Kiderül belőle, hogy Losoncz város úgy határozott, hogy megíratja a város monográfiáját, azonban több évig nem történt semmi. Mivel: "Ötven darab aranyat tűzött ki a város elismerése jeléül a monográfia megírójának, mely összeget az éppen ma tartandó kaszinói közgyűlés a maga részéről minden bizonynyal megtold tíz darab aranynyal, a választmány intentiói szerint, tehát összesen 60 darab arany a pályadíj, mely körülbelül 348 forintot képvisel, ha t.i. reczés aranyokról van szó. E 348 forintnyi összeg még azon esetben is, ha a monográfia megbízás alapján készülne, oly csekély, hogy alig fedezné az írónak az ügy érdekében okvetlenül szükséges utazásainak költségeit is."
 |
| (kattintással nagyobb méretben olvasható) |
A következő oldalon a közkönyvtár keserveiről olvashatunk egy hosszabb írást, ebből csak az elejét mutatom. A cikk többi részéből kiderül, hogy a könyvtár tartozásai miatt: "cautio nélkül könyv senkinek sem volt kiadható. A cautio 5 frt készpénzben lett megállapítva s ezen intézmény kezdetben ugyancsak nem talált valami különösebb rokonszenvre."
Az 1887. március 3-án tartott gondnoksági ülésen: "az olvasási díjak a következőkben szabályoztattak: havonként 50 kr., 1/4 évre 1 frt 25 kr, 1/2 évre 2 frt 40 kr, egész évre 4 frt 50 kr. (...)
"A könyvtár 1887-ben 268 kötet szépirodalmi, 161 kötet tudományos irányú művel, összesen 429 kötettel gyarapodott, a használatból kiküszöböltek helyett beszerzett 77 köteten kívül."
A januári számból azt is megtudhatjuk, hogy zajlott a "zártkörű ünnepély a gácsi elemi iskola s kisdedóvó javára." A tudósító nagyon várta "a jó gácsi szülők gyermekeinek magyar nyelvi szárnypróbálgatásait", majd nagy csodálkozására "ezek oly szép kiejtéssel beszélik a magyar nyelvet, mintha akár Miskolczról lettek volna bestellálva egy estén való szemfényvesztésre."
A fenti cikkben emlegetik Miessl Zsigmond gácsfalvi plébánost is, aki az alábbi cikk szerzője is:
A cikk folytatásából kiderül mennyi pénz gyűlt össze a jótékonykodás által, s kik voltak azok, akik "a szent czél hathatósabb előmozdítása tekintetéből felülfizetéssel járulni kegyesek voltak."
Köztük van Kosztka Tivadar gyógyszerész úr is 1 forinttal. Bizony Csontváry Kosztka Tivadar festőművészről van szó! (Gácsi kirándulásunkon szó volt róla, ill. Puntigán J. kötetéből is tájékozódhatunk).
ez pedig a folytatás:
A gőzmalomba közlekedő legutóbb beharangozott vonatok menetrendjéről is tájékozódhatunk. Az állomástól a gőzmalomig 25 percig tartott az út a síneken :-)
Mai kedvencem a ribillió a hetivásáron, mely szerint: "a tojásnak ára darabonként 5 kr, mondd: öt krajczár volt. Gazdasszonyaink képtelenségnek tartották azt, hogy nálunk csakugyan annyit kellene már fizetni egy tojásért, hanem azért mégis oly kapós volt a tojás, hogy a ki sokáig gondolkozott azon, hogy valjon adjon-e érte annyit, egyszerre csak azon vette észre magát, hogy már 5 krajczárért sem lehet kapni."
Volt már akkor is biztosító, jelentős forgalommal, klientúrával, losonczi ügynökséggel. Meg reklámmal a helyi lapban:
És akkor végezetül még egy gyógyszerreklám köszvény és csúz ellen, természetesen itt is csak a valódi az igazi!
Kattintással minden kép olvasható méretűre nagyítható, érdemes átböngészni a cikkeket is!
(kép és szöveg: Éva)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése