A Köztársaság tér (2.)

Érdemes megemlékezni a tér egykori épületeiről:

Apolló Filmszínház

A város első mozija a tér nyugati részén, az egykori Bellus ház telkén épült fel. Az építtető Marosi Mátyás, a városban akkor már nagy sikerrel működő Apolló mozgófénykép-színház tulajdonosa 1911-ben sikeresen kérvényezte a Városi Tanácsnál azt, hogy mint azt a Losonci Újságban olvashatjuk egy modern követelményeknek megfelelő „nagyobb szabású mozgó-színházat építhessen.” Az épület terveinek elkészítésével Schmidl Sándor, helybeli építészt bízták meg.

A Losonci Újság beszámolója szerint „…pazar fénnyel és a legmodernebb színházi kellékekkel lesz berendezve éspedig: vasfüggönnyel, mely maga is horribilis értéket képvisel, vízvezetékkel, záporkészülékkel, mely a mozi tűzbiztonságát célozza. A terem díszes homlokzata nagyban fogja emelni a színház fényét. A nézőtér 120 páholy ülésből és 700 székből fog állni. A székek a budapesti Vígszínház székeinek a mintájára készülnek önműködő s felcsapó szerkezettel. A mozi a legmodernebb színházi kellékeket, mint zsinórpadlás, süllyesztő, öltözők sem fogja nélkülözni. S így a mozi alkalmas lesz kabaré, koncert és jótékony előadásokra…” Rekord gyorsasággal épült fel, 1911 októberében nyitották meg.

Marosi 1912 júliusában a tulajdonjogát addigi társainak Schmidl Sándor és Ernő losonci építészeknek engedte át. 1928-ban Herczog Ignác vásárolta meg és annak bérletét Kunosi Mór részére biztosította. „...a külsőségében uj mezbe öltöztetett és belsejében modern, barátságos színezetű és otthonos kényelmet nyújtó Apollo mozgó. Az egyelőre kellemes meleget szolgáltató központi fűtés a zajtalanul nyitható kényelmes széksorok, a szolid, de annál ízlésesebb színű átfestés mind olyan dolgok, amelyek elengedhetetlen kellékei egy modern mozgószínháznak és az Apollo mozgó az átrenoválás után mindezt megkapta, illetve nyújtja a közönségnek…” – írta róla a Magyar Hírlap tudósítója 1935-ben.

A 2. világháború után raktárként használták, 1967-68-ban bontották le.

Heksch-ház és fadepó

A tér északkeleti részét szinte teljesen betöltötte a Heksch-ház és az ahhoz tartozó fadepó. A tulajdonos család egyik utódja Hidasi József ma Németországban él. A város egyik legértékesebb szecessziós épülete volt, 1910-ben készült el. Tervező építésze Lechner Ödön tanítványa és munkatársa, a budapesti Vágó József volt. A család, Heksch József, a város legnagyobb épületfa-kereskedelmi cégét a hajdani Búza tér (vásártér) mellé telepítette. A később raktárral kibővített telepet a városban „fadepó”-ként ismerték. Ennek délnyugati sarkában építette fel később – fia, Béla számára – a korának, státuszának, és a nagypolgári életmód igényeinek megfelelő prominens lakóházat.

Az épület alaprajza L-alakú volt, az L-alakot bezáró szűk, kövezett udvart a szomszédos ház tűzfala zárta le. Szobák, szalon, márványterem volt benne, ahol gyakran jöttek össze barátok, családtagok, meghívott vendégek. A tervező átriumszerű térre törekedett, mely árnyékos, levegős tartózkodást, rendezvények esetén diszkrét kijáratot biztosított a vendégek számára.

Az első világháború után a ház elvesztette eredeti reprezentatív jelentőségét. A „márványterem” eredeti funkciója megszűnt, lezárták, a szalonokat csak „prominens” látogatók előtt nyitották meg. Az épület állaga a 2. világháború után gyorsan romlott, a ma helyén álló lakótelep építése előtt az 1960-as évek végén bontották le.

(Szöveg: Puntigán József. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)