Madách Imre elválik feleségétől. Hogy hívták az író feleségét?

A.    Szendrey Júlia

B.     Majtényi Anna

C.     Fráter Erzsébet

3.      Ki volt az író egyik legjobb barátja, aki a kiállításban is helyet kapott, és aki eljuttatta a Az ember tragédiáját a Kisfaludy Társasághoz?

A.    Kossuth Lajos

B.     Boncza Berta

C.     Szontágh Pál

4.      Madách Pesten folytatott tanulmányokat, milyen végzettséget szerzett?

A.    Cukrász

B.     Latin-magyar szakos tanár

C.     Jogász

5.      Madách a dolgozószobáját „Oroszlánbarlangnak“ nevezte. Miért?

A.    Az oroszlán mintás díszítés miatt

B.     A hangulata és a belépési tilalom miatt

C.     Az „oroszlánszag“ miatt

6.      Mivel foglalkozik Az ember tragédiája? Milyen etikai, filozófiai kérdések merülnek fel benne?

A.    Férfi és nő viszonya

B.     Az internet veszélyei

C.     A sajtószabadság

7.      Madách szerint mi az élet célja?

A.    A küzdés

B.     Az élvezetek

C.     A pénz

Mivel a hónap első vasárnapja volt, így ingyenesen tekinthettük meg a kiállítás anyagát. A kastély első helyiségeiben lakószobák vannak berendezve, az oroszlánbarlang, a belejár(d) szoba, férfiszalon és női szoba, no meg persze a leveles-tár.

Az egykori könyvtár, benne vasárnap kicsik és nagyok :-)

A további helyiségekben a tragédia egyes színei vannak bemutatva, nagyon izgalmas interaktív módon.

 

Egy rövid részlet Madách leveleiből

Lementünk a pincébe is (jó hűvös volt ott), és a fotózás sem maradt el az egyiptomi ill. egyéb háttérfüggönyök előtt.

 

Ádám és Éva :-)

Ezt követően elsétáltunk Madách sírjához, ahol Ádám lassan eléri a fölötte magasodó fa lombját.

 

Kecskemétre is elviszik a kastély hírét...

Mivel állandó fotósunk ezúttal nem tartott velünk, a fényképek különböző forrásokból fokozatosan érkeznek majd (ha minden igaz), az első adag Palócföld, ahogy én látom jóvoltából ITT látható. 
Újabb fotók pedig ITT tekinthetők meg.

Mindenkinek köszönjük, aki megtisztelt minket jelenlétével, a játék nyertesének gratulálunk, a fotókért ezer hála és köszönet, mindenkinek további szép nyarat! 

frissítés (aug. 4. 18:15): Palócföld, ahogy én látom engedelmével ide is feltöltöttem néhány fotót - köszönet értük!

Anziksz élőben (3) - összefoglaló

Sorrendben harmadik sétánk a trópusi napsütés jegyében zajlott, s ennek megfelelő az érdeklődés is. De volt!

Van aki kerékpárral, van aki Hontból érkezett

A református templom előtt a Kármán emlékműnél találkoztunk, ahol néhány szóban felelevenítettük a város őstörténetét. A Kubinyi tér és közvetlen környezete már a város legrégibb térképein is jelezve van, s innen indultak ki északra, nyugatra és délre a főbb útvonalai.

Az utca árnyékos oldalán jártunk

A mai Masaryk (egykor Rákóczi, Fő) utca részben megőrizte korabeli/eredeti arculatát. Épületei historikus és szecessziós építészeti stílusban készültek. Mindvégig az árnyékot keresve megálltunk a Nógrádi Könyvtár, a Katolikus Alapiskola, az Arany utcácskába nyíló Kubinyi-ház, az egykori Szüsz kávéház – ma OTP bank épületei előtt mesélve kicsit a történetükről is.

Saját régi emlékek is előkerültek... :-)

De nemcsak erről, hiszen az 1970-es évek végén az utca 1/3-a az értelmetlen rombolás áldozata lett, melynek részeként lebontották a város egyik legszebb épületét a Corso kávéházat, később Járási Könyvtárat, Dr. Voda gyógyszertárát, az egykori Budapest Szálloda épületét stb.

Az egykori városháza előtt

Továbbhaladva szóltunk néhány szót a „Fehér házról”, a Nógrádi utcáról, az YMCA-ról és tevékenységéről is. Közkérésnek eleget téve rövidült az útvonal hossza – kimaradt a Köztársaság tér és az egykori konzervgyárat érintő kitérő. Így ezekről a közeli-távolból szóltunk.

Az egykori laktanyák kerítése ma is jó szolgálatot tesz :-)

A séta utolsó harmadának fő szereplői a gyalogsági és tüzér laktanyák, a losonci katonai élet és ehhez kötődően Lehár Ferenc, zeneszerző volt, aki 1890 és 1894 között itt kezdte el magasra ívelő pályafutását.

Hűsölés és művészet egyben a Szabó Gyula Emlékházban

Sétánk Winkler Oszkár, losonci építész munkásságát is felidézve a Szabó Gyula Emlékházban ért véget, ahol Szabó Kinga mutatta be a kiállításokat és Szabó Gyula emlékét is megidézte.

Szöveg és fotók: Puntigán József

Külön köszönet Szabó Kingának, aki ezen a forró szombaton rendelkezésünkre állt a Szabó Gyula Emlékházban.

Még több fotó ITT tekinthető meg. 

Mert buliztunk is...

Nem kell kérem megijedni, tudom, hogy már július van!
Megkaptam végre a fotókat a szombati buliról, csak perpillanat ezer más dolgom van, így most nem írok összefoglalót, csak így lazán belinkelem a fotóalbumot a közösségi oldalról, hogy aki nem tag ott, az is tudja miről maradt le...

Szóval a bulis képek itt láthatók! (Aztán ott is kattintással a képek nagyíthatók, aztán jobbra - balra nyíllal lapozhatók...)

Csontváry nyomában Gácson – a séta összefoglalója

Az időjárás ismét kegyeibe fogadott bennünket június 22-én vasárnap délután, amikor Gácsra kirándultunk. A Losoncról kerékpárral érkezők útját ugyan meglehetősen erős ellenszél nehezítette, de a gyerekekből és felnőttekből álló csoport szerencsésen megérkezett a kitűzött időpontig Gács főterére.

Gyülekezés az emlékoszlopnál

Őszinte örömünkre a sétára és Csontváryra sokan voltak kíváncsiak, még a magyarországi Szécsényből és Hontból is érkeztek érdeklődők. Miután a kerékpárosok is biztonságba helyezték járgányaikat, Puntigán József, a séta vezetője, bele is vágott mondanivalójába. A Csontváry és Hana Ponická emlékoszlop melletti térről éppen ráláttunk az egykori népiskola épületére, amely ma családi házként működik.

Az egykori zsinagóga, háttérben a katolikus templom tornya látszik

Innen elindulva kintről megtekintettük a katolikus templomot, melyben anno Miessl Zsigmond, Csontváry vitapartnere szolgált, majd időztünk egy keveset az egykori zsinagógából átalakított evangélikus templom mellett is. A nem oly régen felújításon átesett épület tetején meghagyták a zsidó kőtáblát, ill. odabent is megmaradt az eredeti elrendezés.

Ezen a képen a kápolnából nem sok, de a résztvevőkből annál több látszik :-)

Sajnos a Várkastély egykori lovardájából már csak egy omladozó téglafal maradt, a Forgách család kápolnája azonban jó állapotban várja az arra tévedőket.

Az egykori óvoda épülete

Innen a park bejárata felé menet elhaladtunk az egykori kisdedóvó épülete mellett is, a házat őrző kutya nem nagyon örült ennyi utcán sétáló embernek, és ezt hangosan tudomásunkra is hozta.

A fák mögül néha látszott a Várkastély is

Szerencsénkre a Várkastély parkjának kapuja tárva nyitva volt, így kezdetét vette a ma már inkább erdőnek mint parknak látszó, a Várkastély felújító munkálatai következtében meglehetősen furcsa képet nyújtó terep felderítése. Sajnos magából a Várkastélyból csak keveset láthattunk, a fák közül olykor előbújó épület azonban ilyen félig helyrehozott állapotában is impozáns látványt nyújt.

Érik a málna :-)

Amíg a felnőttek figyelmesen hallgatták az utunk során érintett helyek történeteit, a gyerekek is elfoglalták magukat, lepkék után szaladgáltak, megkóstolták az út menti málnabokrok terméseit, fára másztak, kavicsokat dobáltak a Tugári patakba és hasonló izgalmas dolgokat műveltek. Szóval nem unatkoztak!

Az egykori tó, hátul fent a Várkastély

Elsétáltunk az egykor szebb napokat látott, mára már náddal erősen benőtt tavacskához is, majd ábrándoztunk egyet a Forgách család egykori teniszpályái szélénél. A valamikori francia park emlékét az a néhány különleges fa és bokor őrzi, amely túlélte a viharokat, és az őshonos növényzet térhódítását.

Mert fára mászni a lányok is szeretnek :-)

Az élményekkel és némi tudással gazdagodott társaság a séta végén a Zbrojnica vendéglőben pihent meg és frissült fel, jegyzem meg a gyerekeknek még bőven volt energiájuk így csúszdáztak és játszottak rendületlenül. Ráadásul még ezek után vissza is kellett tekerniük Losoncra! Gondolom mindenki épségben hazaérkezett.

A megérdemelt pihenés...

A sétánkhoz játékot is hirdettünk, de mivel csak egyetlen játékosunk volt aki helyesen válaszolt, így Puntigán József Csontváry és Nógrád című könyvét a Hontról érkezett Sámuel Zsuzsa nyerte, a szerző dedikálásával. Gratulálunk és köszönjük a részvételt!

A teljesség kedvéért még mutatom a helyes válaszokat:

1. A gácsi várkastély egyik tulajdonosa Balassi Bálint reménytelen szerelme volt, akinek korai halála után a Forgách család lett a várkastély tulajdonosa. Ki volt ő?
a. Dobó Krisztina
b. Losonczy Anna
c. Wesselényi Ferencné

2. Melyik évben érkezett Kosztka Tivadar Gácsra, és kezdte meg ott gyógyszerészeti működését?
a. 1884
b. 1894
c. 1885

3. Milyen madarat ábrázol Csontváry, a losonci Nógrádi Galériában és Múzeumban őrzött egyik festménye?
a. Hattyú
b. Kócsag
c. Pelikán

4. Csontváry aktív gácsi működése alatt melyik helyi katolikus lelkésszel került kapcsolatba, olykor ellentétbe?
a. Holles Danó
b. Miessl Zsigmond
c. Matavovszky József

5. Van-e, s ha igen hol található Gácson Csontváry-emléktábla?
a. a gácsi Községi Hivatal falán
b. a főtér melletti parkban felállított emlékoszlopon
c. az egykori gyógyszertár falán

(Szöveg: T. Éva, Fotók: Puntigán József; a képek kattintással nagyobb méretben nyílnak. A sétáról további fotók ITT és szécsényi barátainknak hála ITT is)

Klubszerda: Losonc, szeretlek! – összefoglaló

Szórakozva művelődni

Tegnap ismét nagy nap volt, legalábbis a 2 hetente megrendezett Klubszerdákat tekintve. Az első ilyen összejövetelünkön ugye a Dióhéj Kiadó mutatkozott be, a másodikon gyermeknapot tartottunk felnőtteknek, most pedig a Losonc, szeretlek! szórakoztató műveltségi vetélkedőre került sor.

A kérdések összeállításában Böszörményi István nyugalmazott gimnáziumi tanár is nagy segítségünkre volt – ismét egy nagy KÖSZÖNÖM érte!

Böszörményi István

Eleinte kicsit izgultunk lesznek-e bátor játékosok, ugyanis előzetesen többen is jelentkeztek, azonban különböző okok miatt közülük csak egyetlen játékos, Belá Etelka érkezett meg a helyszínre.
Így a nézőket agitáltuk erősen, hogy vállalják a megmérettetést. Igyekezetünk sikeresnek bizonyult, viszonylag rövid időn belül összeállt a két csapat. A „Zöldek” (a terítő színe alapján)

Karcsi éppen nagyon koncentrál, hogy kitalálja az első pár taktusból a dalt

és a Lilák (nem a terítő színe alapján)

Elöl a Lila csapat, hátul a nézők

A Losoncról szóló kérdések elé, közé és végére zenei kérdések kerültek, melyekhez Kelemen Gábor nyújtott óriási segítséget.

Kelemen Gábor dalmester

Az első pár taktusból ki kellett találni nagyon ismert zeneszámokat, megmondani a címét és szerzőt (előadót), majd közösen el is énekeltük a dalt, így alapozva meg a jó hangulatot.

A Zöld csapat és a vaktérkép

Az első igazán csapatformáló kérdéshez vaktérképet használtunk, azon kellett bejelölni az egyes létesítményeket. Nem is olyan egyszerű dolog ez mint kiderült, nehéz volt a térkép megfelelő négyzetébe beilleszteni pl. az Ymca, templom, temető stb. helyét.

Fel a fejjel! - mindenki a kivetített képeket nézte

A blog rendszeres olvasói bizonyára emlékeznek a Fel a fejjel című játékunkra, amelyben épületrészletből kell kitalálni melyik losonci épületről van szó. Hasonló feladat várt most is a csapatokra, Puntigán József sétált végig a főutcán és fotózott, igazán sok érdekes részletet talált, tényleg érdemes felemelt fejjel közlekedni néha… Ez a versenyszám meglehetősen nehéznek bizonyult, folyt a találgatás, de a lehetséges nyolcból csak egy-egy pontot sikerült megszereznie a csapatoknak.

Attila magyaráz, Gábor hátul erősen figyel

 Volt olyan versenyszám is, melyben a hallott szöveget kellett egymásnak reprodukálni a csapaton belül, a pontok bizonyos szavakért jártak – amennyiben az utolsó játékos szájából azok elhangzottak.

Karcsi is körbeírta amit kellett, Hajni pedig az egészet levezényelte

A körülírásos játéknál Losonc bizonyos nevezetességeit kellett kitaláltatni a csapat többi tagjával, folyt a mutogatás és a szavak keresése, de a megadott időn belül elég szép eredmények születtek.

- Ki is tanít most a suliban?

Volt bevállalós versenyszám is, az egyik csapatnak a magyar alapiskola tanáraiból kellett felsorolni annyit, amennyit bevállaltak, a másik csapatnak pedig a Kármán Színház bemutatóiból.

Még egy bemutató jusson az eszembe...

Hiába volt mindkét csapatban a kérdéshez közelálló játékos, az időhatár okozta stresszben ez egyáltalán nem bizonyult olyan egyszerű feladatnak.

Gyüre Viktória, Erdélyi Attila, Magtamás Demecs Anita

Summa summárum: a vetélkedőt a Lila csapat nyerte, melynek csapatkapitánya Erdélyi Attila volt, tagjai pedig Magtamás Demecs Anita, a blog virágüzletes partnere, és Gyüre Viktória, aki legújabban rendezvényeink plakátterveit készíti nagyon ügyesen. A nyertes csapat Oklevelet és ajándékkosarat kapott, a benne lévő mindenféle földi jót szétosztották egymás között.

Galcsik Karcsi, Barta Kinga, Belá Etelka

A második helyezést elérő csapatot Galcsik Karcsi vezetésével, Belá Etelka és Barta Kinga alkották, ők Emléklapot kaptak meg remélem sok szép élményt is.

Ehhez hasonló nyeremény várható legközelebb is
(a kosárra és tartalmára gondoltam, Hajnit nem adjuk!)

Abban egyeztünk meg, hogy ennek folytatása lesz, a most győztesen kikerülő Lila csapat a legközelebbi (valószínűleg őszi) forduló kihívó csapataként indul, várjuk tehát újabb játékosok vagy akár kész csapatok jelentkezését is.

Úgy vélem a fotókról is látszik, milyen jó hangulatban telt el ez a szerdai koraeste, köszönet a játékvezetőnek Hajdók Hajnalkának, Demecs Andreának, aki az egészet felügyelte, Böszörményi Istvánnak, aki a kérdések nagy részét összeállította, Puntigán Józsefnek, aki a fotókról gondoskodott, Kelemen Gábornak, aki a zenét szolgáltatta, Galcsik Karcsinak, aki a vetítő biztosítása mellett a játékba is beszállt.

(Szöveg: Tóth Éva, fotók: Puntigán József)
még több fotó ITT

UI: nagyon örülnénk, ha érkezne visszajelzés is az eddigi Klubszerdák résztvevőitől, ill. ötletek, elképzelések is érdekelnek a jövőre nézve... - köszönjük!